Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Jaczó Imre: Az alkalmazott limnológia legújabb eredményei a Szovjetunióban

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 190—4. sz. tyj Az alkalmazott limnológia legújabb eredményei a Szovjetunióban DE. JACZŐ IMRE A limnológia, vagyis a mai értelemben vett édesvíztudomány csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, mégis óriási léptekkel haladva, ma már igen fejlett fokot ért el. Gyors fejló'dését nemcsak annak köszönheti, hogy felhasználja és alkalmazza az összes többi tudományok legkorszerűbb eredményeit és módszereit, hanem annak is, hogy szoros kapcsolatban áll a gyakorlattal és a gyakorlat adta feladatok minél jobb és gyorsabb megoldhatósága ösztönzőleg hatott fejlődésére. így az alapvető problémák felderítésével foglalkozó elméleti limnológia mellett, azzal egyidőben kifejlődött az alkalmazott limnológia is, mely a gyakorlati élettel a halászat, a szennyvíztisztítás, a hajózás, víziépítmények létesítésével kapcsolatos témakörein keresztül áll kapcsolatban. A Szovjetuniónak igen jelentős édesvizei vannak, melyeknek nagy szerep jut a már folyó és a közeljövőben még nagyobb méreteket öltő sztálini nagy természetátalakító munkákban. Azt lehet mondani, hogy ezeknek a terveknek a legfontosabb alapja az éltető és energiatermelő víz, melyet az öntözésen és a vízierőművek meghajtásán kívül mint a biológiai termelés lehetőségét is minél tökéletesebben ki kell használni az emberiség számára. Ez a feladat magyarázza azt, hogy az alkalmazott limnológia miért ért el igen magas fokot a Szovjetunióban. A szovjet kutatók már néhány éve készülnek ezeknek a nagy feladatoknak a megoldására és e tudomány sok területén értek is el jelentős eredményeket. Ezeket az eredményeket kívánjuk nagy vonalakban ismertetni, hogy azok vagy közvetlenül felhasználva, vagy közvetve azzal, hogy némely hazai problémánk megoldásához kiindulási alapot, használható ötletet nyújtanak, hazánk gazdaságának építése során felhasználhatók legyenek és a hazai limnológusok és technikus szakemberek a magyarországi vízi-termelési problémáikat a lehető legtökéletesebben oldhassák meg. Sajnálattal kell megemlíteni azt a tényt, hogy bár számos szovjet irodalmi adatra támaszkodva állíthattuk össze ismertetésünket, ez közelről sem elegendő, hogy tökéletes képet adhassunk a szovjet alkalmazott limnológia mai állásáról és ezért meg ícell elégednünk azzal, hogy csak arra a néhány témakörre térjünk ki, melyekre vonatkozóan a legtöbb adat áll rendelkezésünkre. A nagy vízépítések során hatalmas víztározók mondhatnók kisebb „tengerek" születnek és hozzávéve a mezővédő erdősávok során keletkező sok tízezernyi kisebb-nagyobb tavat, ezek oly jelentős vízterületek, melyeknek halgazdasági kihasználása fontos tétele a Szovjetunió gazdaságának. De nemcsak új, hanem régi vizek halállományának megtartása, sőt nagymértékű fokozása is nagy feladatok elé állítja az alkalmazott limnológia művelőit, akik a követendő irányelveket, a végrehajtáshoz szükséges módszereket csak a vízi élőhely és a benne élő növény- és állatvilág legalaposabb tanulmányozása és ismerése alapján szabhatják meg. A szovjet limnológusok bátran, azt lehet mondani forradalmi lendülettel — nyúlnak a problémákhoz és ha az élőhely megváltoztathatatlansága miatt szükséges, nem riadnak vissza attól, hogy belenyúlva a természet rendjébe, az élőhelyet benépesítő élővilágot változtassák meg olyan irányban, hogy azok ökológiai, fiziológiai igénye megváltozzék az élőhely nyújtotta feltételeknek megfelelően. Mivel hazánkban a tógazdasági haltermelésnek és nagyságuk miatt főleg a balatoni és Velence tavi halászatnak van nagy gazdasági jelentősége, ezért a nagy terméseredményeket adó tógazdasági haltermelés módszereinek általános ismertetésére, a halastavakat fokozottabb mértékben hasznosító, gyors növekedőképességű, termékeny, nagy gazdasági értékekkel bíró új hal-, illetve pontyfajták kitenyésztésére vonatkozó adatokat és a halastavakat, valamint a nagy természetes vizeket tökéletesebben kihasználó új halak akklimatizálására vonatkozó eredményeket fogjuk ismertetni, mivel úgy gondoljuk, hógy a hazai olvasók előtt ezek a kérdések tartanak a legnagyobb érdeklődésre számot. A szovjet kutatók pontyos tógazdaságokban nagy terméseredményeiket a komplex belterjes művelés módszerével érték el. Ennek során a vízi élőhely tényezőit javítják a gazdaságosság irányában. A vízállás szabályozásával megváltoztatják a tóvíz szervetlenanyag koncentrációját, a műtrágyák és szervestrágyák alkalmazásával a vizek kémiai összetételét, illetve az alkotóelemek egymáshoz való arányát, a tóban élő és káros, vagy értéktelen növényzet irtásával megakadályozzák a tó nem gazdaságos anyagforgalommal történő kizsarolását, a kiirtott növényzetet mint zöldtrágyát visszajuttatják a tó gazdaságos anyagforgalmába, csak jó gazdasági tulajdonságokkal rendelkező halállománnyal hasznosítják a vizeket és célszerűen, helyes arányban alkalmazott jó takarmánnyal fokozzák a halhústermelést. Az ilyen komplex javító eljárásokkal még sovány szikes és homokos tótalajon is kitűnő eredményeket értek el, aminek példájaként lehet többek között megemlíteni a dnyeszteri-tröszt „Babin" tógazdaságát. A tógazdaság dolgozói 1950-ben megígérték Sztálin elvtársnak, hogy az eddigi 120 kg/ha halhúshozamot belterjes műveléssel 400 kg/ha-ra emelik. Összesen 43 ha homokos és szikes talajú tavakban dolgoztak. A keményszárú és lágyszárú növényzet kiirtásával, mész és négyszeri szuperfoszfát trágyázással, szervestrágyázással és helyes etetéssel végeredményben elérték azt, hogy a tavak halhúshozamát 456 kg/ha-ra emelték 827 g-os átlagsúlyú piaci hal hizlalása mellett s így ígéretüket nemcsak teljesítették, de túlteljesítették azt. Ugyanez a tröszt 1951-ben az egész trösztre vonatkozóan hasonló javító eljárások alkalmazásával a hizlalótavak átlaghozamát 356 kg/ha, a nevelőtavakét pedig. 540 kg/ha-ra növelte és ezeken belül a természetes hozam átlaga 274 kg/ha volt. A „Rudniki" gazdaság sztahanovista haltenyész-