Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Bélteky Lajos: A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése

X98 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Bélteky L.: A falusi vízellátás fejlesztése kellő mennyiségű ivóvíz, a víz azonban vagy szennyezett, vagypedig a magas vastartalom háztartási célra való felhasználását kellemet­lenné teszi, illetve megnehezíti. Ilyen közsé­gekben a meglévő, használaton kívül kerülő kutak kis mélységük folytán nem képviselnek nagy értéket. Tudom, hogy az ivóvízellátásnak a most ismertetett módja ma még utópisztikus, mivel pénzügyi és főképpen anyagbeszerzési nehéz­ségek miatt nehezen volna megvalósítható, de éppen ma, amikor mind iparunk, mind mező­gazdaságunk új alapokra helyezve, gyökeres átalakulásban van s a második ötéves terv cél­kitűzései részére készítjük a perspektivikus terveket, nagyon is időszerűnek tartom, hogy a falusi ivóvízellátást is — éppen a felsorolt sok hibája miatt — új alapokra fektessük s már most adjuk meg a célkitűzést úgy, hogy a megoldás minden tekintetben kielégítő és korszerű legyen. A törpe vízmű gondolatának megvalósí­tása azért is vált most időszerűvé, mert a mi­nőségi munka követelményeinek fokozott al­kalmazásával olyan nagy vízhozamú kutak építhetők, hogy a községek zömének vízszük­ségletét egy mélyfúrású kútból elláthatjuk. Az OKI 1949-ben a kittszükségletet az ásott kutak vonalán 1400 db-ban, a mélyfúrású . kutakat illetőleg pedig 10 200 db-ban adta meg. 4 év alatt ásott közkút csak elenyésző számban készült, míg mélyfúrású kút is csak kb. 750 db, vagyis a szükséglet kb. 7,5%-a. Gondoljunk arra is, hogy a meglévő kutaknak van természetes pusztulási arányszáma, ami azt jelenti, hogy elöregedés, vagy hibásodás folytán bizonyos számú kút évente kikapcso­lódik a használatból. Biztos adatom nincs e kutak számáról, de ahogy járom az országot, úgy látom, hogy aligha készítünk annyi új közkutát, amennyi pótolná az évente használhatatlanná vált ku­takat. ! I i • I j i Az új közkutak száma 1950. óta csökkenő tendenciát mutat. Ez arra vezethető vissza, hogy a mélyfúróipar kapacitását az ötéves terv építkezéseit és a mezőgazdaság szocialista átalakításával kapcsolatos új intézmények ivó­vízszükségletének biztosítása annyira lekötötte, hogy a falusi közkutak építésére nem maradt elég kapacitás. Ez évre azonban már annyira javult a helyzet, hogy legalább 200 db falusi közkút megépítése válik lehetővé. Közkút-nyilvántartás Gondoskodni kellene olyan közkút-nyil­vántartásról, amelybe az új kutakon kívül be­vezetnék a használatból kidőlt, régi kutakat is, mert ilyen kútnyilvántartás hiányában nem le­het felmérni a falusi vízellátás jelenlegi hely­zetét. A tervkészítés első feladatát pedig min­dig a kiinduló helyzet felmérése képezi. E nyilvántartásnak alapja lehetne az a közkútkataszter, amelyet az ÓVH vétetett fel 1949-ben, s mely jelenleg a HIM kommunális igazgatóságának birtokában van. Értékessé teszi ezt a mellékletet képező 1 : 5000, vagy 1 :7500 léptékű községi térkép, melyen a meglévő közkutak helye be van jelölve. Ezt az adatfelvételt kellene elsősorban megismételni s a meglévő adatokat az időközben történt vál­tozásokat figyelembe véve módosítani, illetve helyesbíteni. E •megújított kútnyilvántartás alapján kellene kiválasztani azokat a községeket, ahol legrosszabb az ivóvízzel való ellátottság és ahol a törpe vízművel gyökeresen, 100%-osan meg lehetne oldani a vízellátást. Ezeket a községe­ket ellátottság szempontjából sorrendbe kel­lene venni s már most kidolgoztatni a terveket és elvégeztetni az esetleg szükséges geológiai vizsgálatokat, a próbafúrásokat és szintezési munkákat. Volna tehát addig is teendő, amíg megva­lósítható lesz ez a felvetett gondolat, a törpe vízmű, mely gyökeresen és forradalmian meg­oldaná a falusi vízellátást, kiküszöbölné annak jelenlegi hiányait s dolgozó népünknek, az or­szág lakosságának kb. 43%-át kitevő részének biztosítaná az egyik legfontosabb életszükség­letet, az egészséges, jó ivóvizet.

Next

/
Thumbnails
Contents