Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Meinhardt Vilmos: Ajka és Úrkút hidrológiai viszonyai a bányászat szempontjából

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. ^1953. 5—6. sz. 207 HIDROGEOLÓGIA A szerző sokévi gyakorlati tapasztalata alapján ismerteti az AjkaUrkút környéki széntelepek fekü és fedőkőzeteinek vízviszonyait. A tanulmány összefoglalásaként javasolja, hogy a telepítendő ipari víz beszerzésére szolgáló vízműveket a fedőréteg vizére alapozzák. Ilyen módon csökkenthető a bányavízmennyiség, amelyet most nagy költséggel kell a tárókból a felszínre emelni és csökken a vízbetörések állandóan fennálló veszélye. Ajka és Úrkút hidrológiai viszonyai a bányászat szempontjából* MKIüHABDT VILMOS A megbeszélés tárgyát képező terület kelet-, északkeleti részét az urkúti mangánérctelepülés foglalja el, nyugat-, délnyugati részét pedig az ajkai szénmedence. Mindkét ásványelőfordulás mélyfeküje a triász-dolomit, magas fedője pedig az eocén nummulitmészkő. A mangánérc közvetA felsőtriászkorbeli fődolomit, a föléje települt fiatalabb rétegekkel együtt nyugati irányban dől. A fődolomit tehát a szénmedence alól keleti irányban kerül ki a napszínre az Úrkút községtől 2, illetve 3 km távolságban fekvő Zsófia-puszta és Hermann-puszta körül elterülő „nyőzsér" terü1. ábra len fekiije a liászmész, közvetlen fedője pedig a felső krétamészkő. A szénmedencében ez a két utóbbi kőzetréteg nem fejlődött ki, így tehát a feküben csak a triász dolomittal, valamint a medence közepe táján mintegy 4 km

2-en szigetszerűen kifejlődött dachstein mészkővel, a fedőben pedig a nummulitmészkővel van dolgunk. Ezekután vizsgáljuk meg a felsorolt mészkőzeteket víznyelés, vízáteresztés és víztárolás szempontjából. * A Magyar Hidrológiai Társaság Hidrológiai Szakosztályának 1952. december 30-iki előadóülésén elhangzott előadás. leten. Ezen a mintegy 15 km- kiterjedésű sovány legelőn sok helyütt alig néhány cm-nyi humusz takarja a dolomitot. Teljesen összerepedezett, annyira, hogy néhány helyen, mint murvát termelik ki és használják fel a közeli utak beszórásához. A terület + 380 és + 390 m magasan van, közel vízszintes, kisebb részben kevésbbé hullámos. Egyrészt a teljesen repedezett struktúra, másrészt a lapos fekvés eredményezik azt, hogy a csapadékvíz és hólé szokatlanul nagy százalékát képes elnyelni. Ezt szemmel láthatóan igazolja az a negatívum is, hogy állandó jellegű felszíni