Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Fazekas Károly: Balatoni hidrológiai kutatásaink legújabb eredményei és a további teendők

Fazekas K.: Balatoni hidrológiai kutatásaink Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 165 Lászlóffy Woldemár: Hidrológiai szempontból a balatoni kutatások egyik legfontosabb célja a tó vízháztartásának megismerése. Minden háztartás a bevételek (B) és kiadások (K) alakulásával jellemezhető. Mivel a természet jó gazda, kell, hogy sokévi átlagban B — K 1) 1. A tó felületére hulló csapadék mennyisége 2. A Zala és a tóba torkolló többi vízfolyás vízgyűjtőterületének évi csapadékmennyisége mintegy 3,4 km

3, amiből a párolgási veszteségek (közvetlenül, 111. hosszab-rövidebb talajbani tartózkodás után a növényzet testén át elpárolgó víz) levonása után a Balatonba jut 3. A Sión levezetett vízmennyiség összesen: 4. A tófelületröl elpárolog Egyenleg Bevétel Kiadás 0,4 km

3 1.1 km

3 0,6 km

3 1,5 km

3 0,6 km

3 0,

9 km

3 1,5 km

3 B = K±AT 2) IÁT = 0 3) Legyen. A Balaton esetében ez azt jelenti, hogy a tóra hulló csapadék, ill. a vízgyűjtőterület csapadékából a tóba befolyó vizek összege egyensúlyt tart a tófeliilet párolgásával, ill. a Sión történő vízelvezetéssel. Ha nem így lenne, B > K esetén fokozatosan víz alá kerülne az egész Balaton-medence, ill. B < K esetén régóta kiszáradt volna a tó medre. Az egyensúly törvényén nem változtat az sem, hogy a „kiadások'

1 egy részét a siófoki zsilippel mesterségesen szabályozzuk. Durva közelítéssel a Balaton vízforgalmát évi 1,5 km

3-re becsülhetjük. A mérleg a következőképpen alakul (1. ábra): Bevételek Kiadások Készletváltozások Légköri Csapadék a tófelületre Felületi kondenzáció Párolgás a tó vízfelületéről, a téli jégtakaróról, a rajta lévő hótakaróról Felszíni Befolyás tápláló vízfolyásokból Ipari, mezőgazdasági és házi szennyvízbevezetések Elvezetés a Sión Vízkivételek ipari, mezőgazdasági és háztartási célokra A tó víztérfogata Felszínalatti Karszt járatokon idegen vízgyűjtőkből érkező víz Talajvízbeszivárgás Tóból elszivárgó vizek Egészen másként alakul a vízmérleg, ha egyes éveket vizsgálunk, vagy éppen az évi cikluson belül nézzük a vízháztartás alakulását. Most már nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kisebb-nagyobb átmeneti vízkészlet-változásokat (AT), vagyis egyenletünk a alakot ölti. Tudjuk, hogy a téli félévben a természet bizonyos vízkészletet tárol a vegetációs időszak nagy párolgási veszteségeink fedezésére, tehát az éves hidrológiai ciklus egészét tekintve, a készletváltozások nagyjából kiegyenlítik egymást, de a egyenlet csak sokévi átlagban igaz. Részleteiben tehát csak a 2) egyenlet alapján követhetjük a vízháztartás alakulását. A valóságban ez az egyenlet nem 3, hanem sokkal több változó kapcsolatát fejezi ki az alábbi vázlat szerint: A sok tényező egyikét sem ismerjük pontosan. Még évi átlagban sem, de legkevésbbé időbeli alakulását tekintve. Vegyük például a csapadékot, amelyre vonatkozóan félszázadnál is hosszabb időre nyúló észlelések sorával rendelkezünk s „normális" eloszlását hivatalos térképekről ismerjük. Csapadékmérő hálózatunkban átlag 100 km

2-re esik egy-egy 200 cm

2 felfogó-feliiletű csapadékmérő műszer. A két felület aránya 5 • 10

9: 1. Feltehető tehát, hogy az észlelői íveken szereplő adatok valóban hűségesen jellemzik a 100 bm

2-nyi terület csapadékviszonyait? Vagy ott van a tóba befolyó tucatnyi kisebb-nagyobb vízfolyás hozama és az egyes esők alkalmával átmenti folyókák százain és barázdák százezrein a tóba kerülő víz! Hogyan lehet ezt rendszeresen megmérni? A havonta végzett többszáz vízmérés mellett is jelentékeny vízmennyiségeket kell becsléssel meghatároznunk. Nem kell folytatnunk a felsorolást ahhoz; hogy megállapítsuk: a vízháztartási egyenlet sok ismeretlenjét nem tudjuk szabatosan meghatározni. Nagyon sokat kell mérni és lehetőleg minden megfogható tényezőt mérni kell, hogy legalább közelítő bepillantásunk legyen a tó vízháztartásába. Itt csak a tóban tárolt vízkészlet változásainak mérésére hívom még fel a figyelmet. Nyilvánvaló, hogy csak a tó mindenkori vízfelületét kell a megfelelő vízállásváltozással megszorozni, hogy megkapjuk a &T értékét. Ez valóban igen egyszerű, amíg a tavat nyugalomban lévő sík víztükörrel határolt medencének tekintjük. Valójában azonban a vízfelület ném sík és még kevésbbé nyugodt. Cholnoky a szélnyomás okozta, néhány órán belül 30 cm-t is meghaladó denivellációkon kívül ötféle ritmikus vízszintváltozást mutatott ki: a 10—12 órás periódust követő hosszirányú ingástól a keszthelyi öböl 43 perces kereszt-