Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - III. Országos Újító Kiállítás

Szesztay K.: A hidrológiai számítások módszereiről Ogievszkij képletét az ukrajnai hidrológiai gyakorlatban széles körben alkalmazzák. Az ellenőrző számítások során a valóságos (észlelési) adatokból való eltérés az esetek 85%-ában kisebb volt 40%-nál és seholsem haladta meg a <SO%-ot. Ez az egyezés — az észlelési adatok teljes hiánya esetében használható eljárások viszonylatában és a kiindulási adatok egyrészének hidraulikai úton (Chezy-képlettel) történt meghatározásában rejlő bizonytalanságok figyelembevételével — Ogievszkij módszerének eredményességét mutatja. A szintetikus módszer leié irányul Boldakov — fentebb már említeti — javaslata is a mértékadó árvízhozamok meghatározásának statisztikai eljárásába genetikailag meghatározott „maximum" maximorum" érték bevezetésére vonatkozóan. A szovjet hidrológia fejlődésének irányáról. Az ismertetett vitaanyagban a genetikai és statisztikai módszerek szerepével és egymás közti viszonyával kapcsolatban sok szó esik a további kutatások tárgyának és módszerének kijelöléséről. Mosztkov prof. megítélése szerint fi. 6. 254. oldal] a vízgazdálkodási számításokban (tározó medencék hidrológiai méretezésében) a statisztikai módszerek — Krickij—Menkel, Brevkovics, Szcivarenszkij, és mások értékes kutatásaival •meglehetősen hosszú időre lezártnak tekinthetők. Ebben a vonatkozásban is sok lehetőséget lát Mosztkov (különösen a sokéves és a teljes vízhasznosítású tározó medencék méretezésévei kapcsolatosan) a „periódus kutatás" további folytatásában. Érdekes fizikai beállításban mutat rá a „hidrológiai inercia" fontos szerepére. [J. fi. 257. oldal.] „A vízgyűjtőterület minden időpontban jellemezhető bizonyos vízrajzi állapottal (tavak vízszintje, talajvízszint, a talaj nedvességtartalma, a hóban tározott vízmennyiség, a fagyási viszonyok ... stb.) és a folyamatban lévő változások bizonyos törvényszerűségeivel (a felszíni lefolyás sebessége az esésviszonyok szerint, a talajvízszint és a tavak vízszintjének változási sebessége, a jégtakaró kialakulásának gyorsasága stb.)". A hidrológiai körforgás folyamatának azt a tulajdonságát, hogy pillanatnyi állapotát és változásának törvényszerűségeit megtartani III. Országos Újító Kiállítás 1953. március 28.—május 3. Az Országos Találmányi HivattaI 1953. március 28. és május 3. között rendezi meg a III. Országos Újító Kiállítást a városligeti Centenáriumi Csarnokban. Újitómozgalmunk az utóbbi két évben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg 1950-ben min'.egv 189 000 újítási javaslatot nyújtattak be, addig az 1952. év első kilenc hónapjában 339 000 volt a benyújtott javaslatok száma. 1950-ben a - benyújtott javaslatok után a várható évi gazdasági megtakarítás 787 millió forint volt, 1952ben pedig már az első kilenc hónapban is meghaladta az 1510 millió forintot. Ezt a hatalmas fejlődést, fö'eg a fejlődésben tapasztalható minőségi váHozást viisszatük-' rözik az Országos Űjító Kiállítások is. Az első kiállítás célja az voi'Jt, hogy az újítások számával, tömegével győzze meg dolgozóinkat az újítómozgalom egyre növekvő igyekszik, — a mechanikai jelenségek analógiája szerint — „hidrológiai inerciának" nevezhetjük. A hidrológiai inercia értéke a körforgásban résztvevő víztömeg időbeli és térbeli változásait követi. Ilyen megvilágításban magyarázatot tálalhatnak a sokéves periódusok (a harmincötéves Brückner periódus; 77 éves és 112 éves periódus) jelentkezésének „elmosódott", bizony'allan jellegére. Feltételezhető ugyanis, hogy a körforgást fenntartó földi és kozmikus erők változása bizonyos periódusokat követ, de ezek a periódusok a változó inercia mialt csak „torzítottan" érvényesülhetnek az évek vízjárásának váltakozásában. Ha az inercia változása és a ható erők változása „rezonanciába" kerül, a kilengések (a vízjárás) amplitúdójának növekedése következik be. Mosztkov felhívja a figyelmet [I. 6.| a Poisson-féle eloszlás („kis számok törvénye") hidrológiai alkalmazásának tágabbkörű lehetőségeire is. IRODALOM. 1. Szavarenszkij A. I)-: A vízjárás tanulmányozásának statisztikai és genetikai módszerei. (Statiszticseszkie i geneticseszkie metodi izuesenia recsnovo sztoka) Izvesztiia akademii nauk SzSzSzR. otdgyelenie tfchmcseszkih nauk. 1951/10. sz. 2. Szokotovszkij L. />.: Genetikai és statisztikai módszerek a hidrológiában. (O. geneticseszkih i sztatiszticseszkih melodah v gidrohogii.) Iszvesztia akadémiil nauk SzSzSzR otdgyelenie techmioseszkih nauk. 1952/5. sz. 3. Fedorov /,. T.: Hidrológia a mérnöki gyakorlat szolgalatában. (Gidroli<Kgszkuju nauku — na sz'usbe praktike.) Izvesztia akademii nauk SzSzSz otdgyelenie technicseszkih iVauk. 1952/4. sz. 4. Ogievszkij ,4. V.: A szárazföld hidrológiája. ÍGidrologiia sznsi.) Szelhozgiz, Moszkva, 1951. 5. Ggievszkij A. V.: A statisztikai és genetikai módszerek hidrológiai alkalmazásáról. (Voproszi primenennia sztatisztiiseszkih i geneticseszkih metodov v g'dro'ogii.l Izvesztia akademii nauk SzSzSzR otdgyelenie technicseszkih nauk. 1952/1. sz. ti. Mosztkov M. .4. A lefolyási vizsgálatok szintetikus módszereiről. (Za szinteticseszki j metod izuesenia recsnovo sztoka.) Izvesztia akademii nauk SzSzSzR odgvelenie technicseszkih nauk. 1952/2. sz. 7. Bollákov E. V.: Nagyobb áthidalások. (Perehodi cserez bolsie vodotoki.) Dorizdat. Moszkva, 1949. 8. Coutagne A: A folyami hidrológia matematikai módszereiről. (Initiation matematique a l'hidrologie fluvial.) La Houille blanche, 1952/2. 9. Fosler E. E.: Csapadék és lefolyás. íRainfall and R u 11 of f.) Newy ork, 1949. erejéről. A második országos kiállítás az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát bizonyította. A Harmadik Országos Űjító Kiállításnak be kell bizonyítani, hogy minden mennyiségi eredmény idővel minőségi eredménnyé válik. Mivel az újítások célja elsősorban a műszaki fejlesztési tervek maradéktalan végrehajtása, ezért a kiállítás fő feladatai a műszaki fejlesztés keretén belül megadott kérdéseket elősegítő újítások bemutatása. A hidrológiával kapcsolatos tudományágak területén kevesebb újítással találkozunk, mint más .népgazdasági ágban. Kétségtelen, hogy a közvetlen ipari kérdésekhez kapcsolódó kérdésekben több lehetőség kinálkoizík újítások bevezetésére, mint nálunk, de az is bizonyos, hogy a mi szakmánkban is még számos lehetőség kínálkozik. Reméljük, kutatóink újítások bevezetésével, az újítómozgalom nagyobbméretű kiterjesztésével és a Kiálli'ás szellemének megfelelően az újítások minősét/ének javításával fognak felkészülni a III. Országos Újító Kiállításra.