Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Donászy Ernő: A vízi szervezetek és a környezet kölcsönhatásának vizsgálata az ötéves biológiai tervben

\ 88 Donászy E.: Vízi szervezetek és környezet kölcsönhatása fogyasztó tömegszervezetek, amelyek legnagyobb hatással vannak környezetükre ós amelyekre leg­nagyobb hatással van a környezet? Szisztema­tikusaink feladata ennek megállapítása. Zsádin A hidrobiológia jelenlegi állása és fel­adatai c. tanulmányában a következő szemponto­kat jelöli meg: A vizsgálandó szervezetek legye­nek először is 1. gazdasági jelentőségűek, 2. gyors szaporodásuk (nagy mennyiségük) következté­ben gazdaságilag jelentős állatok számára táplá­lékul szolgálnak, 3. az előző és a jelenlegi élettér bioindikátorai. (Zsádin, 1949.) Szisztematikusaink, akik tehát a kérdés ki­dolgozásában résztvesznek, a leghasznosabb mun­kát akkor végzik, ha a kölcsönhatás szempontjá­ból tanulmányozásra kiválasztott vizekben első­sorban azokra a víziszervezetekre irányítják figyelmüket, amelyek az előbb vázolt szempon­toknak megfelelnek. A vizek biocönózisa összetételének megállapí­tása után a kvantitatív vizsgálatok döntik el, a felismert szervezetekből melyek a tömegszerveze­tek. melvek az illető víz termelésbiológiáját meg­szabó, irányító szervezetek, melyeknek van gaz­dasági jelentőségük közvetlenül és közvetve és melyek a jellemző bioindikátorok a vizsgált szer vezetek között. A kölcsönhatás kérdése szempont­jából tehát bennünket nem annyira az érdekel, mi az illető szervezete neve és új faj-e vagy nem, hanem az, milyen szerepet tölt be a vízi élettér­ben? B) A környezettényezők kérdése. A környe­zettényezők vizsgálatában természetesen elsősor-, ban azok kerülnek előtérbe, amelyek a legközvet­lenebbül érintik a,víziszervezeteket. A legközvet­lenebb tényező maga a víz. A természetes vizek­ben a víz élőszervezetekkel betöltött közeg. (Mikroszervezetek a környezetfeltételeknek meg­felelően a maximális egyedszám elérésére törek­szenek.) Legjobban hasonlítható magához az élő szervezethez, melyben szintén a testfolyadékok alapanyagát a víz képezi, ebben úsznak, vándo­rolnak a sejtek, ebben oldódnak a tápanyagok, ez szállítja a test minden részébe a megfelelő anya­gokat és sejteket. A természetes víz makrohetero­gén, éspedig sokfázisú inakroheterogén diszperz­rendszer és ennek a rendszernek, mint ilyennek tanulmányozása fontos feladatunk lenne. Hazai irodalmunkban, szakosztályi előadásainkban ke­vés szó esett még erről. A víz alapja a víziszerve­zetek életfolyamatainak; ezek testfelülete a vízzel érintkezve, azzal közvetlen kapcsolatba jut és a vízi élő szervezeteknek mint anyagrendszereknek érintkezése a vízzel ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint a modern kolloidika a kolloidok fe­lületén lejátszódó jelenségekkel kapcsolatban fel­vet. Hogy a kölcsönhatás kérdése szempontjából a víz kémiai összetétele milyen szerepet tölt be, itt nem térek ki, hiszen ezek közismertek a limnoló­giai munkákból és erre vonatkozóan sok előadás hangzott el szakosztálygyűléseinken is. (pH, ol­dott oxigén, szabad széndioxid, hidrokarbonát­ion, és az egész víz kémiai jellege a nyolc legfon­tosabb ion alapján.) Részletkutatást, főkép kí­sérleti vizsgálatokat ezen a téren újabb időben igen keveset végeztünk a kémiai tényezőknek a víziszervezetekre irányuló hatását illetően. A vízzel szorosan összefügg a másik környe­zettényező, mely nem földi, hanem kozmikus té­nyező: a nap fény- és hőhatása. A víziszervezetek nem közvetlenül, hanem a vízen, mint fényt át­bocsátó közegen keresztül kapják a nap fény- és hőhatását. A fény behatolásának kérdése hazai természetes vizeinkben megfelelő, tökéletesebb és modernebb műszer hiányában alig képezhette vizsgálataink tárgyát és tervmunkánk folyamán oda kell hatnunk, hogy a linmológusok modern, fotocellás vízi fotométerhez jussanak. A Balaton­ban ilyen irányú vizsgálatokat két külföldi ku­tató végzett. A Balatonban jelenleg végzett vizs­gálatokhoz sincs megfelelő, tökéletés műszer. A fénv minőségére vonatkozó vizsgálatokkal tudomásom szerint hazai limnológusaink közül jelenleg senki sem foglalkozik; valószínű, mo­dern eszközök hiánya ennek az oka. Pedig az egész asszimilációs kérdés és az ezzel összefüggő oxigén- és termelésbiológiai vizsgálatok alapja a fény behatolásának ismerete. Amíg nem tudunk pontos fénymennyiségeket mérni, amíg nem tud­juk a különböző hullámhosszúságú fénysugarak­nak a vízbe hatolását vizsgálni, nem tudunk fog­lalkozni hazai viszonylatban a fény minőségé­vel ós mennyiségével összefüggő termésbiológiai stb. kérdésekkel. Pedig az ezzel kapcsolatos kér­dések foglalkoztatták legkiválóbb hazai limnoló­gusaink egyikét, szakosztályunk elnökét és nincs folytatója és folytatása régebbi kiváló munkájá­nak. A víz hőmérsékletének vizsgálata eddig rend­szeresen csak ott történhetett meg, ahol meteoro­lógiai állomások működtek. A víz hőmérsékletét minden limnológus méri. de csak vízmintavétel­kor, vagy ha éppen ideig-óráig dolgozik valamely vizén. A meteorológiai állomásokon szokásos idő­pontokban végzett naponkénti háromszori, rend­szeresen feljegyzett, egész évre kiterjedő hőmér­sékleti adataink alig vannak hazai állandó jel­legű kisebb vizeinkről. Pedig a hőmérsékleti té­nyező a vizek planktonprodukciójában az igazi tavakban (Lieder, 1950.) elsőrendű tényező csak az eutrófjellegű kisvizekben jut második helyre, ahol ezt az irányító szerepet a táplálék­kínálat veszi át. A borultság, felhőzet, csapadék és a szél irá­nya, valamint erőssége is olyan környezetténye­zők, melyek ugyan nem gyakorolnak olyan köz­vetlen befolyást az élő szervezetekre, mint az előbb említettek, de módosítólag hatnak az első­rendű környezettényezőkre is, ezért minden adat, melyet ezekről feljegyzünk, a kölcsönhatás kér­dését jobban világítja meg. Hiszen, ha csak a szél szerepére utalunk, tudjuk, hogy az általa keltett hullámzás az elsőrendű környezettényezőnek, a víznek és ezzel a vízben élő szervezeteknek életé­ben jelentős változást okoz, megzavarja a kémiai, biológiai és hőmérsékleti rétegződést és különö­sen a parti övben sajátos körülményeket teremt,

Next

/
Thumbnails
Contents