Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Galli László: A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei

Hidrológiai Közlöny .'32. évi. 1952. 11 -12. sz. 42H pótban is, laboratóriumban megvizsgáljuk azokat a tulajdonságait, amelyek a törmeléklejtőben a suvadás megindulására befolyással lehelnek. 3. A part felrajzolt szelvényei és a talajminták jellemzői alapján a csúszólap kiindulásának, a szálbanálló part legtávolabbi repedésének a vonalál véve fel —i a talajmechanikában már közismert svéd nyomatéki módszerrel, körcsúszólap feltételezésével, — sorra megszerkesztjük a legveszélyesebb csúszólap valószínű helyzetét és az állékonyság biztonságának a mértékét. Ezeknél a szerkesztéseknél a szálbanálló pari a Jatt különböző magasságra felduzzasztott vízszinteket kell feltételezni és a talajok fizikai tulajdonságait is. ezeknek a feltételezett vízszintmagasságoknak megfelelően kell átázottnak vagy természetes nedvességűnek számításba venni. A számításoknál természetesen nemcsak a talajminták átázottsága, hanem a vízfelhajtó erő és a kapilláris vízszintmagasságok is figyelembeveendők. egyszóval mindaz a tényező, ami a mozgások megindulására befolyással lehel. 4. Az előző pontiban leírt szerkesztések alapján megállapítandók a következők: a) Mivel az árvízszint felett a tönneléklejtől állandó jelleggel kiszárítani nem lehet, az árvíz magasságában feltételezett talajvízszint mellett végzett szerkesztés mindjárt megadja azt, hogy feltétlenül szükséges-e ebben a metszetben a lejtő biztosítása, ha igen, van-e remény ezt a biztosítást az árvízszint feletti víztelenítéssel megoldani, vagy pedig a külső erők viszonyát előnyö sebb, a lejtő lábának a leterhelésével, vagy a • felső részének a lehordásával, megváltoztatni. b) Az árvízszintnél magasabban felvett vízszintek feltételezésével szerkesztett csúszólapok és biztonsági mértékek azonban azt is megmulatják, hogy a vizsgált szakaszon a mai szelvény geometriai formája mellett milyen mértékű visszaduzzasztás engedhető meg, vagy pedig PZ árvíz magasságáig leszállítóiI vízszint mellett a törmelék lábának az elmosása, vagy a szálbanálló part szakadása miatt milyen mértékig változhat a lejtő geometriai formája anélkül, hogy a törmelék mozgásnak indulna. Módot ad tehát ez a szerkesztés a part veszélyes szakaszainak a kijelölésére, de lehetővé teszi azt is, hogy tájékoztató jelleggel ugyan, de feltárás nélkül is meghatározhassuk a part minden egyes szakaszán, hogy a helyi adottságok szerint víztelenítéssel, vagy a külső erők valamilyen megváltoztatásával lenne a biztosítás a leggazdaságosabban megoldható. 5. Az előző pontokban leírt szerkesztési eljárás hidrológiai szempontból csak feltételezéseken alapszik. Ezérl a biztosító munkák részletes megtervezése előtt minden egyes veszélyesnek látszó szelvényben a visszaduzzasztott, valamint a törmeléklejtőben levő víz valódi magassága még fúrásokkal feltárandó. Ugyanezekkel a fúrásokkal a lejtőtörmelék talajrétegeinek a talajlizikai jellemzőit is ellenőrizni kell és külön figyelmet kell fordítani annak a meghatározására is, hogy az árvizek a rétegek vízvezetőképessége miatt tényleg bejátszhatnak-e a törmeléklejtőbe és feltétlenül szükséges-e az árvízszint magasságáig átázott talajokkal számolni? A szelvény feltárásával egyidőben, a szelvény környezetének, a részletes hidrológiai vizsgálatával (források, rétegvizek jelenléte, magassága, stb.) azt is meg kell állapítani, hogy mekkora lehel a visszaduzzasztott víz maximális szintje, libát az átázás magassága, valamint azt is, hogy ez a vízszint a parttal párhuzamosan milyen széles sávra terjedhet ki. A biztosító munkák tervezése tehát mindig két lépésben történik. A felméréssel és szerkesztéssel tájékozódunk a part különböző szakaszainak helyi adottságai és a valószínű biztonsága felől, utána pedig, a már vázlatosan ismert helyi adottságoknak megfelelő módszerekkel és csak a szükséges mértékig elvégezzük azokat a részletes felfúrásokat, amelyek egyrészről a szerkesztésnél felveti adatok ellenőrzéséhez, másrészről pedig a biztosító munkák méretezéséhez szükségesek. Az előzőkben nem foglalkoztam a magaspartok mögötti terület hidrológiai viszonyaival. Nem feltétlenül szükséges, de ajánlatos tudni azt. hogy honnan, merről érkeznek a vizek a magasparthoz, mekkora a vízgyűjtőterület éshol van, nem lehet-e a lefolyásra kerülő vízmennyiségeket már a vízgyűjtőterületen; vagy a ' magaspartoktól távolabb, valahol összegyűjteni és elvezetni. Mind olyan kérdés, amely nem tarlozik ugyan szorosan a magaspartok állékonyságának a törvényszerűségeihez, de abban az esetben, ha a part biztosítása a feladat, minden lehelőség tisztázása céljából, legalább vázlatosan, ez a kérdés is megvizsgálandó.