Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Donászy Ernő: A vízi szervezetek és a környezet kölcsönhatásának vizsgálata az ötéves biológiai tervben

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. Limnológiai vizsgálatainkban a kölcsönhatás kérdésében e másodrendű tényezőket se hanyagolhatjuk el. (A Balaton egész jellegére a szél erősen rányomja bélyegét.) Áttérve most már a yíz és a ráható kozmikus és légköri környezettényezőkről arra a környezetre, amely a víztömeget befogadja és azzal érintkezik, két igen fontos környezettényezőre kell utalnunk: a tópart és a tó fenék jellegének az egész vízi élettérben lejátszódó életfolyamatokra gyakorolt befolyására gondolunk. A természetes vizekkel gyakorlati szempontból foglalkozó tógazdasági szakértők tudják talán a legjobban, mennyire kihat az élőszervezetekre, a halhúshozamra a tópart és a tó aljzata. A műtrágyák stb. hatékonysága, nemcsak a víz kémizmusától, hanem jórészt a fenékiszap, tótalaj minőségétől függ. A természetes vizek iszapjára vonatkozó tanulmányok linmológus részéről alig jelentek meg. Gyógyvizek iszapjáról hallottunk előadásokat. C.) A kölcsönhatás kérdése. Magának a kölcsönhatásnak tanulmányozása a víziszervezetek és a környezet ismerete, tanulmányozása után a következő feladatunk. A kölcsönhatás tanulmányozása négy (és egy ötödik) szempontot vet fel: 1. A környezet hatása az élő szervezetekre. 2. Az élő szervezetek hatása a környezetre. 3. Az élő szervezetek hatása más. környezetükhöz tartozó élő szervezetekre. 4. Az egyes biotopokra jellemző környezet hatása ezzel a biotóppal érintkező más biotópra, környezetre. Ehhez járul mint ötödik: 5. Az emberi beavatkozás hatása a környezetre és a benne levő szervezetekre. Vagyis az a nagy kérdés, hogyan tudjuk az élő szervezet és a környezet kölcsönhatásának ismeretében felhasználni ezt a tudásunkat? A szükséges változásokat, melyeket a természet átalakításában akarunk végrehajtani, hogyan vigyük véghez úgy, hogy az élő szervezeteket a magunk céljainak megfelelően tudjuk befolyásolni, az emberi élet szolgálatára állítani? Végeredményben ez lesz egész kutatómunkánk távolabbi célja. 1. A környezettényezők hatását az élő szervezetekre kétfélekép vizsgálhatjuk: a) Először megnézzük a természetes vizeket, hosszú időn keresztül megfigyeljük a környezettényezők változását, feljegyezzük azokat a mennyiségi és minőségi változásokat, melyeket egyrészt a biocönozisban, másrészt a környezettényezőkben látunk végbemenni. A megfigyelések adathalmazaiból kell aztán kihámoznunk: a környezettényezők mennyiségi és minőségi változásai milyen menynyiségi és minőségi változásokat eredményeznék a víziszervezetekben; b) a második mód: a kísérletezés. Számos probléma merül fel a természetben végzett megfigyelések alkalmával és nem tudunk feleletet kapni minden kérdésünkre, tehát megfelelő kísérletekkel kell eldöntenünk a problémát. Pl. x kémiai összetételű víz milyen hatással van a halak növekedésére.) 2. Az élő szervezetek hatása környezetükre. Az élő szervezetek anyagcseréjükkel, lélekzésük89 kel, asszimilációjukkal, pusztulásukkal állandóan hatnak környezetükre. Tömeges elszaporodásuk jelentős változásokat eredményezhet a vízben, vízfenéken stb. Nem elég tehát csak a környezet hatását vizsgálni a víziszervezetekre. Főkép az élő szervezeteknek környezetükre gyakorolt hatását kel! (akváriumi, kísérleti tó) kísérleti úton vizsgálni. (Példa az élő szervezeteknek a környezetre gyakorolt nagy befolyására a vízvirágzás.) 3. Sajátos feladat az élő szervezetek egymásra való hatásának vizsgálata. Az élelmilánc hio cönozisok kialakulása, tömegesen fellépő szervezetek hatása a többi szervezetre. (Pl. a Diaphanosoma tömeges elszaporodása a Szelidi-tóban a Rotatoriák eltűnését eredményezte, viszont visszahatáskép a Characiochloris sesslis nevű alga tömeges szaporodása volt az eredmény, ez viszont a Diaphanosomák pusztulását idézte elő.) 4. A környezet hatása más biotópra, más környezetre szintén igen sok problémát vet fel. P!. jelentős szerepe van itt a vizbefolvásoknak a tavakba; öntözőcsatornák, műtárgyak stb. építése megváltoztatja az eredeti természetes környezetet. (Pl. a németországi nagy duzzasztóknak a halakra gyakorolt hatásáról írt tanulmányában Wundsch prof. foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kárpátv István tanulmánya (Vácrátót) a csatornázás növényszociológiai hatásáról.) Zságyinnak már idézett tanulmánya a kölcsönhatás kérdésére vonatkozóan a következő feladatokra mutat rá: A vízi é'őlénvek alkalmazkodási módja. (Érdekes példáját említi Wundsch prof. a nagy duzzasztóknál, völgyzárógátaknál történő vízlebocsátáskor az élő szervezetek hogyan menekülnek az iszapba, az anyag repedéseinek nedvesebb mélyedéseibe.) A fajok biológiai termelőképességét megállapítani a táplálkozás kérdéseinek tisztázása alapján. Fontos annak megállapítása, hogy a víziszervezetek tanulmányozása során melyek ezek lényeges sajátságai, amelyek a fajoknak az élőhely (környezet) tulajdonságaival szembeni igényét messzabiák. A környezeti tényezők megváltozása következtében a vízszervezetek fiziológiai és morfológiai sajátságainak megváltozása. Melyek az örökletes megváltozások? (Víziszervezeteken ezt a kérdést kevésbbé tanulmányozták.) Nagy tapasztalati anyagot kell összegyűjteni a víziszervezetek alkalmazkodására vonatkozóan. A víz szárazfölddé alakulása (kiszáradás) folyamán „lehetőségünk van kikutatni a víziszervezetek mindazon jelenségeit, amelyek az ismert állapotból ugrásszerű változás útján új benépesítő formákat hoznak létre." (Vannak-e valóban ilyen formák?) Röviden áttekintettük azokat a feladatokat, amelyek a víziszervezetek és a környezet kölcsönhatása kérdésének vizsgálatában előttünk állanak, Röviden utalni akarok most a Limnoló-