Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Domján Jenő: Középdunai magaspartok csúszásai

Hidrológiai Közlöny .'32. évi. 1952. 11 -12. sz. 42H tént, hogy a felemelkedő fenék a holt ágban éppen ívó pontyokat is kiemelte. Az 1950. évi szakadás a kisvízi partéi közelében szintén felemelkedéssel járt, bár maga a szakadás itt vala4. ábra. A felszínről beszivárgó víz a partéi közelében eróziós löszkutakat alakít ki. A löszkutnk kialakulása csökkenti a magaspart átlagos nvíróellenállását. mivel hosszabb ideig tartott, kb. 1—2 napot vett igénybe • ás még ezt követőleg is hosszabb időn keresztül kis mértékben mozgott. Ennél a szakadásnál is megfigyelhető volt a kisvízi partéi környezetében a talaj felemelkedése. A part mentén álló fákat a mozgás gyökereiről letépte, azok leveleiket elhullatták. A part közelében álló tanyaihajó a fenék felemelkedése következtében csaknem megfeneklett. Mindezek a jelenségek, valamint a csúszó területen megfigyelhető repedési nyomok is azt mutatják, hogy a szóbanlévő csúszások a fentebbiekben leírt csúszástípushoz tartoznak. A magas partra vonatkozó történelmi adatok áttekintése Minthogy a Dunapart csúszásai meglehetős nagy időközben következnek be. felmerült az a kérdés, hogy a Dunapart élének nyugatra tolódása, illetőleg ennek megfelelően a magas löszfennsík leszakadási vonalának hátrálása milyen iitemű. Az ilyen értelmű vizsgálataink azt kívánták megállapítani, hogy milyen mértékű partéieltolódást várhatunk abban az esetben, ha a stabilizáció és a csúszások megakadályozása érde2• kében semmiféle mesterséges beavatkozás nem történne. Sztálinváros környékére és a dunaparti szakaszra vonatkozó történelmi adatokat azok a régészeti leleteik és kutatások szolgáltatják, amelyek éppen a kérdéses magaspart közelében lévő területen folytak. Ezen a területen u. i. a Szalkiszigettel szemben, Dumapentele községtől délre, a községgel közvetlenül kapcsolatos Kálváriahegyen foglalt helyet egy római tábor, és attól tovább délre ezen az általiunk tárgyalt területen egy római telep. A római telephez tartozott a Szalki-szigeten lévő erődítmény, illetőleg vámőrség is, melyet később kolostorrá alakítottak át. Maga a telep római neve: „Intercisa" is arra utal, hogy a telep a Duna-folyó által át volt metszve. A római tábor helyét és. a régészeti lelőhelyeket a XIV. és XV. századbeli térképek mutatják. Régészeink megállapítása szerint a Castrum keleti, Dunára néző falától számítva kb. 40 m széles sáv hiányzik, ez a sáv, valamint az előtte szabadon hagyott, régészeink szerinl kb. 20 m széles terület, tehát összesen 60 m szélességű szakasz vált áldozatává a csúszásoknak. (Paulovics István cikke, Barkóczi László és Sághi Károly régészek közlése alapján.) Ezen a helyen tehát 1500 év alatt a magaspart éle 60 métert hátrált. Érdekes megjegyezni, hogy az első tábor, amely facölöpökkel kialakított palánkkal volt körülvéve, úgy fekszik, hogy annak méreteiből és elhelyezkedéséből arra lehet 5. ábra, A víz eróziójának hatása a löszpart felületén