Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Bélteky Lajos: A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. A falusi dolgozók ivóvízszükségletét legnagyobb részben ellátó mélyfúrású kutak építésénél az elmúlt évben alkalmazott minőségi munkával elért vízhozameredmények nem jutnak érvényre, mivel a közkutaknál bizonyos körzeten túl lakók számára a nagy vízhozamú kút nem jelent különösebb előnyt. A jó hatásfokkal épített mélyfúrású közkutak gazdaságos kihasználása céljából fokozatosan rá kell térni a falusi vízellátásnak ú. n. törpe vízmüvekkel való biztosítására. Ennek előnyeit és a megvalósítás lehetőségeit ismerteti cikkében a szerző. A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése* írta : BÉLTEKY LAJOS VÍZELLÁTÁS A minőségi munka eredményei a kútfúrásnál Az utóbbi években a mélyfúrású kutak építésénél alkalmazott minőségi munkával a kutalk átlagos vízhozamát oly mértékben sikerült növelni, hogy az elmúlt 1952. évben létesített mélyfúrású kutak átlagos vízhozama elérte a, 183 liter/perc-et. Az 1949. évi kutak vízhozamához képest a növekedés 129%-os. Az 1949. és az 1952. évi eredmények összehasonlítása tehát azt mutatja, hogy a kútépítés hatásfokát 129%-kal sikerült megjavítani. 1949-ben 1 m

3/perc vizet 12,5 db, 1952-ben pedig 5,5 db mélyfúrású kiitból lehetett kitermelni s 1 mVperc víz előállítása 1952. évben felébe sem került annak az összegnek, melybe az 1949. évi munkamódszerekkel, illetve technológiai eljárással került volna. 1952-ben létesített átlagkútból tehát 129%-kal több dolgozót lehet egészséges ivóvízzel ellátni, mint az 1949. évben épült átlagkutakból. A minőségi munka fő feltételei Milyen módon érhetünk el minőségi munkát a mélyfúrású kutak építésénél

1? Egyik főfeltétele a helyes béléscsövezés, a béléscső mögötti folyadékmozgás káros hatásának kiküszöbölése, a másik pedig a szűrővel bekapcsolt vízvezető réteg vizéneik megfelelő vízhozammal és kellő ideig végzett tisztítószivattyúzása. Műszakilag az a csövezési mód a legjobb, amelynél a kezdő csőrakatokat a szűrőcső beépítése után nem húzzák vissza, hanem teleszkópszerüen, az előző csőrakat saruja felett 5—10 m átlapolással elvágják és a vágás szelvényét tömítéssel zárják el. A cső mögötti vízmozgást azonban csak abban az esetben lehet megakadályozni, ha minden egyes csőrakat saruja feitétlen bizonyossággal zár. A felső, szennyeződésnek kitett talajvizet feltétlenül ki kell zárnunik az első csőrakattal. Ez azonban nem elég. A termelésbe bekapcsolandó vízadóréteg felett, lehetőleg annak vízzáró fedőrétegében is tökéletes zárást kell biztosítanunk a szűrőrakat felett bentmaradó utolsó csőrakat sarujával. Ez ugyanis megaka* A Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályának 1953. március 3-án tartott előadóülésén elhangzott előadás. dályozza, hogy a beszűrözött réteg vize a cső mögött felfelé, a felsőbb vízvezetőrétegek vize pedig lefelé a szűrővel bekapcsolt rétegig mozoghasson. Az 1. ábrán az 1. csőrakattal zárják ki a szennyeződésnek kitett felsőbb rétegek vizét s a 3. rakat akadályozza meg, hogy az 1. rakat saruja alatti víztartó rétégek és a szűrővel bekapcsolt réteg között folyadékmozgás induljon meg. 1. ábra 2. ábra A közbeeső 2. sz. csőrakat kihúzása ennek a kútnak a vízhozamára már nem ártalmas, legfeljebb egy közelben lévő, a közbeeső rétegek valamelyikére telepített régi kút nyugalmi vízszintjét befolyásolhatja a különböző potenciálú rétegeknek összekapcsolása, illetőleg rövidrezárása. A kútfúróipar államosítása előtt az 1949. évet megelőzően a kutak legnagyobb részénél a köpenycsőrakatokat teljesen kihúzták. A 2. ábrán szaggatott vonal jelzi a visszahúzott rakatokat. Hogy a műszakilag helyes béléscsövezés milyen befolyással van a kutak vízhozamára, láthattuk azokban a községekben, ahol^ a régi módon, az összes köpenycsövet visszahúzva, és a fentebb ismertetett szakszerű csövezéssel készítettek kutakat ugyanarra a víztartó rétegre.