Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Fazekas Károly: Balatoni hidrológiai kutatásaink legújabb eredményei és a további teendők

166 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Fazekas K: Balatoni hidrológiai kutatásaink irányú lengéséig. Következésképpen csak valamely parti vízmércén adott pillanatban észlelt vízállásról beszélhetünk, amely semmiképpen sem jellemzi a tó egész vízfelületének magassági helyzetét. A mérceleolvasások különbsége tehát nem azonos a tó vízszintingadozásával, és — tudomásom szerint — eddig még senki sem vizsgálta, hogy miképpen kellene, — ha egyáltalában lehet, — a tó középvízállását, ill. a vízkészletváltozásokat számítani. Szinkronizált rajzolómércék nélkül még a feladat nehézségeit sem tudjuk felmérni. A hidrológiai kutatásra itt súlyos mulasztások pótlása vár. Mert míg az első világháború előtt két rajzoló vízmércét tartottak üzemben a Balatonon, — ami abban az időben nagy dolog volt, — ma. egyetlen ponton sem regisztráljuk a tó vízszintingadozásait, Salamin Pál: Fazekas Károly vázolta előadásában a vízháztartási egyenlet egyes tagjaira vonatkozó eddig alkalmazott és a jövőre tervezett mérési módszereket, valamint foglalkozott a hordalékmérésekkel és iszapmegfigyelésekkel. Az előadásban elhangzottakkal kapcsolatban csak néhány gondolatot vetünk fel: A Balaton vízháztartási és feliszapolódási jelenségeinek vizsgálatánál a megfigyelési-, a kutatómunkát a Balaton teljes vízgyűjtőterületére kell kiterjesztenünk, mint arra részletesen rámutattunk Zách Alfréd\ előadásához hozzászólva. Ott javasoltuk a Balaton teljes vízgyüjtőterületének nagyszabású mintavízgyüjlőterületté való kialakítását, Ezen a teljes vízgyűjtőterületen, figyelemmel az agro- és hidrotechnikai szempontokra, sűrített csapadékmérőhálózattal, talajpárolgástmérő állomáshálózattal a vízháztartási távlati feladatok is megoldhatók. A feliszapolódás kérdésének tanulmányozása szempontjából feltétlenül hasznosnak látjuk a Balaton vízgyűjtőjének egy-két talajtanilag és domborzatilag jellemző területén az erózióvizsgálatok bevezetését, az iszap keletkezésének megállapítására és a helyes védekezési módok kialakításának lehetővé tételére. Ezek az erózióvizsgálatok természetesen a mezőgazdaság szempontjából is értékes adatokat szolgáltatnának. Végül rámutatunk mi is arra, hogy miután a víziháztartási egyenlet nemcsak hoszszabb időszakokra (hónapokra, évekre), hanem rövidebb időszakokra is megoldható (pl. napról napra, amivel tulajdonképpen a vízháztartási egyensúlyoknak egy idősorát alakítjuk ki), minden megfigyelési munka bevezetésénél a folyamatos észlelésre kell törekednünk az íróműszerek fokozottabb bevezetése útján. A Balaton vízháztartási és eróziós vizsgálataival kapcsolatban ez a megállapításunk elsősorban az egyszerű csapadékmérőknek ombrográfokra való kicserélésére és a nagyobb vízfolyások vízhozammérésénél a folyamatos vízszintmegfigyelés és gyakori ellenőrző vízhozammérés bevezetésére vonatkozik. Erózióvizsgálat, lefolyási tényező megállapítása pl. lehetetlen a csapadékintenzitás és a lefolyó vízmennyiségek változásának ismerete nélkül, ami természetesen csak a folyamatos észleléssel biztosítható. Kessler Hubert: A Vízrajzi Intézet által megkezdett és a VITUKI által folytatott országos forrásnyilvántartás keretében 1951 óta a balatonmenti forrásokat is nyilvántartjuk és rendszeresen vizsgáljuk. összesen 58 jelentősebb forrást vettünk nyilvántartásba, amelyek közül 18 bővizű karsztforrást havonta mérünk, a többit negyedévenként. Tizenkét karsztforrás olyan kedvező helyzetű, hogy a vízellátásba való bekapcsolásukkal az egész balatoni vízellátási kérdés megoldható lenne. Ezek a források az eddig mért minimumban napi 18 300 m

3 kifogástalan vizet szolgáltatnak. Ez nemcsak a balatonmenti 70 000 főnyi állandó, illetve nyaralókkal együtt. 120 000 főnyi összes lakosság számára elegendő, hanem még az üdülők számának megkétszereződése esetén is biztosítja a vízszükségletet. Természetesen, mint minden vízellátási problémánál, itt is végső fokon a csőkérdés megoldhatóságától függ a balatonmenti vízellátás. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az eddigi megfigyeléseink szerint hidrológiai szempontból megoldható a balatoni iidiilők vízellátása. Ki kell hangsúlyozni, hogy a források túlnyomórésze dolomitból fakad, aminek a mészkőből fakadó karsztforrásokkal szemben az a nagy előnye, hogy bakteriológiai szempontból jó szűrődést biztosít. A balatonmenti karsztforrások nagyrészének további rendkívüli előnye, hogy a különleges földtani adottságoknál fogva a források kb. 200 m A. f. szinten fakadnak, ami gazdaságos, gravitációs vízellátást biztosít. Ezt az aránylag magas fakadási iszintet a vízadó nóri dolomit elé települt vízrekesztő veszprémi márgák határozzák nteg. A források magas fakadási szintje egyben magyarázatot szolgáltat a veszprémkörnyéki magas nyugalmi karsztvízszintre is, amit a Balaton közelsége miatt általában szokatlanul magasnak tartanak, de érthetővé válik akkor, ha meggondoljuk, hogy a veszprémi karsztvíznívót az előbbi okoknál fogva nem a Balaton 100 m A. f. szintje, hanem a magasan fakadó források határozzák meg. A források vizsgálatánál természetesen figyelemmel voltunk kémiai összetételükre is. Ez ivóvízellátási szempontból nem kifogásolható, keménységük a megengedett határokon belül marad. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy a Balatonba befolyó összes jelentős vízfolyások, a Zala és az északi források