Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

3-4. szám - Papp Szilárd: Komló-budafai V. sz. artézi kút csövezetének mesterséges vizsgálata

132 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953, 3—4. sz. Papp Sz.: Mesterséges védőréteg csövekben soknál a vegyi anyagok egy részét nehezen oldódó keverékből formált nagyobb darabok útján lehet a csőrakat mélyebb részeibe juttatni. A különböző folyamatok tehát bizonyos egyéni megoldást kívánnak, melyek sikeres megválasztása esetén azonban minden esetben jó eredményt lehet elérni. A komló-budafai V. sz. artézi kút esetében a kút vizének nyugalmi állapotba való hozatala a kút csövezetének meghosszabbításával technikai szempontból nem volt megvalósítható, mivel a nyugalmi szint több mint 30 m magasan van a terep szintje fölött. Ezért tehát a víz nyugalmi állapotba hozatalát tolózárás lefojtással, illetve elzárással tudtam elérni. A vegyi anyagok adagolásának biztosítása céljából a kút meghosszabbított csövezetén két, egymástól kb. 1 m távolságban lévő tolózárra volt szükség közvetlenül a föld felszíne fölött. Az alsó tolózár elzárása esetében a vízfolyása megszűnt és a felső tolózár kinyitható volt. A vegykezeléshez szükségés vegyi anyagokat ökölnagyságú golyókká formálva, a felső tolózáron keresztül adagoltam be. Ezután a felső tolózár elzárásával az alsó tolózár vált nyithatóvá, amikor is a golyókká formált vegyi anyagok a kútba lefelé szálltak, s mire a kút fenekére értek, részben szétestek és feloldódtak (2. ábra). Ezt a műveletet ily módon többször meg kellett egymásutáni 10 perces időközökben ismételni, hogy a 0,5 mázsától 1,0 mázsáig terjedő vegyi anyag mennyiséget a vízbe tudjam juttatni. Egyszeri leeresztésre kb. 10—15 kg vegyi anyag volt a két tolózár között elhelyezhető. 50—100 kg vegyi anyag hozzáadása után 24, esetleg 48 óráig a vizet a csőben hagytam állni, miközben a vegyi folyamatok megindultak. 24, vagy 48 óra múlva mindkét tolózárnak a megnyitásával a csőrakatban álló vizet kibocsátottam és megvártam, míg a víz a csövezetben többször kicserélődik. Ezután az előzőkben vázolt módon újabb vegykezelés, illetve a vegyi anyagoknak újabb adagolása következett, majd 24, vagy 48 órás csőben való állás és utána ismét öblítés. Ezt az eljárást, illetve a vegyszereknek adagolását összesen 14-szer ismételtem meg. Minden vegykezelés után a kicserélt vizet vizsgálatnak vetettem alá és azoknak vastartalmát az I. táblázatban és a 3. ábrában tüntettem fel. 1. táblázat Á víz vastartalmúnak csökkenése az egyes vegykezelésck után Vegykezelések Vastartalom Vegykezelések Vastartalom száma mg/l száma mg/l 0 7,9 8 1,1 1 5,2 9 1,0 2 3,7 10 -0,90 3 2,0 11 0,85 4 1,7 12 0,80 5 1,4 13 0,75 • 6 1,3 14 0,75 7 1,2 Fe mg/L 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 # Vegykezelések száma 3. ábra. A víz vastartalmának csökkenése a vegykezelések alatt Ezekből láthatjuk, hogy a kút vizének kezdeti vastartalma, mely 7,9 mg volt literenként,, az egyes vegykezelések után rohamosan csökkentA rohamos csökkenés 5 vegykezelésen keresztül tartott, amikor is a vas 1,4 mg/l-re csökkent le. Ettől kezdve már csak tized mg-nyi mennyiségben csökkent tovább egészen a tizedik, vagyis a következő öt vegykezelésig. Utána a csökkenés még lassúbbá vált, míg a tizenharmadik és tizennegyedik vegykezelés között csökkenés nem mutatkozott, jeléül annak, hogy a védőréteg a vasfelületeket már bevonta és kellő vastagságot ért el. Tehát 14 vegykezeléssel 2 hónap alatt sikerült a víz 7,9 mg/l vastartalmát 0,75 mg/l-re lecsökkenteni, amikor is a vasoldódás kereken már csak tizedannyi, mint kezdetben volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már a vastartalomnak további csökkenése nem várható, mivel — ha a vegyi anyagok adagolásával a cső felületén már megfelelő rozsdaréteg kialakult és a kalciumkarbonát lerakódás a rozsda közé már megindult — a további védőrétegképződés jól tapadó kristályos-