Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Szabados Margit: A kiskunhalasi Nagy Sóstó és Fehértó algavegetációja

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 91 Szerző értekezésében a Kiskunhalas melletti szikes tavak egy részének moszatvegetációját mutatjai be. Igen nagyszámú fajt ír le. UDC 582. 23/26 : 581.9 (439.181 Nagy Sóstó, Fehértó) A kiskunhalasi Nagy Sóstó és Fehértó algavegetációja DR SZABADOS MARGIT Kiskunhalas határában' 300 holdnyi területet foglal el a sziikes terület, mely kisébfo-nagyobb tavakban bővelkedik. Ezek közül két nagyobb kiterjedésű tavat vizsgáltam, egyik közvetlenül a város határában lévő Nagy Sóstó, másik a távolabb eső Fehértó. I. A Nagy Sóstó a várostól ÉNy-i irányban 3,8 kin távolságra a budapesti vasútvonal mellett fekszik; területe 100 kat. hold. Az első világháború után népfürdőt létesített itt a város. Ár1. A kiskúnhalasi Fehértó DNy felől. nyas park közepén fürdőház, szálloda, vendéglő épült és fürdője igen nagy látogatottságnak örvendett. Vizének gyógyhatása a Palicsi fürdőjével vetekedett. A háborús események következtében a fürdőház, szálloda és vendéglő teljesen elpusztult; a fürdőmedence és vele kapcsolatosan a tó is fokozatosan eliszaposodott, a fürdésre teljesen alkalmatlanná vált. Partja Typha angustifotiaval és Phragmites communis-sal szegélyezett. 1949. év nyarán elkezdték az iszaptalanítási munkálatokat és nyúlgát húzásával próbálták a fürdőmedence vizét a nagyközönség számára megmenteni. Vizsgálataimat 1949 július—augusztus— szeptember hónapokban végeztem, mely idő alatt a tó fokozatosan csaknem teljesen kiszáradt. Július 26-án végzett gyűjtésem alkalmával — az előzetes nagv szárazság miatt — a tó vize erősen apadóban volt, nemcsak a tó szélein posványosodott el a víz, hanem a közepén is sok helyen szárazra került a meder. A DK-i partján, a fürdőház előtti öbölszerü mélyedésben mély füzöldszínü volt a víz a Chlorophyceák nagy tömegétől. A partmenti sekélyebb vízben több méter hosszúságban fonalas algák (Cadophora, Spirogyra, Oedogonium, Ulothrix és Enteromorpha) okoztak „vízvirágzás"-t. A tó közepén a Phragmites communis foltok mellett Chlorophyceae és Flagellatae fa jok tömege képezett lepedéket a vizén, s a víztömeg egész mélységben egynemű, zöld színeződést mutatott. Helyenként Bacillariacea-k okoztak sárgás barna színeződést a detritusban, a nádcsoportok közelében pedig Chara fragilis telepek vastag, zöld gyepeket alkottak. Augusztus 23-án az úszómedencénél a földmunkálatok tovább folytak; a nyúlgáttal teljesen elkülönítették a medencét a nyílt víztől. A tó mélysége itt 50—80 cm mély volt, színe olajzöld és lepedékmentes. A nyílt víz erősen leapadt, a tófenék nagy része szárazra került (mélysége kb. 30—40 cm-re csökkent), színe barnás, tapintása lúgos (híg lúg!). A planktonban az előbbi gyűjtéskor talált fajok szerepeltek, helyenként fonalas algacsomók (Spirogyra) borították a sekély vizet. (Észlelés: meleg idő, szélcsend, levegő hőmérséklete: 28° G, víz hőmérséklete: 21° C). Szeptember 12-re a tó igen sivár képet mutatott, a meder csaknem teljes egészében szárazra került, csupán a mélyebb helyeken maradt a Cyanophyceae-tői színezett kevés víz. A halállomány nagy része elpusztult és a felpuffadt hullák a víz felszínén rothadva bűzössé tették a levegőt. A fürdőmedence vize olajzöld színű és szinte sűrű volt a Chlorophyceae tömegétől, részt vettek a ,,vízvirágzás"-ban a Cyanophyceae és Fla2. Alacsony vízálláskor a kiszáradt és sziksóval fedett partja gellatae fa jok is. A nádas melletti szélcsendes öblökben vastag, zöld lepedék sűrűsödött össze a planktonból idesodort szervezetek nagv tömegétől,