Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
5-6. szám - Bélteky Lajos: A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése
X98 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Bélteky L.: A falusi vízellátás fejlesztése mélyebb nyugalmi vízszint a kutak 5%-ánál fordult elő. Az is előnye volna a törpe vízművek bevezetésének, hogy községenként csak egy, vagy két mélyfúrású kutat kellene létesíteni, kevesebb vasanyaggal lenne megoldható tehát egy község vízellátása, mint eddig s a vízvéteíi helyek sűrítése később bármikor igen kevés költséggel és anyaggal megvalósítható. Körzeti vízvezeték Vizsgáljuk meg, milyen próbálkozások történtek hazánkban eddig a törpe vízművek létesítésére. Ilyeneknek tekinthetők pl r az ú. n. körzeti vízvezetékek is, melyeket egyegy bő vízhozamú pozitív artézi kúttól kiindulólag építettek a társaságba tömörült érdekeltek. Ezeknél megelégedtek a víz természetes nyomásával s nyomásfokozót nem alkalmaztak. Volt olyan hely, ahol utcai kifolyók voltak a vízvételi helyek, de sok községben a házak udvarára vezették be a leágazást s a leágazásra olyan csapot szereltek, amelyen a fogyasztás korlátozása céljából csak 5—6 l/perc víz ,volti kivehető. Ez a kisnyomású körzeti vízmű nagy haladást jelentett a községek előbbi vízellátásához képest s nagy előnye volt, hogy mozgó gépi alkatrésze nem volt, melynek üzembentartásáról gondoskodni kellett volna és hogy a vízvételi hely bent volt az udvaron. Hátránya azonban igen sok mutatkozott. Hátrányt jelentett, hogy a vízvételi helyek nem voltak fagymentesen kiképezve. A befagyás veszélye ellen a csapok állandó nyitvatartásával védekeztek s így sok víz folyt el kihasználatlanul. Alacsony volt a nyomás, ennek következtében a víz a magasabban fekvő, vagy emeletes házak lakói számára nem volt használható. Csúcsfogyasztás idején nem állt elegendő víz rendelkezésre. A vezeték megépítése nem volt, de nem is lehetett tervszerű, mivel újabb fogyasztó jelentkezése esetén ötletszerűen toldták hozzá a hálózathoz olyan csövet, amely éppen rendelkezésre állott. A kút éjszakai vízhozama egyáltalában nem volt kihasználva. A kutakból éjjel-nappal folyó víz nagy pazarlást okozott a vízkincsben s ez ott, ahol ugyanarra a rétegre már több kút volt telepítve, előbb utóbb a vízadó réteg nyomásának a csökkenésére vezetett. A legtöbbször nem volt megfelelő a vezeték lefektetése sem, nem voltak tekintettel a helyes lejtésre, a csövek mérete szűk volt. A kúttársaságok taglétszáma ugyanis kezdetben kevesebb volt s így a vezetéket is jóval kisebb területre méretezték, ha ugyan egyáltalában lehetett méretezésről beszélni. Fokozta a vízpazarlást az is, hogy vízdíjat a fogyasztás arányában nem fizettek. Hátrányos volt még az is, hogy egy-egy nagyobb községben, ahol több kúttársaság alakult, az egyik társaság hálózata legtöbbször belenyúlt a másik társaság hálózatába s így a kis átmérőjű vezetékeknek olyan összekuszált hálózata keletkezett, melyben csőtörés esetén a törés helyének megkeresése alig volt lehetséges. A falusi vízellátás egyszerűbb formája volt ennél, hogy egy pozitív artézi kúttól két, három, vagy több utcai kifolyóhoz vezették el a vizet. így a kúttól távolabb lakók is hozzájuthattak az egészséges ivóvízhez. A legutóbbi időben Gátér községben létesült ilyen mű. A 196 im mély artézi kút vízhozama 500 l/perc a terepszint felett 1 m magasan. Vízvételi helyként 2 db vízkifolyó szolrál kb. 300 m távolságban egymástól. Bár a kifolyóhelyek zárható csappal vannak ellátva, arrajártamkor mindig azt észleltem, hogy teljes szelvényben folyt a. víz a csapokból. A nagymérvű vízpazarlás tehát itt is fennáll. Egy ilyen kút pedig az egész 1275 főnyi községet elláthatná bőségesen vízzel, de a község nagy kiterjedése miatt csak oly módon, hogy a vizet tároló medencéből hidroforos szivattyúberendezés nyomná a hálózatba. Igen sok alföldi községben meg van a fentiekben ismertetett körzeti vízvezeték, de általában szivattyúberendezés nélkül. Van azután olyan vízmű is, ahol magasabban fekvő forrás vizét gravitációsan vezették le a községbe s ott egy, vagy több vízvételi helyet képeztek ki. Egy meglévő törpe vízmű A javasolt törpe vízművet egy dunántúli községben láttam megvalósítva. E község térképét a 3. ábra tünteti fel. Ez a község magasan egy dombháton fekszik. A legmagasabb pontja 200—210 m a tengerszint felett. A község főutcája a magaslat gerincén húzódik végig. Fúrással nem lehetett vizet feltárni, ezért ásott kutakból történt a vízszerzés. Az udvarokon levő kutak igen mélyek, a vízhozamuk kevés s a régi településű, sűrűn lakott községben az ásott kutak vize szennyezett. A mélyebb fekvésű utcák házainak kertje alján, a patak közelében azon' ban jó és elég bővizű ásott kutakat lehetett készíteni, mivel azonban innen nem lehetett a fölső utcák lakóit vízzel ellátni, vízmű építését határozták el. A völgy legalacsonyabb pontján készített 3 m átmérőjű ásott, falazott aknás kút elláthatja az egész községet vízzel. E kút mellé építették tehát a hidroforos vízmüvet s innen kiindulólag az eternit nyomóhálózatot a 10 db utcai közkifolyóhoz. E vízmű .15—20 évvel ezelőtt épült s tudomásom szerint ma is üzemben van. A vízfogyasztás megnövekedése miatt a múlt évben egy második kút építése vált szükségessé. A község lakosszáma 2000 fő, így a napi vízszükséglet 100 m 3-re tehető. Az utcai hálózat hossza 2,5 km.
