Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - ifj. dr. Szabó Zoltán: A szennyvízkérdés ipari és mezőgazdasági megvilágításban

52 Szabó Z.: A szenny vízkérdés SZENNYVÍZ Hazánk az ötéves terv végére az eddigi agrár-ipari jellegét teljesen elveszíti és ipari agrár-állammá vál'k. Ebben az átalakulásban nagy szerepet játszanak a természetes vizek az okszerű 'vízgazdálkodás kapcsán. A szerző cikkében felhívja az illetékesek figyelmét arra a vesztélyre, mely akkor következik be, ha az ötéves terv végrehajtása során a szenm/uízkérdés jelentőségét figyelmen kívül hagyjuk és nem törődünk természetes vizeink elszennyeződésével, ami előbb-utóbb felboríthatja tervszerű vízgazdálkodásunkat mind ipari; mind mezőgazdasági vonalon. A szennyvízkérdés ipari és mezőgazdasági megvilágításban* 1FJ. DR. SZABÓ ZOLTÁN A magyar népiköztársaság első ötéves népgazdasági terve törvényének I. fejezetében, mely az ötéves terv főfeladataival foglalkozik, az 1. §. 1. pontja kimondja, hogy a tervtörvény megvalósítja Magyarország iparosításának meggyorsítását, melv „döntő belső feltétele népünk továbbá gazdasági és kulturális felemelkedésének is, népi államunk és nemzeti függetlenségünk megszilárdításának és biztosításának, a szocializmus építésének hazánkban." Ugyanezen szakasz 5. pontja pedig rávilágít arra, hogy az ötéves tervtörvény megvalósítja: „Magyarország átalakítását agrár-ipari országból ipari-agrár országgá, tehát olyan országgá, melynek gazdaságában az ipar sálija a döntő és melynek ugyanakkor fejlett, korszerű mezőgazdasága van." A 3. §. megállapítja, hogy 1954-ben az ipari termelés 186,4%-kal, míg a mezőgazdasági termelés 142,2%-kal haladja túl az 1949. évit. A törvény II. fejezete a termelés és beruházások terveit ismerteti, melynek A) része az ipari, B) pedig a mezőgazdasági irányelveket szögezi le (7—37. §.), a C) rész a közlekedéssel, a D) pedig az áruforgalommal foglalkozik (38. és 39. §.), mely feltétlenül az A) és B) részek tartozéka í 11. folyománya. Ezek szerint az ipar fejlesztésében szerephez jut a bányászat (7. §.), a kohászat (8. §.), a jiehézipar (9. §.), a villamosenergiatermelés (10. §.), az építőanyagipar termelése (11. §.), az üveg- (12. §.) a vegyi- (13. §.), a tömegcikk-, a finommechanikai-, az erősáramú villamos- és a híradástechnikai- (14. §.), a textil- (15. §.), a ruházati- (16. §.), a bőr és cipő (17. §.), a gumi(18. §.), a fa- (19. §.), a papíripar (20. §.), a mezőgazdasági iparok keretében főleg a cukor-, szesz-, sör-, őrlemény-, konzerv-, tej- és tejtermék, valamint a keményítőgyárak létesítése és munkája nyomul előtérbe (21. §.), nagy jelentőséggel bír az építőipar is (22. §.), előtérbe kerülnek a termelőszövetkezetek létesítményei is (23. §.). A 24. §. 1—4 pontjai pedig határozott számok keretében szabják mog az újonnan létesített gyárak, üzemek, ipartelepek mennyiségét és jelölik ki helyüket. * A Magyar Hidrológiai Társaság 1950. évi április hó 26-án tartott előadóülésén bemutatott tanulmány. A tanulmány az Állattenyésztési Kutatóintézet Haltenyésztési Osztályán készült. Vezető: Dr. Maucha Rezső. A mezőgazdaság (B) elmaradottságának megszüntetésében a gépesítés fokozásán kívül előtérbe kerül a talajjavítás valamennyi lehetősége, a nagyüzemi társas (szociális) gazdálkodás kapcsán, tehát a természetes és műtrágyák alkalmazása. az öntözéses gazdálkodás fajai, a védőerdősávok létesítése, a vetésterületek nagyobbátétele kerül a tervidőszakban megvalósításra (25. §. •—37. §.). Ez az ötéves tervtörvény egészében és részleteiben útmutató iránytűként megszabja hazánk ipari és mezőgazdasági fejlődésének fővonalát, a felmerülő és megvalósítandó valamennyi feladatot nem elemzi ki aprólékosan, ennek kiértékelését, a tervek kiszélesítését, felbontását, már az ipar és mezőgazdaság illetékes szektoraira bízza. Ha képzeletben 1954 december 31.-ét a tervtörvény szellemében magunk elé idézzük, elénk tárulhat a ma és a megvalósítani óhajtott jövő közötti hatalmas különbség, azaz a fejlődés eddig nem tapasztalt arányai országos viszonylatban, az ipar előtérbeszökése, a mezőgazdaság felerősödése, s mindkét faktor együttes hatásaként a népünk szociális viszonyainak gyökeres megváltozása. Ahogyan biológiai értelemben vetten élet nem lehet víz nélkül, akként nem képzelhető el a szociális fejlődés, az ipar megerősödése és előtérbekerülése, valamint a mezőgazdaság fellendülése sem, mint szoros tartozék, víz nélkül. Régen létesített és azóta a megvalósítandó feladatok, célkitűzések elérése érdekében kellően átszervezett és kiépített intézményeink hosszú sora szolgálja a vizet, foglalkozik a vízzel, küzd a víz ellen, uralja a vizet, kihasználja a vizet, keresi a vizet. Az ivó- és gyógyvíz ellátás, a fehérszén, az okszerű vízgazdálkodás, vízszabályozás és vízvédelem, a vízhasználatok rendezése, a természetes és mesterséges keretben tárolt vizek haltenyésztéses kihasználása stb. mind-mind egytől-egyig a köz érdeke, a fejlődés kívánalma és akár az ötéves jelenlegi, akár pedig az ezt követő tervek, tervidők nélkülözhetetlen járuléka. A mindenkori okszerű vízgazdálkodás főfeladata — bármennyire is legyen a víz hazánkban az időjárás függvénye — vizeink természetes összetételének lehető megóvása. Ez ugyanis a vízhasználat legelemibb követelménye, akár az ipar szemüvegén át nézzük e kérdést, akár pedig ha a mezőgazdaságon át vizsgáljuk e kérdést,