Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Meinhardt Vilmos: Ajka és Úrkút hidrológiai viszonyai a bányászat szempontjából

208 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Meánhardt V.: Ajka és Ürkút hidrológiai viszonyai vízfolyása egyáltalában nincs, s a záporesők sem voltak képesek az idők folyamán komolyabb árkot vagy vízmosásmedret kialakítani. A nyőzsértől nyugat felé haladva, találjuk az Úrkút községhez tartozó 420 m magas „Csárdahegy" nevű dombot, melyet a dolomitra települt liászkorabeli rózsaszínű mészkő alkot. Ez a liászmészkő nem nagy kiterjedésű s a Csárda-hegytől csupán kb. 800 m-nyire Úrkút község közepéig húzódik a felszínen, a mélységben még 2 km-nyire a szénmedence keleti határáig. A Csárda-hegy nyugati lejtőjén kezdődik az Úrkút községet átszelő és innen S alakban Ajkáig lehúzódó Csinger-völgy. Mind a Csinger-völgy, mind a felső szakaszával párhuzamosan futó és belőle kiágazó Ördög-árok, Köves-árok és Köleskepe-árok, egy-egy fővető menti törésvonalat jeleznek. A Csinger-völgy jobboldali partja erősen lesüllyedt. Az Úrkút község közepéig lehúzódó liászmészkövet a külszínen a Csingervölgy ezen felső szakaszán a felsőkrétamész váltja fel a baloldalon és áthúzódik a szomszédos Ördög-árokba. Ez a mészkő képezi az Ördög-árok völgyfenéket, a fővölgybe való betorkolástól felfelé számított közel 2 km hosszúságban. Lefelé a Csinger-völgy mentén a betorkolástól mintegy 6—700 m hosszon folytatódik. A liászmészkő külszíni kiterjedése kicsi, a vidék hidrológiai viszonyaira nincsen nagyobb kihatással. Minden esetre megfigyelhető, hogy erősen töredezett, de erős lejtőben lévén kifejlődve, a csapadékvíz lezúdul róla. Ezzel szemben az Ördög-árok völgyfenekét és oldalait képző szintén nagyon összetöredezett mészkő szemmel láthatóan sok vizet képes elnyelni. Ezt a következő tények igazolják : 1. Az Ördög-árok a Csinger-völgy be való betorkollástól visszafelé számítva a Kab-hegyre visz fel, illetve ennek gombafej alakú bazalt takarójáig. A bazalttakaró a magasabb szinten helyenként numulit-mészkőre települ s a határon számos forrás vize kerül napvilágra. Ezek közül néhány az Ördög-árok felé lejt. Évtizedes megfigyelésem szerint ezen kis források a legnagyobb szárazságok idejében is mintegy 20—30 liter/percnyi vízhozamúak voltak az Ördög-árok bazalttakarta felső szakaszán. Mihelyt azonban ez a vízfolyás a bazalttakarót elhagyva a krétamészkő völgyfenéken folytatja útját, már csak alig 2—250 lépésnyire követhető a felszínen egyre fogyó mennyiségben, úgy, hogy a mondott távolságon túl a völgyfenék már teljesen száraz. Évtizedes tapasztalat igazolja, hogy az Ördög-árok a Csinger-völgybe csak egészen rendkívül nagy záporok vagy felhőszakadások idején szállít vizet. 2. A krétamészkőnek ezt a víznyelő, illetve vízáteresztő tulajdonságát az urkúti mangánércbánya német műszaki vezetősége 1924-ben teljesen figyelmen kívül hagyta, midőn az Ördögárokban a hatalmas völgyzáró-gátat megépítette. A völgyzáró gátat a bazalt és a krétamészkő érintkezési pontjától völgymentében mintegy 800 méter távolságban, tehát magára a krétamészkő völgyfenékre helyezték. Már az alapozásnál is rendkívüli nehézséget okozott a mészkő repedezett volta. Az alapokat eredetileg 3 m mélyre tervezték. Ezzel szemben a 14 m széles alapárok ásással 3 m mélységig lehatolva, egyre bővülő hasadékokat találtak. A mészkő ezek által olyan kis tömbökre volt összeszabdalva, hogy erre a hatalmas völgyzáró-gátat ráépíteni nem merték. Az alapárok mélyítésével tehát mind lejjebb mentek, közben pedig egyre nagyobb méretű hasadékokat találtak. Végre 18 m mélységben egymás mellett 3 olyan tömör sziklaszigetre akadtak, hogy ezeket hídszerű ívekkel összekötve, az ívekre a völgyzáró-gátat felépíthették. A völgyzáró-gát ilyképpen, bár nagy nehézségekkel — időben megkésve s az eredetileg 48 000 pengőben előirányzott költség helyett 1 millió 600 000 pengő költséggel — mégis elkészült, de a kitűzött cél nem volt elérhető. Elkészülte után pár napon belül hatalmas felhőszakadás folytán a gát mögött 8 m magasra emelkedett fel az összegyülemlett csapadékvíz. Ez azonban 24 órán belül a gátalkotta műtó fenékkőzetének, a krétamészkőnek repedésem át elszökött. Ezzel kapcsolatban érdekes volt az a megfigyelésem, mely szerint a völgynek a gát alatti szakaszán, a gáttól 50—120 m-nyire a völgyoldalban, a völgyfenéktől 2—3 m magasságban mintegy 6 helyen kis források buggyantak elő a gát mögötti víztömeg elszökésének ideje alatt és az ezt követő 2—3 napon át, holott sem ezek, sem hasonló források az egész völgyben soha megfigyelhetők nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a gát mögötti víztömeg egy része a gát alatt elhúzódó repedéseken át a gát előtti térség felé talált utat s a vékony humusz rétegen áttörve, ezen ideiglenes kis források alakjában bukkant elő. Az említett 8 m magas és több 10 000 m

3-nyi víztömegnek ilyen gyors eltűnése bizonyítja az itteni nagyon összetöredezett krétamészkőnek hatalmas víznyelő képességét. A kértamészkő vize jut azután a mangánbányába fedüvíz alakjában. Délnyugat felé haladva a krétamészkőre az eocén nummulitmészkő komplexum telepszik. A nummulitmészkő vastagsága ezen az egész vidéken a 120, 160, sőt a 180 m-t is eléri és Urkúttól egész Padragon túlig van kifejlődve szinte összefüggő rétegben. Csupán az említett vetők szakítják meg. A nummulitmészkő kiterjedése mintegy 10 km hosszúságban és 3—5 km átlagos szélességben 30—35 km

2-nyi. A külszínen a nummulitmészkő repedezettsége lényegesen kisebb mértékű, mint a dolomité vagy krétamészkőé. Igen sok helyen azonban a nummulitmészkő struktúrája meglehetősen laza, az egyes nummulinák ós más kövületek közötti hézagokat kitöltő homokos anyag nem tömör s így a kőzet hézagtérfogata a 10—12%-ot is eléri. A szénbányában több bányafolyosó ütött meg a nummulit mészkőben komolyabb méretű repedéseket, melyek vagy rétegelmozdulásokkal kapcsolatosak, vagy pedig a nagy hézagtérfogat folytán a kőzetben áramló víz kémiai és mechanikai oldó hatásának az eredményei. Az ilyen bányafolyosók és a nummulitmészkőbeli repedések keresztezési pontjának nívója szerint azután vagy