Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Jaczó Imre: Az alkalmazott limnológia legújabb eredményei a Szovjetunióban

Jaczó I.: Limnológiai eredmények a Szovjetunióban tője — Sztaruncsák — ugyancsak hasonló módszerekkel 2860 kg/ha 32 g átlagsúlyú, tehát standard méretű 1-nyaras ivadék-hozamot ért el. A komplex belterjes művelés módszerének kidolgozásáért Movcsán professzort Sztálin-díjjal tüntették ki. A pontyos hizlalótavak halhúshozama nagy mértékben fokozható a megfelelő járulékos halak együttes nevelésével. Ennél a módszernél az alapvető lényeg az, hogy a járulékos halakat úgy kell megválasztani, hogy azok biológiai, főleg táplálkozásbiológiai tulajdonságaik alapján ne legyenek veszélyesek a gazdaság főhalára sem közvetlenül (a ragadozók), sem közvetve (a táplálék konkurrensek). A kísérletek beigazolták, hogy a vegyes népesítés nagyobb hozamot eredményez, mint a monokultúra. Ez áll még ugyanannak a tógazdasági fő-halnak különféle korosztályaira is, amint erről Szuhoverhov kísérletei során meggyőződhetünk. Szuhoverhov megállapította, hogy 2és 3-nyaras pontyok együttes nevelésével a halhúshozam átlagosan 30,1%-kal volt nagyobb, mint a monokultúrákkal, és a természetes hozamot 1 : 1 arányban kell megosztani a népesítés kiszámítása során a 2- és 3-nyarasok között. Holod cikke szerint a járulékos halak fokozottabb felhasználása lehetővé teszi, hogy a pontyok hasvízkórja miatti terméskiesést ellensúlyozzák. Járulékhalként ma már számos halfajt alkalmaznak a pontyos tógazdaságokban. Jó eredményeket értek el a compó, ezüstkárász és csukaivadék felhasználásával. Kimagasló eredményt értek el a 10 ha területű „Bereznyák" nevű tóban. Itt etetés nélkül 745 kg/ha halhúshozamot nyertek, mely mennyiség 529 kg ponty, 175 kg piaci kárász, 41 kg piaci 1-nyaras csukából tevődik össze. A lehalászáskor 1-nyaras kárászt és szeméthalat nem találtak, ami a csuka „munkájának" tudható be. Ez a kimagasló eredmény figyelmet érdemel azért is, mert a tó sovány talajon fekszik és csak a komplex javító eljárások segítségével, amiről már az előzőkben volt szó, érték el. Sikeres kísérleteket végeztek arra vonatkozóan is, hogy a szivárványos pisztrángot használják fel járulékos halként a pontyhizlaló tavakban olyan területen is, ahol a víz hőmérséklete magas. A kísérletre Jeszentuk város melletti szovhoz tavát használták fel, melynek vízhőmérséklete a 25,5°-ot is elérte 1 m-es fenékrétegben. Ennek ellenére pisztráng-pusztulás nem volt. A 2 ha területű tóba 1400 db 26 g átlagsúlyú pontyivadékot és 2400 db 25 g átlagsúlyú szivárványos pisztrángivadékot helyeztek ki. Az eredmény : 314 kg/ha pontyhúshozam és 84,6 %-os darabmegmaradás mellett 254 kg/ha pisztránghozam. A pontyok 530g, a pisztrángok 279,5 g átlagsúlyt értek el. A kitűnő pisztránghozamot az igen sok kárász-, jász-, valamint küszivadék jelenlétével magyarázzák. A kísérletek szerint a szivárványos pisztráng megfelelő nemesítő munka után kitűnően használható járulékos halként a pontyos hizlalótavakban és ezzel a halhús hozam jelentősen fokozható. A pisztrángsügérrel végzett kísérletek szerint ez a halfaj gyors ivarérésével, tág táplálási lehetőségével, jelentékeny növekedőképességével, különHidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. ISI böző környezeti tényezőkhöz való nagy alkamazkodó képességével, nagy ellenállóképességével és ízletes húsával igen nagy érdelődésre tarthat számot, mint járulékos hal. A szovjet kutatók igyekeztek az igen értékes húsú tokféléket is bevonni a tavi haltenyésztésbe. Ennek érdekében számos kísérletet állítottak be. Többek között Moszkva környékén lévő halastavakban is végeztek kísérletet. Ismertes, hogy a tokfélék tengerben és a folyóvízben élnek és csak a folyóvízben szaporodnak. A mesterséges szaporításuk módszerének kidolgozása teszi lehetővé, hogy ezekkel a halakkal gazdaságosan tavakat lehessen népesíteni. A kísérlet feladata ezek értelmében az volt, hogy a tokféléket akklimatizálják gyengefolyású helyeken és fel lehessen nevelni 1,0—1,5 kg súlyig tavakban. A kísérletek csak részeredményeket adtak és két vegetációs időszak alatt 30 g súlyú vágótok-ivadékot neveltek. A telepítési kísérletek is eredményesek voltak. így ha nem is sikerült piaci halakat nevelni, mégis beigazolódott, hogy lehetséges Moszkva környékén fekvő tavakban vágótokot nevelni és a teleltetésük is eredményesen keresztülvihető. Kísérleteztek a tokfélék hibridjeinek tavakban történő felnevelésével. Kecsegékkel is népesítettek tavakat és ezek során megállapították, hogy ezek az iszapfelszíni Tendipedidákkal táplálkoznak, évi növekedésük 3—4 életévükben 45—140 g. Népesítési javaslat: a normális pontynépesítés mellett 250 db/ha 3—4 éves kecsege. Dnyepropetrovszk környéki tavakban a Ladoga-tó környékéről származó maréna-féle halakat telepítettek át akklimatizálási célokra. A kísérletet siker követte, mert az akklimatizálás sikerült és a megtelepedett halak, melyeket mint ikrát szállítottak a rendeltetési helyére, ivarképesek és szaporodásuk, valamint elszaporodásuk várható. Ugyancsak más kísérletek alapján megállapítást nyert az is, hogy karéliai eredetű maréna-félék bői akklimatizálással és főleg hibridizálással sikerül a jövőben olyan új marénafajtát kitenyészteni, mely a délibb, melegebb tavakban is szaporodik, vagy szaporítható lesz. Ezek a kísérletek reményt nyújtanak arra, hogy a pontyhizlalótavak szeméthalait gyorsan növő ragadozóhalakkal ki lehet használni és ezzel a tavak pontyhústermelő képességét is fokozni lehet. De nemcsak a tógazdaságok új járulék halakkal való ellátása és kihasználása súlypontos kérdés a Szovjetunióban, hanem az újonnan létesített víztározók és az állandó nagy tavak új halfajtákkal történő benépesítésével is súlypontosan foglalkoznak. Fontos kérdés, hogy a közönséges és jól ismert gazdasági haszonhalakon (ponty, süllő, dévérkeszeg, kárász, csuka stb.) kívül, főleg planktonevő és az előbbieknek nem táplálékkonkurrens halakkal hasznosítsák az így fennmaradó biomasszát. A legújabb vizsgálatok ezért a viaszlazac (Osmerus) nevű halacska felé fordultak. Megállapították, hogy szapora, ivarérettségét már a második életévében eléri. Kitűnően felhasználható az akklimatizálásra, különösen a víztározók benépesítésére. A népesítés megtermékenyített ikrával történhet, melyet mesterségesen