Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Laki Gyula: 50 éves a Gibárti Erőmű

151f Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 3—4. sz. túlfolyót nem szabad úgy méretezni, hogy pl. már kétszeres hígításnál meginduljon a túlfolyás, vagy hogy az érkező esős lefolyás bizonyos hányadát engedje tovább a tisztító felé, hanem azt a vízhozamot kell magadni, amelyet még okvetlenül a tisztítótelepre kell vezetnie s amelyen felül minden mennyiséget á befogadó felé kell terelnie, természetesen a műszaki megvalósítás lehetőségeinek határain belül. A bukógátas túlfolyó műszaki tulajdonságaiból és a szennyvíz durván hordalékos természetéből együttesen következik, hogy bukógátas esővízkiömlő bizonyos koronamagasságon alul nem készíthető, mert kisebb lerakódás következtében megemelkedő csatornavízszin már száraz időben is — meg nem engedhető — túlfolyást okozna. Ezt a magasságot mintegy 30 cm-ben lehet megszabni. Olyan csatornahálózatban tehát, melyben az előirt hígítású vízhozam nem éri el a 30 cm-es vízállást, nem szabad esővíztúlfolyót alkalmazni, az Finály L.: Esővíz-túlfolyó ilyen hálózatot tehát nem szabad egyesített rendszerűnek sem készíteni. Végül rá kell mutatni még egy figyelemre méltó körülményre. Tegyük fel, hogy a szennyvízzel való terhelés a befogadót kis vízkor éppen a megengedhető szélső határig veszi igénybe, vagyis oldott oxigéntartalma hosszabb száraz időjárás alatt a megengedhető minimumra, pl. 4 mg/l-re csökken. Mikor a szárazságot kisebb kiterjedésű heves zápor, zivatar szakítja meg, mely a befogadó vízállását alig emeli meg, azonban a befogadó mellett levő város egyesített rendszerű csatornázásának tíilfolyóin nagy mennyiségű tisztítatlan — bár hígított — szennyvíz zúdul a befogadóba, ez a váratlan terhelés annak csekély oxigénkészletét teljesen elfogyaszthatja. Nincs idő az utánpótlásra s a folyónak a város alatti szakaszán súlyos kár, teljes halpusztulás következhetik be. Erre volt már számos példa, amelyek közül az 1949. évi Yorkshire-i esetre hivatkozom. \ 50 éves a Gibárti Erőmű A Hernád völgyében a Boldogkő magasba törő vulkánkúpjának lábánál épült a Gibárti Vízerőmű. A telep a Hernád energiakészletének egy kisebb részét hasznosítja. A vízlépcső szelvényében a Hernád vízjárása közepes jellegűnek mondható, legnagyobb árvizei 500 m

3/sec körül vannak, 180 nap tartósságú vízhozama — a Bársonyos malomcsatornába /bocsátott 3 m

3/sec levonva 19 m

3/sec, legkisebb vízszállítása 5—6 m/

3sec-ra tehető. Az erőmű turbináinak vízemésztése 18,2 m

3jsec, ami 190 napos tartósságú, azaz 52% kiépítésnek felel meg. Az erőmű duzzasztási szintje a vízjogi engedély szerint, 99,70 m. A 18,2 m

3/sec-os vízhozamhoz az engedélyezett felvízszintnél 4,20 m esés tartozik. A duzzasz-, tási szintet később még 0,20 m-rel emelték, s így a 190 nap tartósságú esés 4,40 m. Az erőmű építkezése 1902-ben kezdődött. A vízlépcsőt a Hernád egyik kanyarulatába építették. A mederbe épített duzzasztó táblás szerkezetű. Közvetlen mellette indul ki az üzemvízcsatorna, amit fából épült durva gereb választ el a duzzasztó felső vízterétől. Ennek feladata az, hogy a jeget az erőteleptől távol tartsa. Az erőműhöz vezető csatornát árapasztó köti össze a főmederrel. Az erőmű gépei előtt ferdén elhelyezett gereb áll, amelynek végénél kisebb táblával zárt szabadzúgót találunk. A gépek bevezető csatornáiban kézi működtetésű turbinazsilip van. A turbinákat szűkülő kamrába szerelték, amelynek kialakítása nem szerencsés. így a hátsó kerék néba levegőt hörpöl. Az erőmű mindkét turbinája Francis-rendszerű, azonos kivitelű. A Ganz Vagon Gyár készítette. Tengelyelrendezésük vízszintes, három járókerékkel, amelyek közül az első kettő közös szívócsőre dolgozik. Névleges teljesítményük 400 LE, 126 percenkénti fordulattal. A turbina terelőlapátjait. Ganz-gyártmányú olajnyomásos szabályozómü vezérelte. .4 generátorokat a Ganz-Villamossági Gyár építette, névleges teljesítményük 400 kV A háremfázisú váltakozó árammal, feszültségük 12 000 V, eredetileg 42 periódussal. A kézi szabályozású gerjesztőgép a generátor szabad tengely-végére épült. A kapcsoló berendezést a gépház végébe telepítették, kissé felemelt szintre, s így a kezelőállásból a gépek igen jól áttekinthetők. Az energiát eredetileg gépfeszültségen •vitték ki az erőműből. A nagyobb feszültségre csak később tértek át. 1935-ben 12 kY-on még több mint 80 km távvezeték volt kiépítve, míg 22 kV-on csak 20 km épült. Az erőmű ismét a Ganz gyári szerelők munkája nyomán 1950-től haladt egy lépéssel előre, amikor új kapcsoló berendezést ós 22 kV-os távvezetéki összeköttetést kapott. Azóta a gépfeszültségű vonalakat fokozatosan megszüntették. Ma már csupán egy távvezetéket táplálnak régi feszültségévej, s a folyó ötéves terv során ez is áttér 22 kV-ra. Az erőmű történetéből érdekes adatokat közölt Ferencsák János másodgépész. -— Ferencsák elvtárs most 65 éves, résztvett a telep építésében és az erőmű indulása óta ott dolgozik. Az erőművet annakidején a környék egyik birtokosa, báró Harkányi építtette. A víz energiáját a környék villamosítására ós mezőgazdasági ipari célokra használták fel. Az első időkben az erőmű párhuzamosan működött a Jajhalmán felállított kisebb erőteleppel, amelynek generátorát gőzgép hajtotta. A gibárti generátorokat annak idején a helyszínen tekercselték. Ennek kapcsán érdemes megemlékezni az első üzembehelyezőkről : Restyán Béla, a Ganz-gyár főmérnöke irányításával Nussbaum főszerelő végezte a gépek szerelését, kifűtésót és üzembehelyezését. Az első három hónapban az üzem zavartalanul folyt. Ezután egy nagyobb terhelés következtében, az 1. számú gép tekercselése rossz forrasztás miatt átégett. A gépek tekercselésével több alkalommal volt hiba, amit a gépfeszültségű energiaátvitel okozott, így pl : 1905-ben egy viharos napon mindkét gép egyszerre égett le túlfeszültség okozta átütés következtében. A túlfeszültség levezetők felszerelése után az ilyen hibák száma csökkent. A vízerőművel szemben a fogyasztói igények egyre növekedtek, az energiaszolgáltatás folytonosságáról az árvizek idején más módon kellett gondoskodni. Ezért 1907-ben egy fegyvergyári kószítményű Diesel-motort szereltek fel, amely 1908. szeptember 3-án indult meg első alkalommal és lehetővé tette, hogy a viszonylag rövid időtartamú energiahiányokat pótolják. A Dieselgépcsoport 1936-ig volt szükség szerint üzemben, akkor lebontották és Nagykanizsára szállították. Az erőmű építményi része elég időállónak mutatkozott. 16 esztendei üzem után, 1918-ban keletkezett olyan kimosás a gépház keleti szárnyán, amelynek következte-