Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Donászy Ernő: A vízi szervezetek és a környezet kölcsönhatásának vizsgálata az ötéves biológiai tervben

\ 88 Donászy E.: Vízi szervezetek és környezet kölcsönhatása fogyasztó tömegszervezetek, amelyek legnagyobb hatással vannak környezetükre ós amelyekre legnagyobb hatással van a környezet? Szisztematikusaink feladata ennek megállapítása. Zsádin A hidrobiológia jelenlegi állása és feladatai c. tanulmányában a következő szempontokat jelöli meg: A vizsgálandó szervezetek legyenek először is 1. gazdasági jelentőségűek, 2. gyors szaporodásuk (nagy mennyiségük) következtében gazdaságilag jelentős állatok számára táplálékul szolgálnak, 3. az előző és a jelenlegi élettér bioindikátorai. (Zsádin, 1949.) Szisztematikusaink, akik tehát a kérdés kidolgozásában résztvesznek, a leghasznosabb munkát akkor végzik, ha a kölcsönhatás szempontjából tanulmányozásra kiválasztott vizekben elsősorban azokra a víziszervezetekre irányítják figyelmüket, amelyek az előbb vázolt szempontoknak megfelelnek. A vizek biocönózisa összetételének megállapítása után a kvantitatív vizsgálatok döntik el, a felismert szervezetekből melyek a tömegszervezetek. melvek az illető víz termelésbiológiáját megszabó, irányító szervezetek, melyeknek van gazdasági jelentőségük közvetlenül és közvetve és melyek a jellemző bioindikátorok a vizsgált szer vezetek között. A kölcsönhatás kérdése szempontjából tehát bennünket nem annyira az érdekel, mi az illető szervezete neve és új faj-e vagy nem, hanem az, milyen szerepet tölt be a vízi élettérben? B) A környezettényezők kérdése. A környezettényezők vizsgálatában természetesen elsősor-, ban azok kerülnek előtérbe, amelyek a legközvetlenebbül érintik a,víziszervezeteket. A legközvetlenebb tényező maga a víz. A természetes vizekben a víz élőszervezetekkel betöltött közeg. (Mikroszervezetek a környezetfeltételeknek megfelelően a maximális egyedszám elérésére törekszenek.) Legjobban hasonlítható magához az élő szervezethez, melyben szintén a testfolyadékok alapanyagát a víz képezi, ebben úsznak, vándorolnak a sejtek, ebben oldódnak a tápanyagok, ez szállítja a test minden részébe a megfelelő anyagokat és sejteket. A természetes víz makroheterogén, éspedig sokfázisú inakroheterogén diszperzrendszer és ennek a rendszernek, mint ilyennek tanulmányozása fontos feladatunk lenne. Hazai irodalmunkban, szakosztályi előadásainkban kevés szó esett még erről. A víz alapja a víziszervezetek életfolyamatainak; ezek testfelülete a vízzel érintkezve, azzal közvetlen kapcsolatba jut és a vízi élő szervezeteknek mint anyagrendszereknek érintkezése a vízzel ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint a modern kolloidika a kolloidok felületén lejátszódó jelenségekkel kapcsolatban felvet. Hogy a kölcsönhatás kérdése szempontjából a víz kémiai összetétele milyen szerepet tölt be, itt nem térek ki, hiszen ezek közismertek a limnológiai munkákból és erre vonatkozóan sok előadás hangzott el szakosztálygyűléseinken is. (pH, oldott oxigén, szabad széndioxid, hidrokarbonátion, és az egész víz kémiai jellege a nyolc legfontosabb ion alapján.) Részletkutatást, főkép kísérleti vizsgálatokat ezen a téren újabb időben igen keveset végeztünk a kémiai tényezőknek a víziszervezetekre irányuló hatását illetően. A vízzel szorosan összefügg a másik környezettényező, mely nem földi, hanem kozmikus tényező: a nap fény- és hőhatása. A víziszervezetek nem közvetlenül, hanem a vízen, mint fényt átbocsátó közegen keresztül kapják a nap fény- és hőhatását. A fény behatolásának kérdése hazai természetes vizeinkben megfelelő, tökéletesebb és modernebb műszer hiányában alig képezhette vizsgálataink tárgyát és tervmunkánk folyamán oda kell hatnunk, hogy a linmológusok modern, fotocellás vízi fotométerhez jussanak. A Balatonban ilyen irányú vizsgálatokat két külföldi kutató végzett. A Balatonban jelenleg végzett vizsgálatokhoz sincs megfelelő, tökéletés műszer. A fénv minőségére vonatkozó vizsgálatokkal tudomásom szerint hazai limnológusaink közül jelenleg senki sem foglalkozik; valószínű, modern eszközök hiánya ennek az oka. Pedig az egész asszimilációs kérdés és az ezzel összefüggő oxigén- és termelésbiológiai vizsgálatok alapja a fény behatolásának ismerete. Amíg nem tudunk pontos fénymennyiségeket mérni, amíg nem tudjuk a különböző hullámhosszúságú fénysugaraknak a vízbe hatolását vizsgálni, nem tudunk foglalkozni hazai viszonylatban a fény minőségével ós mennyiségével összefüggő termésbiológiai stb. kérdésekkel. Pedig az ezzel kapcsolatos kérdések foglalkoztatták legkiválóbb hazai limnológusaink egyikét, szakosztályunk elnökét és nincs folytatója és folytatása régebbi kiváló munkájának. A víz hőmérsékletének vizsgálata eddig rendszeresen csak ott történhetett meg, ahol meteorológiai állomások működtek. A víz hőmérsékletét minden limnológus méri. de csak vízmintavételkor, vagy ha éppen ideig-óráig dolgozik valamely vizén. A meteorológiai állomásokon szokásos időpontokban végzett naponkénti háromszori, rendszeresen feljegyzett, egész évre kiterjedő hőmérsékleti adataink alig vannak hazai állandó jellegű kisebb vizeinkről. Pedig a hőmérsékleti tényező a vizek planktonprodukciójában az igazi tavakban (Lieder, 1950.) elsőrendű tényező csak az eutrófjellegű kisvizekben jut második helyre, ahol ezt az irányító szerepet a táplálékkínálat veszi át. A borultság, felhőzet, csapadék és a szél iránya, valamint erőssége is olyan környezettényezők, melyek ugyan nem gyakorolnak olyan közvetlen befolyást az élő szervezetekre, mint az előbb említettek, de módosítólag hatnak az elsőrendű környezettényezőkre is, ezért minden adat, melyet ezekről feljegyzünk, a kölcsönhatás kérdését jobban világítja meg. Hiszen, ha csak a szél szerepére utalunk, tudjuk, hogy az általa keltett hullámzás az elsőrendű környezettényezőnek, a víznek és ezzel a vízben élő szervezeteknek életében jelentős változást okoz, megzavarja a kémiai, biológiai és hőmérsékleti rétegződést és különösen a parti övben sajátos körülményeket teremt,