Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Fazekas Károly: Balatoni hidrológiai kutatásaink legújabb eredményei és a további teendők

Fazekas K.: Balatoni hidrológiai kutatásaink is lényegesen keményebbek — általában 17—23 n. k. fok körüliek — mint maga a 10—12 fokos balatoni víz, ami újabb bizonyíték a nagy tavak biológiai és nyáron hőmérsékleti okokra is visszavezethető lágyító hatása mellett. Vizsgálat tárgyává tettük még a balatoni vízalatti források kérdését is. Ezeket a feltételezett forrásokat a víz különböző kémiai összetételének és hőmérsékletének elektromos úton való vizsgálatával kutattuk. Egyelőre a balatonfüredi Kerekedi-öbölben találtunk ilyen vízalatt fakadó forrást, továbbá a fűzfői csuszamlások szempontjából bizonyára jelentős vízalatti forrásokat mutattunk ki a Fűzfő és Kenese közötti partszakaszon a 419. és 424. számú vasúti szelvények között. Szabó Zoltán: A keszthelyi öböl feliszapolódásának sokrétű kérdéséhez egy kis mozaikkal járulok hozzá. Helyesnek látnám, ha megvizsgálnék e problémát biológus és kémikus szemmel is, azaz biokémiai alapokon. Hallottuk számos lehetőségét a feliszapolódás előidézésének. Limnológiai szempontból éppen a Balaton speciális helyzetben van, ismerjük Európa többi tavának élővilágával szemben elütő, fehérebb, világosabb színű rákjait, halait (fogasát) és csigáit. Ezt a folyamatos biogén mészkiválás idézi elő. Nem tartom egyáltalában lehetetlennek tehát, ha ez a folyamatosan végbemenő biogén kalcium-reakció a keszthelyi öböl különleges fekvése, helyzete miatt nagyobb arányú, mint a Balaton bármely más pontján. Ennek eldöntése azonban kutató feladat. Meg kell mintázni a keszthelyi öböl iszapját több ponton és több mélységben különböző év- és napszakokban. A vizsgálat metodikája elütő jellegű a normális talajmechanikai, kémiai vizsgálatoktól. Meg kell ismerni az iszap mészk észletét, korrelatív képet alkotva annak idő-, időjárás-, tér- (szélesség- és mélvsésr-) stb.-beli kapcsolatairól. A vizsgálat biokémiai hozzáértést kíván. Örömmel kapcsolódnék be egy ilyen komplex vizsgálatba. Honti Gyula: A Vízrajzi Intézet az OVT megbízásából a balatoni vízállások és a nagybereki talajvízállások közötti összefüggések felderítése céljából e területen 1950. augusztusában kutató munkát kezdett. A kutatás érdekében nagvobb számú talajvíszintmegfigvelőkút, rajzoló, illetőleg lapvízmérce, és meteorológiai állomás létesült. A feltárt adatok alapján kitűnt, hogy a Nagyberek talajvizének ingadozásait a csapadék okozza, a nyugati övcsatorna vízállásának hatása csak néhány száz méterre terjed. Talajvízszivárgás a Balaton felé nincs, és a Balaton felől is legfeljebb 1,5 km-re észlelhető kismértékű szivárgás. A lecsapolás és altalaj nedvesítő öntözés érdekében végzett kísérletek a csatornák gazHidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. daságos távolságára, az öntöző és lecsapolandó fajlagos vízmennyiségekre adtak számadatokat. A belvízátemelő telep és csatornarendszer okszerű fejlesztése érdekében szükséges mérésekre, ill. megfigyelésekre a lehetőségeket biztosítottuk. Ubell Károly: Megvizsgálva a Balaton környékén elhelyezett meteorológiai állomások többéves átlagértékeit, azt találjuk, hogy Keszthelyen, Siófokon és Tihanyban a levegő hőmérsékletének és páranyomásának adatai nagyjából megegyeznek, legfeljebb néhány tizedfokkal térnek el egymástól. Ebből arra következtethetünk, hogy a Balaton környékén elhelyezkedő levegőtömegek párafelvevő képességének havi átlagos értékei mindhárom állomáson ugyanazok voltak. Szabad vízfelület párolgását vizsgálva törekednünk kell arra, hogy mérőberendezéseinkkel a. természetes állapotot a lehetőségekhez képest a legjobban megközelítsük. Ez csak nagyobb kísérleti vízfelületekkel lehetséges. A párolgási folyamat két részből áll: fázisátalakulásból és páradiffúzióból. Ha a levegő nincsen telítve vízgőzzel, akkor a víz felszínén fázisátalakulás történik, a vízfelület felett egy vékony telített határréteg keletkezik, melynek hőmérséklete megegyezik a víz felszíni hőmérsékletével. A vízgőzzel telített határrétegekből a vízgőz diffúzió útján tovább vándorol a nem telített levegő felé. A vízfelület párolgása nem a levegő párafelvevőképességétől függ, hanem a vízfelület hőmérsékletétől és a levegő páranyomásától befolyásolt párafeszültség-különbségtől. A Balaton párolgását kutatva meg kell állapítanunk a Balaton felett elhelyezkedő s a felszíni vízhőmérséklettel azonos hőmérsékletű telített határréteg pára feszültségét, valamint a feljebb elhelyezkedő levegő párafeszültségét. Ez a két adat különbsége lesz az, ami legjobban befolyásolja a párolgást. Ez azonban még nem elegendő. A párolgás intenzitása főleg a feszültségkülönbségtől függ, de erősen befolyásolja a levegő fizikai állapota és mozgása is. Nagyobb szabad vízfelületek párolgását főleg a levegőmozsrás függőleges, örvénye® mozgásai befolyásolják. Szélmérőműszereinkkel csakis a levegőmozgás vízszintes összetevőjét tudjuk meghatározni. Ez feltétlenül érezteti hatását kis felületek esetében. Nagyobb vízfelületeknél a legújabb kutatási eredmények szerint a szélsebesség helyett az egyes levegőfajták különböző mérvű függőleges örvényes áramlásának hatását kell vizsgálni, mert ezek sokkal jobban befolyásolják a párolgás intenzitását, mint a horizontális komponens.