Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Lászlóffy Woldemár: A mértékadó árvizek meghatározásának kérdése a szovjet hidrológusok legújabb közleményeinek tükrében (Munkabizottsági beszámoló)

201f Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Lászlóffy W.: Mértékadó árvizek meghatározása színűségét két olyan mérceszelvény adatai^alapján vizsgáljuk, amelyek közül az egyiken 25, a másikon 75 éven át jegyezték a vízállásokat, a alapképlet ugyanazon árvíz gyakoriságára a két, esetleg egészen közel fekvő, mércére = 3,8, illetve = 1,3%-ot ad ! A mértékadó árvíz számítására vonatkozó 1948. évi szovjet szabvány

3 meglehetősen szigorú előírásokat tartalmaz a különböző előfordulási valószínűségeknek megfelelően megkívánt idősorok hosszúságát illetően és bizonyos biztonsági korrekcióra is ad utasítást. A fentemlített vitából mégis arra kell következtetnünk, hogy a tervezőmérnökök könnyen engedtek a valószínűségszámítás egyszerűségében és a tetszetős eredményekben rejlő csábításnak és hajlamosak voltak olyan esetekben is gépiesen számolni, amikor a statisztikai módszerek alkalmazásának elvi feltételei hiányoztak. Az élenjáró szovjet hidrológusok nyomatékosan figyelmeztetnek arra, hogy a valószínűségszámítás nem csodaszer, aminek első pillanatra látszik. Irodalmi közleményeikből hatalmas ellenáramlat körvonalai bontakoznak ki, amely harcot hirdet a matematikai formalizmus veszedelme ellen. Teljes mértékben elismeri ugyan a valószínűségszámítás rendkívüli értékét, de elsősorban segédeszköznek tekinti, és ennek megfelelő helyre igyekszik leszorítani a hidrológus fegyvertárában. Különösen hangsúlyozzák a szovjet szaktekintélyek, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az emberi beavatkozásoknak a víz körforgására gyakorolt hatását. A nagy sztálini természetátalakító tervek egymásutáni megvalósítása kiegyenlítettebbé teszi a vízjárást. Könnyen a túlméretezés hibájába eshet az, aki ezt nem veszi számba. A szovjet valószínűségszámítási módszereket hazai viszonylatban több ízben alkalmaztuk. Tapasztalataink, és a fentebb ismertetett vita eredményeinek alapján a következőket kell megállapítanunk : 1. A rendelkezésre álló észlelési sor 2—3-szorosánál hosszabb időtartamra nem ajánlatos következtetni. A gyakorisági eloszlás igen különböző matematikai függvényekkel jellemezhető, s Pearson III. mintájú görbéje, amelynek alapján Ribkin táblázata készült, csupán egy a sok közül. Minél jobban távolodunk az észlelési adatok tartományától, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy az önkényesen választott matematikai függvény eltér a valóságos eloszlásnak megfelelő ismeretlen függvénytől. 2. Statisztikai törvényszerűséget csak szigorúan egynemű (homogén) adatanyagból lehet leszűrni. Nem elég tehát a jeges árvizeket kikapcsolni, hanem külön kell választanunk a jégmentes időszak árvizei közül is azokat, amelyek hóolvadás (vagy 1 TOCT 3999—1948. szám. hóolvadás és esőzés) következtében léptek fel a nyári vagy őszi esőzések nyomán keletkező árvizektől. 3. Az emberi beavatkozások hatását nem csak a Szovjetunió nagy természetátalakító terveivel kapcsolatban kell figyelembe venni. Az árvédelmi töltések közé szorított vagy éppenséggel szabályozott magyar folyókon is alig fordultak elő a vízrajzi észlelések megindulása óta azonos körülmények között levonuló nagy árvizek. A Tiszán például a mult század utolsó negyedében levonult nagy árvizek, (1879, 1881, 1888, 1895), mindegyike átszakította a gátakat, az újabbak után pedig minden alkalommal ármentesítettek egy-egy nagyobb öblözetet (Tisza—Szamosköz^ délborsodi ártér, beregi síkság). A Sajó völgyében árvédelmi töltések épültek a két világháború között. A Zagyva alsó szakaszát mesterséges mederré alakították. A Duna medrének a szabályozó munkák következtében megbomlott egyensúlya még a középső szakaszon sem állott helyre. Árvízi adatanyagunk tehát alig nevezhető homogénnek. Ezért nem dolgozhatunk hosszú észlelési sorokkal, és 100 évnél ritkábban előforduló árvizekre kevés esetben következtethetünk megbízhatóan. 4. A felsorolt okok miatt a magános (izolált) szélvényekre végzett matematikai-statisztikai vizsgálatok könnyen helytelen következtetésekhez vezethetnek. Ezért célszerű a számításokat ugyanazon vízfolyás több közeli szelvényére egyidejűleg elvégezni és az eredményeket összehasonlító alapon megbírálni. 2. A szovjet lefolyási képletek A statisztikai módszerek alkalmazásánál fokozódó súlyt vetnek a szovjet hidrológusok az ú. n. történelmi árvizek kinyomozására és számbavételére. Ezzel kapcsolatban az árvíznyomokra támaszkodó hidraulikai számítás jut jelentőséghez. Az árvíznyomok alapján megállapítható a lefolyási keresztszelvény F területe és meghatározható az árvízszint átlagos J esése. A sebesség megállapításában azonban elkerülhetetlenül becslésekre vagyunk utalva. A számítást természetesen külön kell elvégezni a szorosabban vett mederre és külön a hullámtérre. a) A hullámtéren rendesen szabálytalan az áramlás, és ilyen esetekre —• mint tudjuk — lefolyási képleteink és a sebességi tényezőre vonatkozóan közölt táblázatok nem érvényesek. Azonban természetesen nincs akadálya annak, hogy a megszokott Chézy-képlethez olyan sebességi, ill. érdességi tényezőket állapítsunk meg, amelyeknek behelyettesítésével a valóságot tűrhetően megközelítő eredményekhez juthatunk. Ezt'a munkát Szribnij M. F. végezte el, aki szerint a szokásos jelölésekkel felírt v =cí RJ (1) alapképlet sebességi tényezője c=— R* (2) n -