Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Bélteky Lajos: A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése

X98 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Bélteky L.: A falusi vízellátás fejlesztése A mélyfúrású kutak vizének vasassága Hazánk sok vidékén, főleg ahol folyami és tavi üledékek vannak, már 20—30 m mélységből nagymennyiségű, jó és egészséges vizet kapunk. A víz azonban oly nagy mértékben vasas, hogy a lakosság ivásra és háztartási célra vonakodik használni. A víz elleni panasz jogos, mivel a kicsapódó vashidroxid lerakódik az edény falán, illetve az edény alján s emiatt a víz háztartási oélra undortkeltése miatt, nem alkalmas. Az ilyen helyeken próbáltunk mélyebb vízadórétegre lefúrni, de sokszor eredménytelenül, mivel a mélyebben fekvő réteg vizének vastartalma is még mindig jóval több volt, mint a tűrhető 0,5 mg/liter. Az egyik dunántúli községben pl. az 58—83 m közötti rétegből percenként 600 liter vizet lehetett kivenni 9,5 m depresszió mellett. A víz vastartalma azonban literenként 3,1 mg volt, a keménysége peclig 16 nkf. Ugyanabban a községben egyidejűleg fúrtak egy 360 m-es kutat és ebből 6 m depresszióval 200 liter/perc vizet lehetett kiemelni s a vasassága 1,92 mg/liter volt, keménysége peclig 14,6 nkf. Ugyanebben a községben most fúrt harmadik kút a 337— 349 m-es rétegből nyeri a vizét. E kút vízhozama 350 liter/pero 14,5 m depresszióval, a vastartalma pedig 0,6 mg/liter, míg a keménysége 12,8 nkf. Láthatjulk tehát, hogy még a 350 m körüli réteg vizének vastartalma is jóval felette van a tűrhető 0,5 mg/liter értéknek. A kismélységű kút fajlagos vízhozama kb. 65 liter percenként, míg a nagymélységűeké 33, illetve 24 liter/perc. A nagyobb mélységű kutak vize melegebb; a kisebb mélységű kút építése olcsóbb, tehát gazdaságosabb, a vize ivásra üdítőbb s a nagyobb vastartalmon kívül csak az a hátránya, hogy a sztatikus vízszintje mélyebb. A szóbanlevő 350 m-es kutak nyugalmi szintje ugyanis pozitív, míg a kisebb mélységű kúté negatív, vagyis a terepszint alatt maradó. Egy bodrogközi községben, ahol tudvalevően már kis mélységben bő vízhozamú homokos kavicsrétegek vannak, 40—48 m-es rétegből nyertünk 110 l/perc vizet. A víz azonban nagy mértékben vasas volt, literenként 4,85 mg, ezért tovább fúrtak 82 m-ig. Az eredmény alig volt kedvezőbb, a víz vastartalma ugyanis még mindig 3,75 mg/liter, tehát jóval magasabb, mint a tűrhető 0,5 mg/liter. A mélyebb vízadóréteg fajlagos vízhozama azonban csak kb. %-a a felsőbb réteg fajlagos vízhozamának. Ezekből a példákból látható, hogy a vastartalom csökkentése céljából legtöbbször nem érdemes mélyebbre fúrni. A vasasság mérve és a réteg mélységbeli helyzete között nincs olyan törvényszerű összefüggés, hogy a nagyobb mélységű víztartó rétegek vize minden esetben kisebb mértékben vasas, mint a felsőbb rétegek vize. Ezért, ha kisebb mélységből biztosítható a vízszükséglet, de a víz a megengedettnél vasasabb, inkább vastalanító alkalmazására gondoljunk, mint továbbfúrásra, Vastalanítóval ugyanis biztosan lecsökkenthető a víz vasassága akár 0,1. mg/liter érték alá, míg továbbfúrással teljesen bizonytalan annak sikere, hogy olyan réteget nyitunk meg, amelynek vize nem vasas. Nagyobb mélységkülönbség esetén a költségek szempontjából is előnyösebb továbbfúrás helyett vastalanító alkalmazása. A fentebb említett 85 és 360 m-es példánál a továbbfúrás kb. 140 000 Ft többletköltséget jelentett volna. ЕЬЬоД az összegből egy 200 liter/perc teljesítményű vastalanító felszerelése bőven kitelik. A 200 liter/perc vízhozamot mindkét mélységű kútból szivattyúval kell kiemelni. A vastalanító a szivattyúházban elhelyezhető. Vegyi összetétel szempontjából a hazai mélyfúrású kutak vize legtöbbször a túlzott vastartalom miatt esik kifogás alá. AnnaJk megállapítására, hogy a hazai kutak vize milyen mértékben vasas, feldolgoztam az 1952. évben készített mélyfúrású kutak közül 378 db kút vegyvizsgálati eredményeit (1. táblázat). 1. táblázat Fe mg/liter Cegléd Kaba Hódmezővásárhely Várpalota Kaposvár Miskolc Tokod összesen % 0/ /о % % % % % % 0—0,2 6,4 1,8 8,2 13,3 12,5 0 30 8,8 0,2—0,5 25,6 18,2 28,4 23,3 9,4 30,8 20 22,1 0,5—1 33,4 27,0 40 26,9 26,6 38,2 30 32,1 1 fölött 34,6 53 23,4 36,5 51,5 31 20 37 Összesen . 100 100 100 100 100 100 100 ÍOO 0—0,5 32 20 36,6 36,6 21,9 30,8 50 30, Ebből megállapítottam, hogy a víz vastartalma literenként 0,2 mg-nál kevesebb a kutak 0,2—0,5 mg között van a kutak 0,5—1,0 mg között van a kutak 1,0 mg-nál nagyobb a kutak 8,8%-ánál 22,1%-ánál 32,1%-ánál 37,0%-ánál A vállalatok területe szerinti gyakoriságot ugyancsak az 1. táblázat tünteti fel. A táblázat utolsó sora a vasasság miatt még tűrhetőnek mondható 0—0,5 mg/liter vastartalmú kutak gyakoriságát tünteti fel. Az ilyen vizű kutak gyakorisága ceglédi üzemvezetőség területén 32,0% kabai üzemvezetőség területén 20,0% hódmezővásárhelyi üzemvezetőség területén 36,6% várpalotai vállalat területén 36,6% kaposvári vállalat területén 21,9% miskolci vállalat területén 30,8% tokodi vállalat területén 50,0% országos viszonylatban pedig 30,9%