Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Domján Jenő: Középdunai magaspartok csúszásai

41tí Doniján .1. Középdunai mágaspartok csúszásai rézsű lába előtt jelentékeny távolságban hirtelen és széles frontban bekövetkező mozgások alakul nak ki, ott a csúszás rendszerint egy agyagréteg és az alatta fekvő vizet tartalmazó homok-, vagy iszaplencse határán szokott bekövetkezni. Az ilyen csúszásoknak a magyarázata a következő. Az agyagos réteg alatti vizet vezető homokvagy iszapréteg a fölötte fekvő part magasabb talajvízszint állása következtében nyomás alatt álló vizet tartalmaz. Jelöljük e nyomás értékét u-val, míg a nyomás alatti vizet tartalmazó réteg fölötti földtömeg súlyából származó terhelést />-vel. A nvíróellenállás értéke s = (P — u) tg <p ugyanis a szemcsék között az effektív nyomási a teljes normális nyomás p és a hidrosztatikus nyomás u különbségeként kapjuk, míg <p a lolaj belső súrlódási szöge. A piezométeres szint növekedése, azaz a nyomás alatti talajvíz nyomásának növekedése tehát a nyíróellenállás csökkenését vonja maga után a nyomás alatt álló vizet hordozó réteg és az azt lezáró talajréteg határfelületén. Lehet, hogy e felület felett a talaj nyíróellenállása elegendő nagy a csúszás megakadályozására, e csökkent mjíróellenállású felület mentén azonban a csúszás bekövetkezik. A csúszólap három különböző szakaszát különböztethetjük meg: az első szakasz a magas tereptől a feszített víz zónájáig terjedő aktív törési szakasz, a második szakasz a feszített víz zónáján végighúzódó csúszási felület, míg a harmadik szakasz a csúszás alsó végénél feltorlódó földtömeg alatt elhelyezkedő passzív törési szakasz. ' A csúszások felső végén a- magas part közel függőlegesen lesüllyed, közben az előtte fekvő részt egy messze elnyúló szakaszon maga előtt tói ja. Ahol a csúszólap a felszin közelébe kerül — a passzív törés zónájában — a-csúszás a tala jt felemeli és feltorlaszolja. Véleményünk szerint a Sztálinváros előtti magaspart csúszásai is a fentiekben leírt jellegzetességgel rendelkeznek. A csúszólap mentén a magas part felső szélén is 45 m mélységben (97,86 m A. f.) elérték a fúrások a feszített víz zónáját. A nyomás alatti talajvíz a 111,10, ili. 109.56 m A. f. szintre emelkedett fel. A csúszás következtében kib. 150—200 ni hosszban a partélre merőlegesen mérve mozgások következtek be és a csúszás dunaparti alsó végénél, részben már a holt ág medrében, felemelkedések jelentkeztek. 1945 óta két nagyobb csúszás következett be. Az egyik 1950. augusztus végén, míg a másik 1946 májusában történt. Ar. 1946. évi szakadásnál a holt ág medrében a kisvízi partéltől 70—80 m-re a csúszás következtében a meder felemelkedett és egy szigetet képezett. A felemelkedés olyan hirtelen tör3. ábra. A leszakadás gyakran a partéllel párhuzamos régi árkok vonalát követi