Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - ifj. dr. Szabó Zoltán: A szennyvízkérdés ipari és mezőgazdasági megvilágításban

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 53 nem szólva mindkettőnek együttes és egymásra utalt szükségességéről és szükségleteiről. A használt víz kémiai és fizikai tulajdonságai eltérőek az eredeti állapottól. Károsnak a befogadóra csak akkor mondhatók azonban, ha olyan oldott, vagy oldatlan anyagokat tartalmaznak, melyek a természetes állapottól nagymértékben elütő, az élővízre előbb, vagy utóbb mérgező hatást gyakoroló anyagokat tartalmaznak. A használt vizek gyűjtőneve: szennyvizek, minthogy azok nem a természetes állapotnak megfelelő jellemzőkkel bírnak, tehát bizonyos értelemben vetten szennyezettek. Feltétlenül szükségesnek tartom a fent előadottak figyelembevételével, hogy az ötéves tervidőszak küszöbén érdemben mérlegeljük a szennyvízkérdést, nehogy terveink megvalósítása alkalmával oly, nem várt hibákat kövessünk el, melyek a sikert megakadályozzák, a munka befejezését késleltetik, mert könnyen juthatunk olyan helyzetbe, hogy amit nyerünk a vámon, elveszítjük a réven. A szennyvízkérdés élenjáró problémái: 1. Az elhasznált vizek további hasznosítása a visszabocsátás előtt. Azaz: a) A takarékosság és nyersanyaggazdálkodás szemszögéből megítélve e kérdést, lehetőleg tökéletesen kivonni az elhasznált vízből mindazokat az oldott, vagy nem oldott anyagokat, melyek az ipar szempontjából felhasználhatók (pl. zsír, zsiradékok, olajok, fenol, mész stb.). b) A mezőgazdaságilag hasznosítható házi-, vagy ipari szennyvizek alkalmazása az öntözé-ses, trágyázásos földművelésben, illetve haltenvésztésben. 2. Az elhasznált vizek mesterséges regenerálása. Azaz: a célnak legjobban megfelelő, a befogadó természetéhez alkalmazott, okszerű, korszerű és leghelyesebb szennyvíztisztítás, mert ily módon a szóbanforgó befogadó vize alkalmas marad további ipari, mezőgazdasági, közhasznú célokra, újbóli alkalmazására vagy felhasználására. ez egyébként közegészségügyi szempontból is nyilvánvalóan igen fontos. 3. A vízhasználatok szakszerű és tervszerű országos központi rendezése. Azaz: a felmerülő összes kérdés körültekintő közigazgatási, jogügyi rendezése, törvényes megalapozása és előmozdítása, beillesztése a tervkeretbe tárgyi-, anvagti és pénzügyi vonalon az összes szociális vonatkozások figyelembevételével. A fenti 1—3 problémákba illő bármely kérdés sikeres megoldása műszaki, biológiai, közegészségügyi és jogi feladatot jelent, vonatkozó intézményeink együttműködését igényli. Rá kell még arra is mutatnom, hogy mind az 1914-es, mind az elmúlt világháború nagymértékben megakadályozta, gátolta az illetékes hatóságok tevékenységét a függőben lévő vízügyi kérdések végleges rendezésében, nem beszélve az utóbbi háború hazánk területén okozott rombolásainak utóhatásáról, valamint a háborús gazdálkodások erőszakolt rendszabályaliról, melyek sok esetben törvényen kívüli, meg nem engedett keretű (szabálytalannak is nevezhető) megoldásokra vezettek. Ezért tehát a szenny vízkérdés érdemleges rendezése alkalmával feltétlenül figyelembe kell venni mindazokat a problémákat, melyek a helyi viszonyok szerint maradandó bélyeget viselnek a felszabadulás előtti korszakból, vagy a háborús gazdálkodás következményeként. A mult hibái még sokhelyütt visszatükröződnek a jelenben íis, tehát a kérdéskomplexum végleges rendezése során csakis tervszerűen járhatunk el. A kérdések gyökeres rendezése alkalmával mindezeken kívül tekintettel kell lennünk a befogadók természetére is, a vízhasználatok fokozati különbségére és a vízszennyezések kártokozó kvalitásaira és kvantitásaira is. A gyökeres rendezés csak lépcsőzetes lehet s a közérdeknek legmegfelelőbb utat kell választania. A rendezés során feltétlenül különbséget kell tenni régebbii, változatlanul maradó, megnövekedő és újonnan létesíteni szándékolt vízhasználat között. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni városaink, és egyéb lakóterületeknek az ötéves terv keretében már részletesen kidolgozott csatornázási-, eső-, és csapadékvíz elvezetési, valamint ivóvízellátási részletterveit sem. Az Állattenyésztési Kutatóintézet haltengésztési osztályának az ötéves tervtörvény keretében feladatai közé tartozik többek között egyrészt új vízhasználatok folyományaként termelődő új szennyvízkataszter felvétele és kiértékelése hatósági és biológiai alapon. Ez utóbbi feladatkör teszi indokolttá, hogy a szennyvízikérdés gyökeres rendezésének szükségességére az illetékesek figyelmét ezúton is felhívjam. Az eddig ismertetettek alapján nyilvánvalóan kiviláglik a rendezés szükségessége és az sem vitás, hogy a kérdés gyors és alapos elintézést igényel. A fent előadottak alapján tehát elsősorban helyesnek látnám, ha revízió alá vennénk a vízjogi (1885. XXXIII., az ezt módosító és kiegészítő 1913 : XVIII. és halászati (1888 : XIX. és az ezt kiegészítő 1925 : XLIII.) törvényeinket, valamiint az ezekhez tartozó egyéb — az eddigi joggyakorlat folyamán kialakult — jogszabályokat és rendeleteket, hogy a lényegesen megváltozott körülményeknek megfelelően a végleges rendezést megkönnyítő és elősegítő helyes kormányrendeletek mielőbb kiadhatók legyenek. Ezek a haladás figyelembevételével az elavultságokon javítanának és mind a közigazgatás mind a vízhasználattal rendelkező segítségére lennének, továbbá biztosítanák a tervek sikeres megvalósítását. Hasonlóan fontosnak tartom, hogy a Tervhivatal, az egyes szakminisztériumok felszólítassanak, értesítve legyenek a vízhasználatok rendezésének jelentősége tekintetében, mind ipari, mind mezőgazdasági vonatkozásokban, mert a kérdés figyelmen kívül hagyása, elmellőzése, esetleg nehezen javítható hibát és a tervek végrehajtásának késedelmét jelentheti.