Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Lászlóffy Woldemár: A mértékadó árvizek meghatározásának kérdése a szovjet hidrológusok legújabb közleményeinek tükrében (Munkabizottsági beszámoló)

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 6—4. sz. tyj HIDROLÓGIA A mértékadó árvizek meghatározásának kérdése a szovjet hidrológusok legújabb közleményeinek tükrében MUNKABIZOTTSÁGI BESZÁMOLÓ S I K Ő ATTILA ÉS SZESZTAY KÁROLY KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ÖSSZEÁLLÍTOTTA : LÁSZLŐFFY WOLDEMÁR A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a Magyar-Szovjet Társaság megállapodása értelmében Társaságunk november—decemberi előadásainak programmjául a szovjet tudomány legújabb eredményeinek ismertetését jelölte meg. A cél megvalósítása érdekében a Társaság még augusztus folyamán több szakbizottságot alakított. A felszíni vizek hidrológiája terén elért legújabb szovjet eredmények összefoglalását végző bizottság munkájának irányítására Társaságunk Lászlóffy Woldemár egyetemi m. tanárt kérte fel, a titkári tisztre Szesztay Károly aspiránst jelölte, tagokul Sikó Attila és Csehidy Géza tagtársakat, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet főmérnökeit sikerült megnyerni. Utóbbi azonban, sajnálatos megbetegedése miatt, a tényleges munkában nem vehetett részt. A szakbizottság úgy határozott, hogy a hidrológia hatalmas munkaterületének arra a részére irányítja vizsgálódásait, amely ötéves tervfeladataink szempontjából is elsőrendű jelentőségű, és ez az árvizek számításának kérdése, amely — érthetően — a szovjet hidrológusok munkájában is előtérben áll. Miután ezzel a tárgy választással az Elnökség is egyetértett, a bizottság összeállíthatta jelentését, amelyet Társaságunk nov. 18-i központi ülésén Lászlóffy Woldemár adott elő. Beszámolónk anyagát három fő csoportba osztottuk : 1. foglalkozunk a valószínűségszámításnak a mértékadó árvíz meghatározása terén való alkalmazásával és az idevágó legújabb szovjet kritikákkal; 2. tárgyaljuk az árvíznyomok alapján való vízhozam-számításban nagy figyelmet érdemlő szovjet lefolyási képleteket, és 3. ismertetjük — Ogievszkij kievi profeszszor megvilágításában — az ú. n. árvízszámítási képletek kérdését. 1. A valószínűségszámítás alkalmazása A vízépítési műtárgyak méretezésénél alapulveendő árvízi hozam megállapítása a hidrológia legnehezebb feladatai közé tartozik. A feladat megoldása különbözőképpen alakul, aszerint, amint a) hidrológiai szempontból részletesen tanulmányozott vagy b) csupán felszínesen — a térkép és egyszerű helyszínelés alapján — ismert vízfolyásról van szó. A szovjet hidrológiai gyakorlat sohasem a „maximális" árvíz nagyságát keresi, mint ahogyan még a közelmúltban tettük. Egyrészt elméletileg is nehéz olyan árvízi hozamot képzelni, amelynél legalább kevéssel nagyobb előfordulását lehetetlennek mondhatnók, tehát a „maximum" elég határozatlan fogalom. Másrészt — kevés kivételtől eltekintve — „katasztrófára nem méretezünk", tehát a maximális árvíz ismerete amúgysem elegendő a méretezési feladatok megoldásához. A szovjet tervező mindenekelőtt a vizi létesítmény egyes műtárgyainak és részeinek népgazdasági jelentőségét állapítja meg, és ehhez szabja egész munkáját. „Nem lő ágyúval verébre", hanem olyan kockázatot enged meg a méretezésben és a kivitelben, amilyet a tervezett mű még éppen megenged. így a méretezés alapjául olyan árvízhozamot választ, amelynek előfordulási gyakorisága a tervezett mű (duzzasztómű, áthidalás, munkaállvány stb) gazdasági jelentősége szerint változik.

1 Pl. az átlag öt-tíz évenként megismétlődő árvíz szintjéig viszi fel egy folyami építkezés munkaterének körülzárását, viszont egy országos fontosságú főútvonal hídjainak nyílását úgy méretezi, hogy az ezer, sőt tízezer évben egyszer előforduló, korszakos árvizek se rongálják meg a hidat. Ennek megfelelően mindig valamely hosszú időszak átlagában előre meghatározott gyakorisággal ismétlődő, a tervezett mű méretezésére mértékadó árvíz meghatározása a feladat. A matematikai statisztika egyszerű eljárást adott a hidrológus kezébe a meghatározott gyakoriságú árvízhozam kiszámítására. Egészen rövid — 10—15 éves — észlelési sorok alapján, minden különösebb hidrológiai vagy matematikai felkészültség nélkül, a számítási séma gépies követésével is tetszetős eredményekhez juthat bárki. De a külföldi árvízkatasztrófákról sűrűn érkező hírek bizonyítják, hogy az ilyen gépies számításból adódó értékek megbízhatósága vajmi csekély. A matematikai statisztika kitűnő segédeszköze a tapasztalt hidrológusnak, de avatatlan kézben könnyen válhat veszedelmes játékszerré. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Műszaki Osztályának Közleményeiben a hidrológiai vizsgálatok módszertani kérdéseiről folytatott vita,

2 amelyben Szokolovszkij, Szavarenszkij, Ogievszkij, Fedorov, Mosztkov és mások vettek részt, éppen azért tanulságos, mert élesen rávilágít a matematikai formalizmus veszedelmeire. Többen is rámutatnak, hogy az extrapolálás a 100—1000 évenkint ismétlődő árvizekre 30—40%-ig eltérő eredményeket ad aszerint, hogy milyen módon számítunk. Érdekes példát ad Ogievszkij professzor az észlelési sorok hosszúságának nagy befolyására. Ha valamely vízfolyáson minden addigit meghaladó árvíz vonul le, és ennek előfordulási való1 A vízilétesítmények népgazdasági érték szerinti osztályozása a Szovjetunióban. (A TOCT 3315—46 számú szovjet szabvány ismertetése.) Vízügyi Közlemények, 1951/1., 138. old. 2 1951. évi 10. és 1952. évi 1., 4. ós 5. szám.