Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
5-6. szám - Lászlóffy Woldemár: A mértékadó árvizek meghatározásának kérdése a szovjet hidrológusok legújabb közleményeinek tükrében (Munkabizottsági beszámoló)
Lászlóffy W.: Mértékadó árvizek meghatározása Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 205 alakban írható, amivel amivel (4)-ből v = — R n x-±-0,5j0,ü lcR"J°' r j (3) ahol y — (x + 0,5) és k sebességi tényező. Szribnij szerint nemcsak n, hanem x is változik az érdességgel. Mégpedig, ha k = 100 70" 55 40 25 12,5 5 y = 0,625 0,643 0,666 0,70 0,75 0,83 1 Ezek szerint k = 55 esetén v = k R 2i 3J'r (3') v = c RJ = —L_K2flr/ RJ (4) V V L_ = 4 log — + 4,25, (5) c = V = 4f2gr (logi? — log e + 1,06) es (1,06 —log e) = Z, továbbá 4}% = 17,72 helyettesítéssel c = 17,72 (K + log R). (6) Ha R = 1, (2.) ill. (6.)-ból : vagyis a Strickler—Manning képlet érvényes, míg k = 40 környezetében v = k RJ°. 5 (3 ") nem más, mint Forchheimer képlete. E két képlet tehát csak az általánosabb érvényű 3. kifejezés speciális eseteként fogható fel. Amíg Strickler táblázatában k értékének alsó határa 15, Forchheimernél pedig 24, és egyik szerző sem utal a hullámterek érdességi viszonyaira, Szribnij k = 25 és k — 5 között éppen a különböző jellegű hullámterekre tekintettel 7 fokozatot ad és ezzel lényegesen megkönnyíti a tervezőmérnök munkáját.. 4 Boldakov E. V. a (3') képlethez idomította Szribnij adatait, vagyis a t, k' = — R*- °. 1C n értékeket foglalta táblázatba a hullámtér jellege (n) és a közepes mélység (R) függvényében. 5 b) A szorosan vett mederre is érvényes a fent idézett (3.) képlet.Mégis fel kell hívnunk a figyelmet Agroszkin /./.újabb kutatási eredményeire, amelyek szerint a forgalomban lévő számos, jobbára tapasztalati jellegű sebességi képlet közös, elméletileg is helytálló alapra hozható. 6 A Chézy-képlet dimenzióhelyes alakjában I = 17,72 K es K 1 a tp általános ellenállási tényező — mint tudjuk, — turbulens áramlás esetén csupán az R/e viszonylagos érdesség függvénye. (R = hidraulikus sugár, e = a mederfelszín egyenetlenségeinek lineáris mérete, vagyis az abszolút érdesség). A Nikuradse által csövekre megállapított összefüggést („Nikuradse-féle hárfa") Zegzsda A. P. nyílt medrekre is kiterjesztette. Eszerint 4 Lásd : Lászlóffy : A vízrajzi tanulmányok számítási és szerkesztési eljárásai. Vízügyi Közlemények,' 1937/3—4. szám, 400. old. ós A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása. Vízügyi Közlemények, 1950/1—2. szám, 59. old. 5 Lásd : Lászlóffy : A hídnyílások és vízépítési műtárgyak hirdotechnikai méretezéséről. Mélyépítéstudományi Szemle, 1951/6. szám, 326. oldal. 6 Agroszkin—Pikálov—Dimitrijev : Hidraulika. Fordította Karádi Gábor és Szesztay Károly. Budapest, Tankönyvkiadó, 1952. 17,72w ' vagyis K értéke az irodalomban található mederérdességi tényezők ismeretében kiszámítható. A moszkvai Viljamsz-intézet többszáz mérési adat alapján kísérletileg is igazolta a (6.) képlet érvényességét, és K értékére 16 érdességi csoportot felölelő táblázatot adott. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a 6.) kifejezésben egyszerűen a számtalan ismert sebességi képlet mellé sorakozó formulát lássunk, amely eggyel szaporította a meglévők számát. Agroszkin nemcsak elméletileg áll teljesen szilárd alapokon, hanem a különböző érvényességi tartományú régebbi képletekkel szemben a kísérleti adatokhoz az eddigieknél jobban simuló új képletet adott. Érdekes, hogy Koíeny a Schlichting-féle kísérletekből kiindulva, függetlenül, de mégis két évvel később, Agroszkinhoz teljesen hasonló eredményre jutott. 7) Megállapításai szerint végtelenül széles mederre c = 18 (K + log R) (6') Gyakorlati esetekre a szorzótényező 20-nak vehető. Agroszkin képlete a sajtó alatt lévő új vízépítési tervezési irányelvekbe is bekerült. 3. Árvízszámítási képletek A mérnöki gyakorlat szempontjából legjelentősebbek azok a tapasztalati képletek, amelyek a vízgyűjtőterület természeti földrajzi jellemzőiből határozzák meg a mértékadó árvizet. A korszerűség szempontjából velük szemben támasztható követelményeket, szerkesztésük módszertanát és kritikai ismertetésüket Ogievszkij A. V. kievi professzor foglalja össze új kézikönyvében, amely nagy segítségünkre lesz vízgazdálkodási tervezéseinkben. 8 Ogievszkij szerint : 1. A korszerű igényeket kielégítő árvízképletben szerepelnie kell mindazon tényezőknek, amelyek a lefolyási viszonyokat érintik, mégpedig különválasztva a földrajzi fekvéstől függő ( domborzati és klimatikus) tényezőket és a vízgyűjtő egyedi (lokális) sajátságait kifejező tényezőket, amilyen pl. a vízgyűjtőterület alakja, a völgy7 Koíeny J. : Einheitliche Fliessformeln. Österreichische Bauzeitschrift, 1951/8—9. 8 Ogievszkij A. V. : Gidrologija szusi. Moszkva, Szclhozgiz, 1951.
