Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Zách Alfréd: A Balaton különleges időjárási és éghajlati viszonyai

Hidrológiai Közlöny .'32. évi. 1952. 11 -12. sz. 42H felületre 68 kg-os súllyal nehezedett. A hirtelen szélvihar 1 óra 30 pericg tartott, átlagos szélsebessége 60 km volt óránként. A 20 m/mp-t meghaladó szélsebesség 30 percig tartott. E szélvihar a tavon 3,5 méteres hullámokat keltett, súlyos szerencsétlenségeknek volt okozója, köztük két haláleset is történt. Az előbb említett vihar északnyugat felől érkezett. 12 óra 5 perckor lépte át a magyar határt Sopronnál, Szombathely és Magyaróvár vonalát 13 órakor, Zalaegerszeg, Pápa és Győr vonalát 13 óra 50 perckor, Tapolca és Veszprém vonalát 14 óra 30 perckor érte el, majd Keszthelyen 15 óra 15 perckor tprt ki, de jóval gyengébb volt, mint a tó keleti felében, ahol 15 óra 20 perckor csapott le. Ez az eset jellemző példája a balatoni viharnak. A szélviharok nem meglepetésszerűen érkeznek, azokat a meteorológiai szolgálat előre látja, csak megfelelő hírszolgálatra van szükség ahhoz, hogy időben jelezni lehessen. A balatoni ember azt mondja, hogy a vihar orozva jön, éppen azért, mert a Balaton közepén valóban úgy tűnik fel, hogy hirtelen tör ki. Ez persze, az előbb mondottak szerint nem áll. A balatoni szélviharok 75%-a északnyugat felől érkezik. A hirtelen szélviharokat okozó levegő télen sarkvidéki eredetű, nyáron középvagy északatlanti származású, tehát többszáz km-es úton vándorol. Az Atlanti-óceánról áramló légbullám az Alpok hegytömegébe ütközve legtöbbször kettészakad. Északi része a német síkságon át veszi útját Lengyelország felé, a déli rész lemegy a Földközi-tengerre, majd keletre haladása mentén az Adrián lapos ciklont hoz létre. A két ciklon egymáshoz való kapcsolata adja meg a nyugati frontok alakját és sebességét. A hideg levegő a Duna völgyén érkezik hozzánk, ahol áttörve a dévényi szoroson, szétterül. A hirtelen viharok előtt déli szél lép fel, majd hirtelen vált át északira vagy északnyugatira. A viharfront előtt szabályos nyomássüllyedés jelentkezik, ami közvetlenül a vihar előtt igen erős süllyedést mutat. Ez mintegy előjele a viharnak. A vihar előtt sokszor teljes a szélcsend, ami komoly akadálya annak, hogy vitorlás riasztás esetén a part közelébe jusson. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban rá kell mutatni a balatoni veszély jelentő szolgálatra. Jó néhány évvel ezelőtt, amikor a Balaton mellett nyaraltam és egy-egy nagyobb szélvihar alkalmával a vízbefúlások nagy számáról értesültem, mindig az volt a véleményem, hogy itt súlyos feladat vár a kormányzatra és a meteorológiai szolgálatra. A kormányzatra az, hogy megteremtse az anyagi feltételét egy olyan szolgálat megszervezésének, amelyik a hirtelen viharok alkalmával szerencsétlenül jártakat a víizből kimentse. A meteorológiai szolgálatra pedig, hogy preventív intézkedésekkel elejét vegye az esetleges szerencsétlenségeknek. Egy korszerű balatoni veszélyjelentő szolgálat megszervezése ma már minden nehézség nélkül lehetséges, pusztán bizonyos fokú anyagi feltétel hiányzik még. Megfelelő és jó jelentőállomások szükségesek gyors hírközléssel és különlegesen kiképzett 5 személyzettel. A felszabadulás előtt éveken keresztül kísérleteztek egy megfelelő szolgálat és szervezet felállításával, de mindez kevés eredményt ért el. A szerencsétlenségek száma a hirtelen viharok esetében ijesztően nagy volt. A statisztikai kimutatások szerint egyes években meghaladta az 50-et. Az 1949-es Pünkösd másnapi hatalmas szélvihar hívta fel csak komolyan a hatóságok figyelmét arra, hogy most már itt az idő, amikor ezen a téren komolyan tenni kell valamit. A kormányzat a Belügyminisztériumot bízta meg a vihar jelentő szolgálat megteremtésével, a viharok fellépésének előrejelzésével pedig az Országos Meteorológiai Intézetet. Természetesen egy korszerű szolgálatnak a megszervezése időt vesz igénybe. Ezen a téren komoly fejlődés következelt be és 1951-ben a vízbefúlásoknak száma már csak 17 volt, az idei éviben pedig már 10%-ra csökkent a vízibalesetek száma az előző évekhez képest. A veszélyt jelző szolgálat ma úgy működik, hogy a Balatonit körülvevő állandó és ideiglenes meteorológiai megfigyelő állomások távirati úton jelentést küldenek az Orsz. Meteorológiai Intézetbe, ahol a jelentéseket feldolgozzák, a szélviharok vonulási irányát figyelemmel követik. A felvonuló viharokat (időjárási betörési frontokat) az időjárási térképek is elárulják, meghatározható a front vonulási sebessége és ereje. A központban kiértékelt adatokat közlik azután a Keszthelyen egész éven át, Siófokon pedig a nyári félévben működő meteorológiai szolgálattal . A kitörő szélviharokról a jelentéseknek a lehető leggyorsabban kell a központba és onnan a jelzőállomásokra jutni. Sajnos, a beérkező jelentések még nagyon lassúak, egy-két óra rnulva érkeznek csak a központba. A központból való továbbítás a napokban felszerelt távgépíróval már pillanatok alatt történik. A veszélyjelző szolgálat tökéletes működéséhez további erőfeszítésre van szükség. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy Siófokon egy jól felszerelt meteorológiai őrs működjék, különlegesen kiképzett szakemberekkel. Ezenkívül jól kiépített hírszolgálat szükséges üzembiztos összeköttetéssel az Orsz. Meteorológiai Intézettel. Un ez megvalósul, akkor tökéletes lesz a jelzőszolgálat. A viharjelzések gyakorlati végrehajtását a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozó vízirendőrség végzi. Egyben ellenőrzik a kiadott parancsok teljesítését és kimentik az esetleg bajbajutottal. Növeli a veszélyt, hogy a Balaton mellé egyre nagyobb tömegben kerülnek üdülni olyan dolgozók, akiknek egy része még sohasem volt víz mellett és a Balatont nem ismeri. Énpen ezért jó felvilágosító munkával nemcsak a Balaton szépségeire és előnyeire, hanem annak veszélyeire is fel kell hívnunk a figyelmet. Mivel legnagyobb érték az ember, mindent meg kell tenni, hogy á dolgozók üdülését, sportolását biztossá tegyük. A balatoni veszélyjelentő szolgálatnak a szélviharokkal kapcsolatban olyannak kell lenni, hogy rövid időn belül senkit se érjen váratlanul a fellépő szélvihar.