Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny á2. évf. 1952. 11—12. sz. 449 1924, Maucha, H.: Upon the Influímce of Temperalure and Light on the photosynlhetic Producíion of Nannonplankton. Verh. d. Internat. Ver. f. Limn. II, 381, Innsbruck, 1930, Maucha, R.

: Sauerstoffschichlung und Seetypenlehre. Verh. d. Internál. Ver. f. Limnol V. 75, Budapes, 1937, Maucha, R.: Uber einige kosmische Faktorén der Phvtop'.anktonproduktion. Archf. Hydrobiol. XXXII. 434. 1942, Maucha, R.: Einige neuere Gesichtspunkte in der Hydrochemie. Arch. f. Hydrobiol. XL. 305. 1945, Maucha, R.: Újabb szempontok a vizek termelőképességének megállapítására. Magyar Chemikusok l-apja, II. 293, 324 és 350. 1949, Maucha. R.: Einige Gcdanken zur Frage des Nahrstoffhaushalts der G;wasser. Hvdrobiologia. Acta Hydrobiologica, Limiiologioa et Protistologica. I. 225. den Haag. 1926, Minder, L.: Biologisch-ch; mische Untersuchungen im Zürichsee. Különlenyomat a Zs. f. Hydrologiehől, 3/4. füzet. 1938,* Ohíe, \V.: Chemische und physikalische Unlersuchungen norddeutscher Seen. Arch. f. Hydrobiol. XXVI. 386. 1952, Ohle, W.: Die hypolimnische KohlendioxydAkkumu'ation a Is produktionsbiologischer Indikátor. Arch. f. Hydrobiol. XLVI. 153. 1927. Rylov., W. 'k.: Einige Gesichtspunkte zur Biodynamik des Limnoplanktons. Verh. d. Internat. Ver. f. Limnologie. III. 305. Moszkva. ^ 1935, Tansley, A. G.: The Use .and Abuse of vegetational Concepts and Terms. Ecoly. XVI. 284. Lindeman nyomán. 1931, Thienemann. A.: Der Produktionsbegriff in der Biologie. Arch. f. Hydrobiol. XXII. 616. 1941, Thienemann, A.: Lében- und Umwelt. BIOS. XII. kötet. Leipzig. 1947, Thienemann, A.: Zur Klárung einiger wichtiger Begriffe der allgemeinen Oekologie. Arch. f. Hydrob. XLI. 626. 1936. Unger, E.: A haltenyésztés biológiai alapjai. Különlenyomat a , Halászat" c. szaklapból. XXXVI. évf. 1951, Vollenweider, R. H.: Aspekte moderner Limnologie. Festschrift zur 131. Jahres Versammlung der Schweizerischen-Naturforschenden Gesellschaft Luzern. Separatum. 1926,. Walter, E.: Alig. Fischerei Zeitung, LI. L. Keyl és H. Hackert. Wasserkraftmaschinen u. Wasserkraftanlagen (Fachbuchverlag G. m.b. H. Leipzig 1951.) cimű könyvének ismertetése. A könyv áttekintésszierűeu ismerteti a vízerőművekkel kapcsolatos vízgépészeti és vízépítési kérdéseket. Az általános alapelvek között megemlékezik a vízerőművek teljesítményviszonyairól, az áramlástan elemeiről energetikai, folytonossági és dinamikai szempontból, továbbá a vízerőmű telepítésekor elvégzendő előkísérletekről és mérésekről. Részletezi a vízlépcső kiépítését különböző (nagv-. közép- és ikísosésű) kivitel esetén, megemlíti a zsilipek és gátszerkezetek megoldásait, vízhozzávezető csatornákat, nyomócsővezetékeket, turbina előtti zárószerkezeteket, zsiliptáblákat és alvízcsatornákat. A turbinák üzemi viszonyainak vizsgálatát a jellemző számok közismert módszerére alapítja, a típusok osztályozását a jellemző fordulatszám alapján végzi. Kitér a szabályozás, üzemi viszonyok és üzemközben fellépő károsodások (pl. kavitáció) problémáira. Ismerteti a tároló-, kiegyenlílőberendezéseket és a szivattyús tározóüzem jelentőségét. Az általános felépítést és szerkezeti részleteket gazdag ábraanyaggal és rendszeres magyarázattal kíséri. A kérdéskomplexumot a turbinák iizemi. laboratóriumi vizsgálatával és teljesítménymeghatározásával zárja. Függelékszerűen megemlékezik a vízikerekekről és különleges szerkezetű turbinákról, különösképpen a magyar vonatkozású és gyakorlatban jól bevált Bánki turbináról. Ez a szakmunka bevezetés a vízerőművek építési, szerkezeti és üzemtani problémáinak ismeretébe, A fejezetek végén az imént szerzett bevezető ismeretek elmélyítésé^ bő bibliográfiát találunk. A könyv átfogó összegezése a modern vízépítés, vízgépészet és üzemtan erőművekre vonatkozó részének. Szabatossága és rendszeressége miatt kitűnő didaktikai értéke van felsőbboktatás szempontjából, vademecum gyanánt szolgálhal a gyakorló mérnök számára, különösen a vízépítő mérnök veheti hasznát gépészeti szempontból, és közérthetősége a műszaki fizika néhány fejezetét ismerő érdeklődő számára is az élvezetes olvasmányok közé utalja. Itatta István Kolkwits, R. : A szapróba rendszer ökológiája. (Ökologe der Saprobien.) (Nr. d. der Sehriftenreihe des Vereins für Wasser-, Boden- und Lufthygiene. Herausgeber Prof. Dr. E. Tiegs. 64 Seiten. Piscator-Verlag Stuttgart

v 1950. Preis : brosch. DM 5—). Kolkwitz és Marson 1908—9-ben adták ki a gyakorlati szakemberek részére a növényi és állati szapróba rendszer biológiáját. Ezen az alapon a vizek és szennyvizek biológiai vizsgálata a bennük lévő növényi és állati organikusok figyelembevételével lehetővé tette a vizek szennyezési értékének a megadását. A bakteriológiai és fizikókémiai vízvizsgálatok mellett az évek során át mindig nagyobb jelentőséget nyert a vizek biológiai vizsgálata és kiértékelése. Szerző," aki egyik megalapítója volt a iszaprába rendszer kutatásának, évek hosszú során át szerzett tapasztalatai alapján a célnak és a kornak megfelelően átdolgozva közrebocsátja a tapasztalatait. Most már az egyeis organikusok mellett mindjobban előlérbeiép a véleményezéskor az életközösségek figyelembevé-' tele, A mű rámutat a quantitalív vizsgálatok fontosságára. A könyvecske főrészét képezi az állati és növényi élőlények felsorolása, csoportosítása és a szapróbáknak, mint a vizek tisztasági faktorának a rangsorolása. Megadja az egyes organizmusok életterét, fejlődését és elterjedését és ezeknek a környezettel való összefüggését. Egészen más beállításban szemlélteti a szapróba rendszer értékmérő voltát. Ez a könyvecske a hidrobiológusok és a hidrológia iránt érdeklődök részére értékes segédeszköz a vizek tisztaságának kiértékelésekor. Páter János dr. 4