Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Lászlóffy Woldemár: A mértékadó árvizek meghatározásának kérdése a szovjet hidrológusok legújabb közleményeinek tükrében (Munkabizottsági beszámoló)

206 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Lászlóffy W.: Mértékadó árvizek meghatározása oldalak lejtése, az erdők, kopárok és vízfelületek területi aránya stb. Ogievszkijnek ebből a követelményéből folyik, hogy a jó képlet nem lehet egyszerű. Az árvízhozam meghatározása nem állhat néhány adatnak valamely képletbe való gépies behelyettesítéséből, hanem mindenkor gondos és körültekintő tanulmányt tesz szükségessé, hiszen a további tervezés szempontjából alapvető jelentőségű. 2. A képlet csak akkor lehet jó, ha az okozati (genetikai) összefüggések figyelembevételével épül fel. Ez az általános alkalmazhatóság alapvető feltétele. 3. A földrajzi jellegű paramétereket a helyi jellegűek kikapcsolásával kell meghatározni. 4. A képlettel számított értékek és a képletszerkesztéshez felhasznált közvetlen mérésből származó adatok közötti eltérés ne haladja meg a 20—25%-ot. 40—50% eltérés engedhető meg az árvíznyomokból hidraulikai alapon számított adatokra nézve. 5. Kívánatos, hogy az árvízképlet lehető egyszerű szerkezetű legyen, vagyis a használatban kényelmes és egyben utólag könnyen finomítható. 6. A képlet legyen alkalmas arra, hogy a gyakorlat kívánta határok között bármely előfordulási valószínűségnek megfelelő árvíz hozamát meghatározhassuk ós 7. tartalmazzon olyan paramétert is, amelynek segítségével a lefolyási viszonyokban a vízgazdálkodási munkálatok folytán várható változások figyelembe vehetők. Ezeket a követelményeket ezidőszerint legjobban Ogievszkij árvizi képlete közelíti meg, amely nem kevesebb mint 13 változót vesz figyelembe, közöttük természetesen a földrajzi fekvést is, és az ennek megfelelő paramétert térképről, izometrikus vonalak segítségével kell leolvasni. Az ilyen képletek jellegzetessége, hogy csak arra a meghatározott területre alkalmazhatók, amelyre vonatkozóan a földrajzi paraméter változásait szemléltető térkép rendelkezésre áll. Ogievszkij képlete így nálunk közvetlenül nem használható és csupán mintául szolgálhat majd egy a hazai viszonyokra vonatkozó árvízképlet megszerkesztésénél. Ebben az előttünk álló munkában nagy segítségünkre lesznek a szovjet hidrológusok nagytömegű adatfeldolgozásaiból származó tapasztalatok, amelyek a következőkben foglalhatók össze : 1. A vizsgálatokat szét kell választani az évi átlagos (vagy összes) lefolyás nagyságát befolyásoló körülmények és az egyes jellemző hozamok (pl. tavaszi, olvadási árvizek, esőzésből származó árvizek, őszi kisvizek, stb.) alakulását befolyásoló körülmények vizsgálatára. 2. A lefolyás általános törvényszerűségeit (vagy az évi átlagos, ill. összes lefolyás nagyságát) befolyásoló tényezők szétválasztása és földrajzi fekvés szerinti változásuk térképes ábrázolása nem vezethet kellő eredményre még akkor sem, ha a tényezők helyett az összefüggéseikre jellemző paraméterekre szerkesztünk izometrikus vonalakat (Velikanov „quasiconstans" módszere). így pl. a lefolyási tényező térbeli változása nem folytonos, tehát hiába igyekeznénk olyan térképet szerkeszteni, amelyről a lefolyási tényező értéke, vagy valamely a lefolyási tényező értékének alakulását kifejező függvény paramétereinek értéke leolvasható3. A hidrológiai hasonlóság és az okozati összefüggések vizsgálata csak akkor adhat helyes eredményeket, ha megfelelő földrajzi csoportosításból indulunk ki. A tapasztalati összefüggések megállapítása történhetik grafikusan, korrelációszámítással, a komponensek részhatásának szétválasztásával, végül kísérletképen felvett értékek segítségével, próbálgatással. 4. Legcélszerűbb az okozati és a földrajzi összefüggések együttes számbavétele a hatótényezők fokozatos kizárásának módszerével. (Egyenlő nagyságú és domborzatú vízgyűjtőterületek hasonló földrajzi fekvésű, vagyis egyenlő éghajlatú vidékeken, és fajlagos árvízi hozamuk a talajviszonyok vagy a növénytakaró stb. függvényében és i. t.) * Az áttanulmányozott irodalom alapján végül meg kell állapítanunk, hogy mennyire jutott a szovjet hidrológia — vagy bátran mondhatjuk : a hidrológia tudománya, jelen állása szerint, — az árvizek számítással való meghatározásában. Ez a megállapítás azért fontos, mert a hidrológiában nem járatos tervezőmérnökök általában túlzott követelményeket támasztanak a hidrológussal szemben. Megfeledkeznek róla, hogy a természet vízháztartása rendkívül bonyolult komplex folyamat és így számítással nem követhető pontosan. j Ogievszkij eredetileg 97 adatból vezette le említett képletét, amelynek paramétereit 1948-ban Visnevszkij további 110 adatra támaszkodva finomította. A képlet 200 észlelési adat alapján történő ellenőrzése a következő eredményre vezetett : A számított adat eltérése az észlelttől % < 40 40—50 50—80 A vizsgált esetek százalékában 85 9 6 Szokolovszlcij vázlattervek készítéséhez kiterjedten alkalmazott képlete a szerző vizsgálatai szerint a Szovjetunió európai részének 55 közepes és nagyobb vízfolyása esetében a következő eredményeket adta : Hibaszázalék < 50 50—70 > 70 Az esetek százaléka 73 16 11 Ugyanez a képlet viszont, Ogievszkij vizsgálatai szerint, Ukrajnára csak az esetek 25%-ában adott 60%-nál kisebb hibát. A számított érték az esetek felében 100—1000%-kal nagyobbra és egy tizedében 80%-ig terjedő mértékben kisebbre adódott a ténylegesnél. Az árvízhozamok számítással való meghatározásában tehát ezidőszerint még elkerülhetetlen a bizonytalanság.