Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Jaczó Imre: Az alkalmazott limnológia legújabb eredményei a Szovjetunióban

182 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Jaczó I.: Limnológiai eredmények a Szovjetunióban lerakott fészkekkel — mint azt nálunk a Balatonon a süllő félmesterséges szaporítása során alkalmazzuk — lehet nyerni. De sikerrel akklimatizálták az amuri tőpontyot a Bajkál-tóban, az arali márnát a Balhas-tóban és sikerrel folytattak akklimatizációs munkát a süllővel is több északi fekvésű tóban. Ma már a szovjet limnológusok a létesített víztározók gazdaságilag jelentős halfaunájának irányított átalakítására készítenek útmutatásokat. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen irányú munka nálunk is előrehaladott állapotban van, mert ma már bátran beszélhetünk a Balaton és a Veleeei tó halállományának fokozatos irányított átalakításáról és hasonlóan megindult a munka a halász-szövetkezeteink külön kezelésébe vont elzárt, vagy részben elzárt vizeknél is. Nemcsak új halfajokat, hanem új táplálékállatokat is akklimatizálnak a szovjet limnológusok, hasonlóan ahhoz, amint az nálunk a Lymnomysis Benedeni-vel a Balatonban történt. Az akklimatizálások során a szovjet kutatók és gyakorlat bátran használja a legkorszerűbb technikát és nem ritkaság, ha a népesítésre vagy akklimatizálásra szolgáló halanyagot (ikrát, ivadékot, anyahalat) 600—800—1200 km-es távolságról vízben, vagy víz nélkül, külön repülőgépen szállítja a rendeltetési helyére. A tavak benépesítése során nemcsak ivadéknevelő, vagy mesterséges saaporító állomások anyagát veszik igénybe, hanem felhasználják a nagy halbölcső: a Volgadelta természetes ívóhelyein található nagy ivadékmennyiséget és így biztosítják pl. a kolhozok és szovhozok tavainak népesítő anyagát. A kísérletként elszállított pontyivadék egészséges maradt, hasvízkórban nem betegedett meg és ősszel 400—700 g-os súllyal halászták le. A szovjet haltenyésztők és halász-limnológusok nemcsak a környezet átalakításával, új halfajok betelepítésével, hanem a micsurini módszerekkel létrehozott új halfajták felhasználásával is a vizek jobb kihasználását, a halhústermelés fokozását szolgálják. Bár a természet átalakításnak ez a módja még nem régikeletű, mégis már értek el eredményeket ezen a téren is. E módszer szükségességét, vagyis a távoli alakok hibridizálásának felhasználását a haltenyésztésben, már Nyikoljukin professzor hangsúlyozta, és erről egyik előadóülésünkön tartottunk is ismertetést. Az első igen komoly adat, mely számunkra rendelkezésre áll Szuhoverhov cikke, melyben beszámol arról a munkáról, melyet a Szavvin haltenyésztő gazdaságban folytattak. Ezüstkárászt ponttyal hibridizáltak. A feladat az volt, hogy planktonevő hibrideket nyerjenek, melyek gyorsan és nagyra nőnek. Ezt a feladatot a haladó biológia micsurini módszerének alkalmazásával meg is oldották. Az új ezüstkárász-faj'a — melyet szavvininnek neveztek el — igen termékeny, abszolút termékenysége 2 éves korban 66,0 ; 3 éves korban 204,1 ; 4 éves korban 247,1 ezer ikra. A növekedése is jóval gyorsabb, mint a vad ezüstkárászé. Az 1 éves 20—30 g, 2 éves 180 g, 3 éves 400 g. A 180 g átlagsúlyt a vad ezüstkárász legfeljebb csak 5. életévében éri el. A gyors növekedést nem egyszerre, hanem nemzedékről-nemzedékre fokozatosan előrehaladva érték el. Az ezüstkárász a természetben euryphagnak mondható, vagyis a planktonikus rákok mellett a bentosz állatvilágból is táplálkozik. A táplálkozását is lassan alakították át. A plankton és bentosz állatok aránya a táplálékában 1942-ben 6:1, 1946-ban 7:1, 1947-ben a IV. generáció 2-nyarasainál normális népesítés mellett 38: 1, háromszoros népesítés mellett 12 : 1 volt. A táplálkozásnak megfelelően a testarányai is megváltoztak, de nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is. így az eredeti ezüstkárásznál a testhossz : bélhosszúság aránya 1 : 4,81, az új ezüstkárászfajtánál 1 : 3,81. Az új fajta gazdasági jelentősége igen nagy, mert ponttyal vegyesen népesítve a halhúshozamot 83%-kal lehet fokozni. A hidegebb és oxigénszegényebb környezetet is elviseli, a járványos és parazitás halbetegségekkel szemben a pontynál ellenállóbb. A másik igen jelentős siker az, amit az ukrán haltenyésztők a tudományos és gyakorlati szakemberek közös munkájának eredményeképpen értek el. Kononov cikkéből, mely ez év májusában jelent meg a Rübnoe hozjajsztvo c. szaklapban arról értesülünk, hogy 28 év munkájával 2 új ukrán pontyfajtát tenyésztettek ki. A felülvizsgáló bizottság szerint a létrehozott pikkelyes és tükrös pontyfajta az eddigi szovjet fajtáknál termékenyebb és gazdasági értékét tekintve minden többi fajtától előnyösen különbözik. A kiindulási állományt csoportos, fajtánbelüli keresztezéssel hozták létre és az így kapott utódokat igen kedvező tartási viszonyok között nevelték fel és a további keresztezésre és kiválogatásra az ezek közül is kitűnőket használták fel. Az újonnan kitenyésztett pikkelyes ponty külsőleg a tőpontyhoz áll közel, színe annál világosabb, gazdaságilag annál sokkai értékesebb. Feje nem nagy, nyakszög rövid, hát egyenes és széles, csontozata erős. A profilindexe 2,6. Gyorsan érik és kitűnően hasznosítja a tavak természetes táplálékkészletét, 16—40%-kal múlja felül — fejlődését tekintve — a lauzici, cseh, galíciai nemesponty fajtákat. A tükrös (keretes) nemesponty termékenyebb és életképesebb minden más kevéspikkelyű fajtánál. Külsejére a megrövidült törzs és a magashátúság jellemző. 2—3-nyaras anyajelölteknél a profilindex elérheti az 1 : 1,98 arányt. A fejlődésének gyorsasága 15—30%-kal múlja felül az összes többi tükrös fajtákat. A pikkelyei oldalnézetben a test kerületén keresztszerűen foglalnak helyet. Mindkét új fajta utódai erős konstituciójúak, termékenyek, életbenmaradásuk 10—40%-kal jobb mint a többi fajtáké. Ezekkel a fajtákkal történt népesítéssel a tavak hozama átlagosan 20%-kal emelkedett. Az itt ismertetett szovjet eredmények, ha azok minden vonatkozásban nem is vehetők át a hazai viszonyok közé, mégis rávilágítanak arra, hogy a termelés számára igen jelentős rejtett tartalékok a haltenyésztés vonalán igen nagyok és ez a felismerés kell, hogy irányt szabjon az alkalmazott limnológiával foglalkozó magyar kutatók és gyakorlati szakemberek jövőbeni munkájának.