Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Domján Jenő: Középdunai magaspartok csúszásai

Hidrológiai Közlöny 32. évi'. 1952. 11—12. sz. 417 típusba tartoznak. E csúszástípust és az ilyen fajta csúszások fizikai okait az alábbiakban ismertetem. A nyomás alatti talajvíz jelenléte folytán bekövetkező csúszások Terepadottságok. A Duna-folyó nyugati partja Erd és Paks között hosszú szakaszon magasan álló löszfal. Löszfal terül el a Sztálinváros lakótelepe előtti Dunaparton is. Az a löszfennsík, amelyen Sztálinváros foglal helyet, általában 145—150 m A. f. szinten fekszik, míg a Duna null vize 90,95 m A. f., legnagyobb jeges árvize 99,35 m A. f., legnagyobb jégmentes árvize 97,80 m A. f. szintben van. A löszfennisík szintje és a Duna null vize között 55—60 m szintkülönbség adja ii magaspart teljes magasságát, amelyből kb. 30 m leszakadt, vagy igen meredek partszakaszokra esik. Ez előtt egy erősen tagolt, több helyen kupacokba, illetve hátakba gyűrődött terület fekszik, melynek szélessége kb. 100 ni. A magaspart előtt a Duna mellékága terül el, amely a főágtól keresztgáttal' van elválasztva. A Duna ezen a szakaszon nyugatról nézve domború kanyarulatot alkot. A kanyarulat legnyugatibb pontján fekszik a régi Dunapentele község. Hidrológiai viszonyok. A feltárás során két vízréteget találtunk. A felülről beszivárgó csapadékvízből származó talajvíz a fennsík szélén 23—30 ni mélységben (121—114 m A. f.) jelentkezett, tehát lényegesen mélyebben, mint a fennsík belsejében, ahol a talajvíz 8—12 m mélységben (136—132 m A. f.) található. A vízszint tehát a fennsík széle felé depressziós görbe mentén helyezkedik el. A második vízréteg általában a 98,00 m A. f. szint környékén jelentkezett és nyomásának piezométeres magassága az eddigi megfigyelések szerint a fennsík szélénél kb. a 110,00 m A. f. szintnek felel meg. Ennek a nyomás alatti rétegvíznek jelentkezési és piezométeres szintje korábbi megfigyeléseink szerint is a sziget felé haladva csökken. A Szalki-szigeten végzett fúrásokban a nyomás alatti víz jelentkezési szintje 73—77 m A. f. volt és a nyomás piezométeres magasság kb. 98.5 m A. f. szintnek felel meg. A csúszások leírása és azok okai Minden talajtömeg, amely rézsűben helyezkedik el. saját súlyának hatására lefelé és kifelé való elmozdulásra hajlamos. Ezt az elmozdulási törekvést a talaj nyírószilárdsága ellensúlyozza. Amíg a talaj nyírószilárdsága a lehelséges csúszólapok mentén nagyobb, mint a nyíróigénybevétel, addig a rézsűben fekvő tala j tömeg állékony. Ha azonban a nyíróellenállás az önsúlyból származó nyíróigénybevételnél kisebb lesz. csúszások következnek be. A tapasztalat az! mutatja, hogy olyan csúszásoknál, ahol a ábra. A lösztalaj a leszakadásoknál függőleges síkon válik c 3