Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Donászy Ernő: Az erdészeti limnológia alapjai

f]^ Donászy E.: Az erdészeti limnológia alapjai Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. S2. az erdei vizek planktonszervezetei, alámerülő és parti növényzete már a limnológiával is összefügg, mivel biocönozisuk kialakulása, ezek elszaporodása szoros kapcsolatban van a víz tulajdonságaival is. A víz növény szervezeteinek vizsgálatában a növényszociológus már találkozik a limnológiával és annak figyelembevételével tud csak igazán feleletet adni számos kérdésre. A parti növényzet átmenetet képez az erdei növényzet, a fákkal borított területek felé és így aJimnológiának határkérdései vannak a vízzel borított területek környékének növényvilágával is. De el kell határolnunk az erdészeti állattantól is a limnológiát, amennyiben a limnológus csak a vízi szervezetekkel foglalkozik, nem pedig az erdő egész világával. Itt azonban ismét számos határkérdés merül fel, mert az erdő állatvilága nem tud megélni víz nélkül és az erdei vizek állatvilága és az erdő többi állata között is kapcsolatok vannak, mint erre majd részletesen rá is mutatunk. •Nein tartozik a limnológia körébe az erdei vizekkel foglalkozó hidrológia, a vízrajz, sem a vizekkel kapcsolatos építkezésének kérdése, azonban ezek végrehajtásánál — ha kárt nem akarunk okozni — nem kapcsolhatók ki a limnológia megállapításai. (Csak egy példa : erdei medermélyítés vagy völgyzáró építése megmásítja a vízfolyás partjainak élővilágát. A limnológia feleletet tud adni arra a kérdésre, milyen hatással lesz ez a létesítmény az élővilágra.) A fentiek alapján jogosultnak látszik előttünk az erdészeti limnológiának, mint a limnológia sajátos oldalhajtásának, új tudományként való kiépítése. Mivel pedig ezekről a kérdésekről átfogó limnológiai munka nem jelent meg, tanulmányunk alapvető munka és a feladatmegjelölésekre szorítkozik, vázlat ennek a tudománynak a kidolgozásához. Mi tehát az erdészeti limnológia feladata, mit lát a limnológus maga előtt akkor, amikor az erdőt járja és az erdei vizeket nézi, erre szeretnénk rámutatni. Az erdő olyan terület, melyben az összes környezettényezők az élővilággal sajátos egységet alkotnak, az erdő bizonyos mértékben autarkiával rendelkezik (holocönoid), azaz a maga életét, önfenntartását önállóan biztosít ja. Magasabbrendű ökológiai egység, mert az erdő igen nagy számú sajátos biotopja között összhang, összefüggés van, egymásra vannak utalva. Tudományos kutatás szempontjából pedig a legmagasabbrendű ökológiai kutatás területei közé tartozik bonyolultságánál, területénél és csak félig zárt jellegénél fogva. A limnológia igen sok tudo mányágat egyesít magában. Az erdészeti limnonológia, mint a limnológia erdészethez' alkalmazott része, szintén sok tudományágat ölel fel és az erdő teljesen nem zárt egysége miatt nehezebb feladatok előtt áll, mint az alaptudomány. A limnológus megszokta, hogy a természetes vizekben állandóan látja és kutatja a biocönózist, a táplálékláncot, a biocönózisok kialakulását és ebben a környezettényézők alakító hatását. Ezt a gondolkodásmódját átviszi ebbe a magasabbrendű hatalmas biocönózisbe és keresi ennek kialakulását, fejlődését, sorsát, pusztulásának okait. Talaj, víz, vízi szervezetek, vízpart, aljnövényzet, erdő fái, kaszálói, a vízgyülemlések felett lebegő szúnyograjok, az éneklőmadarak, vízhez inni járó őzek és más vadak, a patak, forrás felett lebegő lepkerajok mind ennek a sajátos környezetnek a világához tartoznak és egymásra hatnak. A termelők előállítják a szerves anyagokat, mások elfogyasztják és mások az elpusztult szervezeteket eltemetik. Ez a folyamat megvan és mellékes, hogy körforgásnak, dialektikus kölcsönhatásnak, ingázó egyensúlynak nevezzük, de megvan. És bonyolultabban van meg, mint a vizek világában. Nézzük most már a részletkérdéseket. Foglalkozzunk először is magával az erdei vízzel. Limnológiai kutatás szempontjából más és más feladatok előtt állunk, ha folyóvízzel, tóval, patakkal vagy forrással van dolgunk. Erdei vizeink kutatásánál is eltérő feladatokkal állunk szemben. A magas hegyvidékek erdőiben igazi forrásokkal, bővizű patakokkal, vízesésekkel, tengerszemekkel találkozunk, továbbá karsztvizekkel, bukópatakokkal, barlangi vizekkel stb. Más ezek hőmérséklete, más a vízfolyás sebessége és e tényezők nagy hatással vannak az élővilág kialakulására és az egész erdő életére is. A víz hőmérséklete alacsonyabb. A síkvidékek erdőiben az erdőkön áthaladó folyókkal, holt-ágakkal, ártéri, időszakos vizekkel, talajvízfeltörésekkel, pocsolyákkal, kis, forrásnak nevezett vízfeltörésekkel találkozunk. A víz bőmérséklete magasabb. A dombvidéki erdőkre források, patakok, tavak, vízgyülemlések jellemzők. A víz hőmérséklete környezettől függő. A limnológus feladata e vizek tájjellegek szerinti beosztása is, mert eltérők' az ökológiai feltételek. De nemcsak az erdei tájjellegek szerint változik a víz kémizmusa, áramlási sebessége, hőmérséklete stb., hanem abban is különböznek az erdei vizek, milyen erdőben folynak, vagy csörgedeznek, illetve terülnek cl. A különféle erdők detrituszának más-más befolyása van az erdei vizekre. Lgy a fenyvesek, tölgyesek, bükkösök, égeresek, fűzesek, vegyes erdők növényszövetkezete és állatvilága között is vannak különbségek, melyek az erdei vizek életével függhetnek össze. Az erdészeti limnológia feladata ezek sajátos szerepének megállapítása. Az erdő befolyást gyakorol a tájra és a vízre, az erdei vizek befolyást gyakorolnak a tájra és az erdőre. Ez a kölcsönhatás már a limnológiai kutatás tárgya. Az erdei vizek kialakulása, a vizek feltörése, lefolyása, további sorsa összefügg annak a területnek geológiai adottságaival. Az erdei vizekben lévő sók egyrészt a talajból oldódnak ki, másrészt az erdő talaja alatti kőzetekkel érintkező vizek az oldható anyagokat magukkal szállítják. Az erdei vizek minősége, termelőképessége is, mint minden vízé, jelentős részben függ azoknak a talajoknak és kőzeteknek minőségétől, amelyekkel érintkez-