Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Papp Ferenc: Észrevételek a magaspartok mozgása kérdésében

Hidrológiai Közlöny .'32. évi. 1952. 11 -12. sz. 42H A ialajniozgásokat a laza üledékes kőzeteknél az ásványok maguk is előidézhetik, illetve elősegíthetik. Ilyen szempontból régóta ismert az anhidrit és a csillámok szerepe. Az anhidrit a mélyebb szintekben talajvízbetörés hatására térfogatát <50%-kal megnövelve idézhet elő közvetve felszíni mozgásokat. A csillámok rugalmasságuk miatt, továbbá pikkelyes, lemezes kifejlődésük folytán segítik elő a laza üledékek mozgását. Az újabb vizsgálatok az agyag-ásványoknak csillámokhoz hasonló szerkezete és tulajdonságai miatt hasonló szerepet tulajdonítanak. Az agyag-ásványok (montmorillonit, halloyzit. metahalloyzit, bedaylit) belső szerkezete olyan, hogy nagymértékben képesek vizet felvenni és ilvmódon duzzadnak, tehát ez a tulajdonságuk is közvetve a talajmozgásokat elősegítheti. A kőzetek is megszabják a talajmozgások bekövetkezését. Ebből a szempontból különösen a laza üledékek: lösz, iszap és agyag fontosak. Ezek a félig koherens kőzetek könnyen lazulnak föl a hőingadozások következtében és ilymódon járulnak hozzá a talajmozgások bekövetkezéséhez. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fekvő kőzetek tulajdonságait sem. Ebből a szempontból mind a laza kőzetek, mind pedig az összeálló kőzetek tekintetbe veendők. A laza kőzetek közül azok, amelyek az időjárás viszontagságainak nem voltak kitéve és eredeti állapotukban vannak, alapjául szolgálhatnak a mozgásoknak. Sok helyen ugyanannak az agyagnak a fellazult tömege mozdul el az összeálló és még nem oxidált agyagrétegeken. Az összeálló, keményebb kőzetek közül különösen a márga rétegei olyanok, melyen a fedő laza kőzetek elmozdulhatnak. Más összeálló, tömött kőzet is mozgás alapjává lehet abban az esetben, ha rétegzett, illetve pados és felülete elég sima. Ilyenek: a mészkő, dolomit, az eruptív kőzetek közül pedig a riolit, andezit és bazalt. A kőzeteik települése, fekvése is elősegítheti, illetve fékezheti a talajniozgások bekövetkezését. Így a lejtő irányába való dőlés hathatósan mozdítja elő a talajmozgásokát, míg az ellentéles dőlés gátolhatja azok bekövetkezését. A mozgásokat a legtöbb helyen a csapadék közvetlenül, vagy a csapadék-táplálta talajvíz és források segítik elő. Az illető terület kiterjedése, a térszín egyenetlenségei, mind tekintetbe veendők. Minél nagyobb a vízgyűjtő terület, annál löbib víz szivároghat le a vizet át nem eresztő kőzetig, ahol a víz összegyűlve a kőzetek kohézióját csökkenti. Lefolyástalan bemélyedésekben, laposokban, mint amilyen a fűzfő—kenesei magaspartok fölött elterjedt, összegyűlik a csapadékvíz és onnan fokozatosan szivárognak le a magas partok félé, elősegítve azok mozgásait. A növényzet jellege ugyancsak szerepet játszik a talajmozgások bekövetkezésében. A mélygyökerű növényzet általában gátolja a talajmozgások bekövetkezését. Abban az esetben azonban, ha mélygyökerű fák magas partok szélén foglalnak helyet, azokon a helyeiken a .szélmozgás elősegíti a talaj elmozdulásait. Galli László a talajmozgásokat csoportosította, az ő suvadások néven említett csoportját kiegészíteném még a következő részletekkel hazai és erdélyi megfigyeléseim alapján. Suvadásos térszínen megfigyelhető: a) hámlás, b) szőnyegszerű csúszás, c) rogyás. d) egyszerű kagylózás. e) összetelt kagylózás. f) teknőképződés, g) tanu-domb alakulás. a) Hámlás: homokos iszaprétegek felszíni leválása, bevágásokban, patakpartokon észlelhető. A hőingadozások folytán előállt zsugorodás idézi elő, nem hat le mélyre, átlag 0,1—0,5 m. Megelőzése, megfékezése mélygyökerű növényzet telepítésével (lucerna, akác) sikeres. b) Szőnyeg csúszás: agyagos iszaprétegek nedves helyeken való* felszíni nagykiterjedésű összecsúszása. Alagcsövezéssel (drainage) szüntethető meg. c) Rogyás: meredek, agyagos iszap, iszapos agyagrétegek leomlása. Amennyiben patak (Sajó-, Répai-patak) alámosása idézte elő, úgy a meredek part lábának kőrakattal, kőgáttal való megvédése a helyes. Ila a szakadék száraz, úgy a lejtő meredekségének megszüntetése vezet célra. d) Egyszerű kagylózás: agyagos iszap, iszapos agyaglejtőkön átázás, nedvesedés folytán áll elő. Vízinövények, sás, nád árulja el a talajvíz felszínhez való közelségét. Ennek szivárgóárok létesítésével való összegyűjtése és elvezetése állíthatja meg ezt a talajmozgást. e) összetett kagylózás: az egyszerű kagylózás elharapódzása, annak elhanyagolása esetén alakul ki. Ugyancsak megfelelő mélységig (vizet át nem eresztő rétegig) lemélyített szivárgókkal szüntethető meg. f) Teknőképződés: iszapos agyag, agyagos iszap dombhátak alatt az egyszerű és összetett kagylózás következtében előállott lefolyástalan kis medence. A felszíni víz elvezetése célszerű, így a csapadék nem szivárog le a repedéseken át. Ha csapadék leszivárog az ilyen teknőalakú medencében, úgy a kagylózó suvadások tovább fejlődnek. g) Tanu-domb kialakulása alkalmával az összeálló, kis hézagtérfogatú, száraz agyagrétegeket haránt és hosszanti mozgások érték és a csatlakozó nagyobb hézagtérfogatú, nedves agyagrétegek minden oldalon mintegy lecsúsznak és az említett száraz agyagtömeg sasbérchez hasonlóan marad fenn. (Monorfalva állomása feletti domb). Papp Ferenc