Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Sebestyén Olga: Egy balatoni élőlénytársulás ökológiai kiértékeléséről

98 Sebestjén 0.: Egy balatoni élőlénylársulás A 1956. II. 227] B 194Q. VIII. 25. 110-o— u U 100 •10 (K! '•i 90 •20 1 1 80-30 Cl 70 • -<o 130+40 i2ö 110 \20 <00 50 - O 1949. IX. C| 1949. IX. 5. ~| D[ \ 95Q. I. 9. £ 10090SO 70 ŐO-I 50 óO ÓO Ko 30 20 10 I- o1950. II. 20. -IOO PO eo70őO 50i <o a 30 20 LO OLO 20 30 2. ábra tenyészet az év bármely szakában kialakulhat, ha tartós a hullámzás és magas a víz (7 : 297}. Az utóbbi 5—6 év alatt meglepetésszerűen, alacsony vízszint mellett is pompás bevonatok fejlődtek. A Bangia-tenyészet szélessége függ a hullámjárás érvényesülésétől, amelyet — mint láttuk — a szélirány mellett a partvonal fekvése és egyenletessége is befolyásol (2. E ábra). 1940. aug. 18-án dúsan tenyészett a siófoki móló ÉK szárnya csúcsának hullámverte oldalán, Tihanyban ugyanekkor eleven tenyészet sehol sem vollt. 1949. szept. 5-én a félsziget K partja eróziós szakaszának oly pontján, ahol beugrás van, alsó része eleven volt, míg a közvetlen közelben egész szélességében száraz volt (2. C ábrái). Ha az eleven tenyészet jelenlétének idejét egybevetjük a vízállással,* az derül ki, hogy a bevonat elter jedése követheti a vízszín változását. Bár leggyakrabban 70—120 cm vízmagasság mellett tenyészik dúsan, fokozatosan növelkivő és tartósan magas szint mellett alsó határa ennél magasabbra felhatolhat (130—140 cm, 1937. ápr.—május), alacsony víznél viszont leszállhat (38 cm, 1950. jan. 9;).' (2. D ábra.) Különösen figyelemre méltó a következő néhány adat : 1. magas víznél: 1937. április—májusában a vízszint fokozatos emelkedésével párhuzamosan a tenyészet is magasabban jelent meg * Tavunk közép, s .vízállása 80 cm. A siófoki mérce 0 pontjának helyzete 104,075 m az Adria felett. Az e dolgozatban szereplő vízállásadatok (tihanyi leolvasás) nincsenek kiigazítva a tihanyi móló néhány cm-t kitevő süllyedésének megfelelőleg. a szokotlnál (1. ábra). Még érdekesebb a tíz évvel későbbi feljegyzés (1947. aug. vízhőfok amikor 134 cm magas vízállásnál az alsó határ jóval a vízvonal fölé került** — Tihanyban 1940 tavaszán (április 15—20) magas víznél ; (tetőzés 115—120 Iközött), fonalasmoszat-tenyészet sehol sem volt látható. A part legfelső alámerült kövei Hacillariacea-bevomMól sárgállottak. 2. A tenyészetnek apadással kapcsolatos „vándorlására" kiváló példa az utóbbi két év. 1948ban a szokottnál dúsabb volt a B an <7 í a-t em y és zet. Ebben az évben elmaradt a víznek szokásos őszi emelkedése, decembertől az 1949. novemberi esőzések beálltáig fokozatosan apadt a víz. 1948 decemberében 75 cm magas vízszintnél a bevonat a vízvonal fölött volt, 1949 őszére az alsó határ lehatolt 38 cm mélyre is. — 1945 novemberében szintén alacsony vízállásnál voltaik, dús bevonatok. (1—2. ábra C, 1), E, F.) A Bangia-hevonul dús kifejlődéséhez tehát nem szükséges feltétlenül magas víz. Űgylátszifk azonban, hogy a „vándorláshoz" valamivel több idő szükséges, mint pl. a Cladophora glomerata esetében, mely moszat pl. 1949-ben a félsziget keleti partjának csaknem egész vonalán követte a fokozatos apadást, inig Bangia-gyep csak helyenként alakult ki. (V. ö. 3. o., jegyzet.) E két, a Balatonban közönséges fonalas allgafaj tenyészetének „vándorlásában" levő különbség alapját valószínűleg szaporodásuk (elterjedésük) eltérő módjában kereshetjük. ** Az 1947. év nagy részén, a Sió-csatorna építése miatt, a lefolyás el volt zárva.