Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Donászy Ernő: A vízi szervezetek és a környezet kölcsönhatásának vizsgálata az ötéves biológiai tervben

\ 90 Donászy E.: Vízi szervezetek és környezet kölcsönhatása giai Szakosztály tagjainak ezen a téren a közelmúltban végzett munkájára. 1. A környezetnek a víziszervezetekre gyakoro!t hatásával számos előadó foglalkozott szakosztálygyűléseinken. Epizoikus peritrichák ökológiája. (Stiller Jolán.) Természetes fitocönozisok mint a helyes vízgazdálkodás indikátorai. (Kárpáty István.) Erdei ripacszuzmók környezethatása a benne é'ő csillósokra. (Gelei J.) A halastavak természetes hozamának változása a fény és hő hatására. (Erős.) Mennyire változtatja meg a halgazdaság a szegedi Fehér-tó vegetációs képét? (lKárpáty I.) A mocsári életmód szerepe a növények törzsfejlődésében. (Andreánszky.) Az egri melegvizek hőmérsékleti hatása a benne élő szervezetekre. (Lukács Dezső.) 2. A víziszervezeteknek a környezetre gynkorolt hatása.A vízvirágzás hatása a tó vizére (Erős Pál, Szabó Zoltánné, Szabados M.) (A vízvirágzások hatása a tó vizére részben még Hortobágyi Tibor.) 3. Víziszervezetek hatása víziszervezetekre: Bangia—Philodina társulás tanulságai. (Sebestyén Olga.) A parazitológia limnológiai vonatkozásai. (Jaczó Imre.) 4. A környezet hatása a környezetre: Az oldott oxigéntartalom inngadozása fény, szél, hő hatására (Donászy) stb. Igen értékes tanulmányok készülnek jelenleg is a környezet és a víziszervezetek kölcsönhatására vonatkozóan: A környezet és a víziszervezetek kölcsönhatásának érdekes vizsgálata folyik Tihanyban: hullámzás hatása a detritus üledéken élő szervezetekre, kapcsolat a pelagikus szervezetek epizoonjainak tömeges fellépése és a víz szenyeződése között. Pelagikus szervezetek epizoonjai. További másutt készülő munkák: A víz pHjának és a halak szaporodásának összefüggése, az oxigénfelvétel a mikroszervezeteknél, a halastavak mikroszkopikus élővilágának változásai a környezethatásokra. A mohabiotópok kiszáradásának hatása a tőzeglápok rotatoriáinak változására. a befolyó vizek hatása a tavakra. A nvíltvíz és a fenék összefüggése a sekély tavakban. Ha összehasonlítjuk azt az áttekintést, melyet a kölcsönhatás kérdésének feldolgozásáról adtam, azokkal az előadásokkal és tanulmányokkal, melyek újabban megjelentek a limnológusok kutatási i eredményeképpen, azt látjuk, hogy nincs sjervezettség kutatómunkánkban és ezért nem lesz olyan átütőereje munkánknak, mint amilyen lehetne. Felmerül tehát a kérdés és ennek megvitatása kedvéért tartottam meg előadásomat: Hogyan lehetne racionalizálni témakörünk kidolgozását és legeredményesebbé tenni mind elméleti, mind gyakorlati szempontból? Először is kutatógárdánk taglétszámától és speciális felkészültségétől függ, mit és mennyit i tudunk megvalósítani. Még jobban függ azonban a terv sikeres megvalósítása a kutatómunka szervezettségétől. 1. Sokkal célszerűbbnek látszik előttem inkább nagyon kevés számú természetes, állandó 'ellegü víz kiválasztása a kölcsönhatás kérdésének tanulmányozására, de ezen a kevés vizén a kérdést lehetőleg minden oldalról dolgozzuk fel. Sokkal kevesebb eredményt ériink el ugyanis, ha egyik kutató pl. a soroksári Dunaágban a fenékiszap tanulmányozásához kezd, a másik kutató a biharugrai tógazdaságban oxigénvizsgálatokat végez, a harmadik pedig az útszéli vizesárkok vízvirágzását tanulmányozza. 2. Tehát kevésszámú területen, vagy esetleg csak egy, állandó jellegű természetes vizén (de ne a Balatonon, mert a Balatonkutatásnak megvan már a maga sajátos programulja), dolgozzék az °gész kutatógárda határozott munkafelosztással. Lesven ott meteorológus, hidrológus, linmotógus, geológus, szisztematikus, fitoszociológus, kémikus stb. Előre, jól átgondolt terv alapján induljon a kutatás. 3. A Magyar Hidrológiai Társaság két vándorgyűlést rendezett megalakulása óta. Javaslom a vándorkutatás évenként egyszer-kétszeri megrendezését éppen limnológiai témánk kidolgozására. A legkülönbözőbb, egymással összefüggő kérdések helyszíni megbeszélése, felvételezése stb. olyan kiváló eredményt biztosít munkánknak, amelyet szervezettség nélkül sohase érhetünk el. 4. Az ilyen szervezeit közösségi munka felel meg leginkább szocialista társadalmunk tudományos kutatásának és a lehető legjobban kapcsolja össze nemcsak munkájuk révén, hanem egymás között felosztott munkában való részvétel alapján is a kutatógárdát. 5. Az ilyen közös munka eredményének irodalmi közlése egy kötetben, vagy füzetsorozatban mintájául szolgálhat hasonló nagyobb kérdések tudományos feldolgozásához. IRODALOM IJeder, V. Einige Gesichtspunkte zur Planktonproduklion der Gewasser. (Abhandlungen aus der Fiseherei. 1950 Lief. 3. pp. 605—611.) 2. Thienemmn, A. Grundzüge einer allgemeinen ökologie. (Archív f. Hydrobiológie, 35. B. 1939. pp. 267—285.) 3. Wuridsch, H. H. Grund'.agen der Fisehwirtschaft in den Grottstaubecken. (Abhandlungen aus der Fischerei. 1949. Lief. 1. pp. 17—186.) 4. Zsádin, V. I. A hidrobiológia jelenlegi állása és feladatai Viljamsz—Micsurin és Liszenkó tanításának megvilágításában. Zoologicseszkij Zsurnál, 1949. lom. 28. vip. 3 pp. 197—212. Jaczó Imre fordítása, kézirat.)