Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Könyvismertetés

450 kovács Gy.: Mozgómedrű kisminták s/.amí'.ása HIDRAULIKA Szerző tanulmányában röviden összefoglalva közti azokat a szempontokat, melyek a hordalékos modellek torzítását leszik szükségessé. A jelenleg használatos eljárások ismertetése után azok kritikáját adja. Javasolt eljárása a hordatékmozgás jellemzésére az esés-mélység szorzatot fogadja el, meri ezzel egyaránt jól kapcsolható a hordatékmozgás megindulása és a szállított hordalék mennyisége is. Előnyös ez a jellemzési mód azérl is, mert a szükséges hidrológiai adalok rendelkezésünkre állnak, illetve vízrajzi szolgálatunk adatbeszerző hálózatának kismértékű kiterjesztése után könnyen beszerezhetők lesznek. A cikkben a szerző mennyiségileg is értékelhető eljárás elvi i- mertetése után a kísérletek gyakorlati végrehajtására ad útmutatást. A technológiai kívánalmak, melyeket az új eljárás a kísérlet építőivel és végrehajtóival szemben támaszt, lehet, hogy sok vonatkozásban újszerűek, de nem kivihetetlenek. Az ilyen és hasonló módszertani javaslatoknak különösen most a nagy vízépítési laboratórium megépülte előtt jelentőségük számottevő. Irányelvek mozgómedrű kisminták számításához KOVÁCS <;vöiun A hidromechanikai kisminták torzításának alapelvei Cikkemben nem kívánom a hidrotechnikai 111 ode 1 lik í s é r le tez és már klasszikusnak mondható alapelveit részlegesen ismertetni. Csupán annyit foglalok belőle röviden össze, aminek ismerete a hordalékos modellek számítására ajánlott irányelvek megértéséhez szükséges. Mindig veszszős indiekszel jelölöm a modellre vonatkozó értékeket, míg az index nélküli mennyiségek a valóság méreteit jelenítik. Ismeretes, hogy torzítatlan kismintáknál a geométriai arányosság kielégítése mellett, ha szabatos modellt kívánnánk készíteni, a kinematikai és dinamikai hasonlóság biztosítása is szükséges lenne. Az álllalános mérnöki gyakorlatban azonban olyan kisminták megoldása a feladat, ahol a vízmozgás résziben vagy egész lefolyása mentén csak egyik oldalról határolt szilárd mederrel. Ezért tehát a mi modellieinkben kísérleti folyadékként csupán a víz jöhet szóba, és így a valóságban és a modellben az áramló közeg azonos. Ebből következik az a megkötöttség, hogy a sűrűségek átszámítási tényezője egyenlő az egységgel. vagy legalábbis közeláll hozzá: b' További megkötöttséget jeleni, hogy a nehézségi gyorsulás a .valóságban lefolyó jelenség helyén u<*vanakkora. mint a modellnél, vagy legalábbis a változás nem számottevő. így ennek az átszámítási tényezője is az egységgel egyenlő: t g Ilyen megkötöttség melleit csak úgy tudjuk keltőnél több fajta erőhatás hasonlóságát biztosítani, ha a hosszúság dimenziójú méretek árszámítási tényezőjét is egységnek választjuk. * A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai Szakosztályának 1952. évi január hó 9-én tartott előadóülésén elhangzott előadás. azaz. * = =1 V Ez azonban 1 : 1 arányban történő modelllkísérletezést jelent, ami természetesen gyakorlatilag keres z t ü lvihete tlen. Ezen a nehézségen kívántak segíteni a kutatók azállltal, hogy nem a teljes dinamikai hasonlóság kielégítésére törekedtek, hanem csupán a mozgó rendszert legjobban befolyásoló két erőhatás arányosságát biztosították tételeikkel. így jutunk el a különleges modelltörvényekhez. Azonban ezek a kismintatörvények sem tudják a modellkísérletezés minden elvi kérdését tisztázni. Hiszen magából abból a tényből, hogy különböző erők hatását figvelembevéve különböző modelUtörvény szerint kell a kisminta méreteit meghatározni, újabb nehézség adódik. A> áramló folyadékra ugyanis egyszerre több erő is hat, a modelltörvények azonban egyidejűleg ki nem elégíthetők. Tehát ha az észlelt jelenséget egyik vagy másik törvény szerint számítjuk át, a másik erő hatását eltorzítva kapjuk a valóságban. A kicsinyítés révén előfordulhat, hogy a vízmozgás jellege • megváltozik. Leggyakrabban az történik, hogy a valóságban turbulens vízmozgás a modellre áttranszformálva laminárissá válik. De az áramló vízmozgás is átmehet rohanóba, vagy fordítva. Ezek és más hasonló jelenségek érvényességi határt szabnak a modelltörvények alkalmazhatóságának. Különösen akkor fordul elő, hogy a számított modell az érvényességi területen^,kívül esik, ha a rendelkezésünkre álló alapterület, vagy a mozgatható vízmenyiség kicsi volta miatt kénytelenek vagyunk az átszámítást nagy / érlékkel végezni. Ezeket az érvényességi határokat először Eisner foglalta össze és ezért az irodalomban általában Eisner-féle határokként emlegetik őket. ' Amennyiben a klasszikus modelltörvények alapján számított méretek mellett modellünk abba az inetrvallumba esik, amelyet az említett