Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Jolánkai Gyula: A Balaton vízjárásának vizsgálata a Sió hajózhatósága szempontjából

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 178—4. sz. tyj A Balaton vízháztartásának egyensúlyát a Sió-csatornán lebocsátott vízmennyiség szabályozása biztosítja, fippen ezért a Balaton vízszintingadozásának és a Sió hajózhatóságának megoldása csak közös terv alapján lehetséges. A szükséges műszaki munkálatok alapjait képező hidrológiai adatokat foglalja össze cikkében a szerző. A Balaton vízjárásának vizsgálata a Sió hajózhatósága* szempontjából JOLÁNKAI GYULA A Sió hajózhatóságának alapelveit a Balaton vízjárása határozza meg. A Balaton vízjárása a Sió-zsilip működtetésével befolyásolható. Ezért a Balaton természetes vízjárásának tanulmányozása csak úgy lehetséges, ha olyan vízállás-adatokat, veszünk alapul, amelyekből a Sió-zsilipen történő vízeresztés befolyásoló hatása ki van küszöbölve. Az alábbi megállapítások két fajta ilyen említett, régebb idő óta meglévő adathalmaz megvizsgálásából származtak. Az első adathalmaz a Balaton 1931—1943. évi siófoki vízállásainak olyan módon készített idősora, amelynek készítése során a Sió kiliti vízmércéjének szelvényére vonatkozó vízhozamgörbe felhasználásával a balatoni vízállásokhoz folyamatosan hozzáadták a Sión leeresztett vízmennyiségnek megfelelő balatoni vízoszlopmagasságot. Ily módon a siófoki vízmérce észlelési adatainak virtuális idősorát készítették el. Nevezzük ezt a továbbiakban az I. adathalmaznak. A második ilyen megvizsgált adathalmaz a Sió-zsilip kezelését irányító balatoni kikötők felügyelőségének kimutatása a Balaton vízfeleslegeiről az 1929—1943. közötti 15 évben. A kimutatás havonta tartalmazza azt a balatoni vízoszlopot, amelyet le kellett volna ereszteni a Sión annak érdekében, hogy a hó végén ugyanakkora, maradjon a Balaton vízállása, mint a hó elején volt. A Balaton önapadása ebben a kimutatásban negatív értékként szerepel. Nevezzük ezt a továbbiakban a II. adathalmaznak. Az I. adathalmazt megvizsgálva, megállapítható, hogy a Balaton a tanulmány tárgyává tett 13 év mindegyikében önmagától is — a Sión történt vízeresztés nélkül is — apadt. Ezek az önapadások 7—38 cm között mozogtak. Megállapítható továbbá az, hogy a nyári apadásokat megelőző őszi-téli-tavaszi balatoni áradás minden esetben nagyobb az előfordult önapadásnál, amennyiben az áradás virtuális mértéke a vizsgált 13 éves időszakban 45—191 cm között mozgott. Ezekből a megállapításokból azt a következtetést lehet levonni, hogy az őszi-téli-tavaszi áradásból megfelelő mennyiséget tározva, a Balaton vízszintingadozása egy áradási és * A Magyar Hidrológiai Társaság 1952. júliusában tartott Keszthelyi Ankéton elhangzott előadás. az azt követő apadási perióduson belül még a legkedvezőtlenebb esetek összetalálkozása mellett is egyensúlyban tartható. Más szóval kifejezve, a legnagyobb önapadás hatása sem kell, hogy kiterjedjen a következő periódusra. Továbbá az a következtetés is levonható, hogy a Balaton vízszintingadozása a Balaton víztáplálásának mai módja mellett semmi esetre sein lehet kevesebb kereken 40 cm-nél, mert nincs lehetőség arra, hogy az önapadás kiküszöbölése végett a Balatcait idegen vízforrásból tápláljuk. Fenti megállapításokkal és az azokból levont következtetésekkel a II. adathalmaz is megfelelő összhangban van, mégpedig nemcsak a továbbiakban részletesebben vizsgált 1929—1943. évekre kiterjedő 15 éves szakaszon belül, hanem az 1900—1943-ig terjedő 44 évben ás. Ez alól csupán az 1942. év kivétel, amikoris a felügyelőség 46 cm nyári önapadást mutat ki. Ez az érték azonban a továbbiak során figyelmen kívül hagyható volt, mert 1942. nyarán a megelőző téli-tavaszi igen erős áradás következtében a Sió-zsilipen állandóan csaknem a maximális mennyiségű vízeresztés folyt és ezzel a nagy vízeresztéssel nyilvánvalóan arányos az a hiba is, ami a vízeresztéssel egyenértékű balatoni vízoszlop számításánál be kell, hogy következzék. Az 1942. évre kimutatott 46 cm-es önapadás megbízhatósága tehát lényegesen kisebb a többi évek hasonló adatainál. Az alábbiakban a II. adathalmaz 1929— 1943. éveinek alapján a Sió-hajózás részére minimálisan szükséges — teljes hónapokra vonatkozó — vízeresztés előfordulásának valószínűségét mutatjuk ki. A szóbanfox*gó 15 év kiválasztása azért történt így, mert 1944-ben és az azt követő néhány évben az adatok hiányosak, megelőzőleg pedig éppen ez az időszak az, amelynek keretében a Siónál? 50 m

3/mp vízemésztésre való terhelése a Siócsatorna bővítése következtében lehetséges volt. A vizsgált időszak kiválasztásával kapcsolatban még meg kell említeni azt, hogy ebben az időszakban fordultak elő az 1900. évet követő időben a legszélsőségesebb balatoni vízjárások, amennyiben ebben az időszakban zajlott le az 1940—1942. évi erősen nedves periódus és ugyancsak ebben az időszakban fordultak elő az egész kivételesen száraz 1932. és