Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
11-12. szám - Zách Alfréd: A Balaton különleges időjárási és éghajlati viszonyai
486 Ííách A.: A Balaton időjárása és éghajlata a legélénkebb a szél, évi átlagban 4,0 ni/mp. Az eddig inért legerősebb szélsebesség 42 m/mp. Ilyen erős szél tízévenként egyszer fordul elő. A szeles napok gyakorisága (10 ra/mp-t meghaladó szél) a Balatonon 70—80 kőzött van, míg a viharos napok gyakoriságának száma (15 m/mpnél erősebb, 54 kin/óra) 15—20. A viharos napok havonként a következő sorrendet mutatják: április, július, március, január, február, augusztus és május. Természetesen a viharos napok gyakorisága erős ingadozást mutat, mert előfordulhat olyan esztendő, hogy számuk csak 10, ezzel szemben lehet olyan esztendő, hogy eléri az 50-et. A Balatonnak szélklímája részletesen feldolgozva még nincsen, pedig a vízisportok szempontjából ezen adatok igen értékesek. Csendes időjárási helyzetben igen gyenge formában jelentkezik a vízfelület és a szárazföld hatása a széljárásban, az ú. n. parti szél. Éjjel és kora reggel, amikor a szárazföld felett gyorsabban és erősebben lehűlt a levegő, a szárazföldről fúj a szél a tó felé, nappal fordított a helyzet, a lassabban és gypngéJbben melegedő vízfelület felől a szárazföld felé áramlik a levegő. Ezt a vitorlások sokszor tapasztalták, — hiszen este ez hozza ki a vitorlást — a kutatások azonban eddig ezt nem igazolták még mérésekkel. Ennek egvik oka az, hogy a parttól távol és magasan felállított szélműszerek nem mérik ezt a jelenséget, másik pedig az, hogy nem minden időjárási helyzetben jelentkezik ez a parti szél. Nyugalmas időben, ha a part közelében füstöt fejlesztünk, ez a széljáték kimutatható. Csendes időben a délelőtti órákban a szél az óramutató járását követi, délután éppen ellenkezőleg. A szél hirtelen fellépése egészen különleges időjárási jellegzetessége Balatonunknak, amit hazánkban máshol nem tapasztalhatunk. Ezt a különleges jelleget a Balatonitól északra fekvő Bakony-hegység okozza. A hazánkban uralkodó északnyugati légáramlásokra és északnyugati frontbetörésekre a Bakony keresztben áll. A Bakony-hegység északi lábánál az uralkodó légáramlás torlódik és a hegységen átjutva, mintegy lecsap a tóra. A Bakony tehát először erősen lefékezi az északnyugati szelet és az onnan érkező időjárási frontokat, majd pedig azon átjutva, azoknak sebessége ugrásszerűen megnövekedik. A balatoni ember az uralkodó szelet fő szélnek nevezi, de nem azért, mert ez a fő a szelek között, hanem mert felülről, a hegyvidékről érkezik. Nevezik vázsonyi szélnek is, mert Tótvázsony és Nagyvázsony községek felől fúj. A szélnek a helyzete ebben az esetben ugyanolyan, mint a vízfolyás, amelyik gáttal találja magát szemben, a gát előtt felduzzad, felhalmozódik, majd azon átbukva, vízesésszerűen zuhan alá. Ezt a jelenséget a szél esetében főn-nek nevezzük. A főn szélnek jellemvonása, hogy kiszárad és felmelegszik. Az itt uralkodó főn nem olyan jellemző, mint a többi ismert hasonló főn szelek, mert a Bakony nem elég magas erőteljes és jellegzetes főn kialakulásához. Azonban a főn jellemvonásai itt is megtalálhatók, a típusosán jellegzetes és a kellemetlen főn-hatások nélkül. Sokszor lehet látni, amint északi szél esetében a hegyek felett sűrű felhők tornyosulnak, a tó felett egyre ritkulnak, majd eltűnnek. Látni a felhők feloszlását a ló közepe felett. Erre utal az „arácsi eső" mondása, amikor sűrű felhők jönnek, fúj a szél, de eső nem esik. Ugyanaz a jelenség mutatkozik a mi Balatonunknál kis mértékben, mint ami az Adrián a Karszt felvidékről lebukó bőirát, vagy az olasz és francia Riviérán jelentkező misztrált jellemzi. A hirtelen lebukó északi, északnyugati szél legnagyobb erővel a ló közepére csap le. Az északi partokon némi szélárnyék jelentkezik, a déli oldalon -azonban meglehetős erővel tombol ilyenkor és csak a somogyi dombok felé fékeződik le. A hirtelen szélviharok az erőteljes északnyugati frontbetörésekkel kapcsolatosak. A Bakonyon átbukó szél erősen örvénylő jellegű íesz és ezért rendkívül lökéses. A balatoni nép a lökéses szélre azt mondja, hogy „lüvödöz" a szél. A balatoni főn jellegű szél egészen különleges időjárási jelenségek előidézője. Létrehozza pl. a balatoni délibáb jelenségét. Ez úgy keletkezik, hogy a sekély víz erőteljesen felmelegszik és a vízfelület fölé érkező hidegebb levegő nagyfokú sugártörést okoz és olyan fényjelenséget hoz létre, amelyben a távoli tárgyak képe a magasba emelkedik. Egy másik különleges jelenség, amit a főn jellegű szél hoz létre, a balatoni hullámverés. Hullámverés már a meglehetősen gyenge szélnél is jelentkezik. A hullámzási készség ugyanis a viszkozitástól függ (belső súrlódás), ami akadályozni igyekszik a hullámok kifejlődését. A meleg víz ezért könnyebben hullámzik, mint a hideg. Gyenge szél esetén télen ritkább a hullámverés, mint nyáron. A jelenség csak az erőteljesen felmelegedő vízfelületeken jelentkezik. Okvetlenül szükséges a szél turbulens (lökéses) volta is ahhoz, hogy erős hullámverés keletkezzen. Ezt a már előbb említett módon a iBakonyhegység hozza létre. így tehát a víz hullámzását a Rakonyon átbukó örvénylő szél és a víz erőteljes és gyors át melegedése okozza. Ez egvik legérdekesebb jelensége Balatonunknak ós sok egyéb kérdésre ad magyarázatot. Déli szél esetében nem hullámzik a víz úgy. mint északi szél alkalmával. Ezen sokszor csodálkoznak, azonban érthető, ha meggondoljuk, hogy a déli szél nem végez örvénylő mozgást és így nem hozza hullámzásba a vizet. A következő jelenség, melyet a Balaton éghajlati tényezői közül vizsgálni kell, a hirtelen fellépő balatoni vihar. Teljes szélcsendből egy perc leforgása alatt 30, kivételes esetben 40 m/mp-es szélsebességet mérhetünk. (40 m/mp-es széllökés egv m 2-re 100 kg súllyal nehezedik.) 1952. június 14-én 15 óra 20 perckor tört ki egy kivételes arányú hirtelen szélvihar. A Siófokon felállított szél író feljegyzése szerint 1 és fél perc leforgása alatt a szélcsendből 33 m/mp-re erősödött a szél sebessége. Ez a szélsebesség 1 m 2
