Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Galli László: A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei

414 (íatli I..: Dunai és balatoni magasparlok állékonysága az ellensúly növelésével, mind a terhelősúly csökkentésével elérhetjük. Az ellensúly növelése előtt természetesen arról is gondoskodni kell. Iiogy a már meglévő súlyt el ne vigye a víz. A lejtő lábát tehál az elmosás ellen védőtöltéssel, kőhányással. vagy partfallal ez esetben még biztosítani kell. Ezt a biztosítási és utána a leterhelési is azonban csak ott lehet elvégezni, ahol a part Véleményem szerint ezl a munkát, ha a pallók állékonyságát (biztosítani akarjuk, minden esetben legelsősorban kell elvégezni. Ezzel végigmentem azokon a biztosítási lehe amelyekkel a magaspartok életébe tőségeken Levágandó port a szálbanálló távolsága nagy ahhoz. hogy a várható csúszólap talppontja még a vízen kívül, a parton maradjon. Az eddigi tapasztalat szerint azonban az esetek legtöbbjében a part keskeny, úgy, hogy nemcsak a várVisszaduzzasztoft vízszint „ Vizolatfi iorrúsoK Szálbanálló rétegek '). tíhru. PnrtbiztoeftáRi ható csúszólap talppontja, de a lörnieléklejtö alsó szakaszának a nagyrésze is már a mederbe jut. Nemcsak az ellensúlyt növelni nem tudjuk tehát, hanem még a meglévő súlyviszonyok romlásával is számolnunk kell. A biztosítandó partok legtöbb szakaszán, a külső erők viszonyát tehát csak a lörnieléklejtö magasabb részén lévő földtömeg súlyának a csökkentésével lelhet befolyásolni. Ezt a felső s/akaszt kell tehál addig a mértékig lehordani, amíg a számításba vett belső erőknek megfelelő külső erőviszonyt nem tudjuk biztosítani. (9. ábra.) A törmeléklejtő súlyviszonyainak rendezése állandó jelleggel azonban, mint azt az általános törvényszerűségekből láttuk, addig lehetetlen, amíg a szálbanálló part leszakadhat. Ezt a leszakadást — ami tulajdonképpen minden mozgásnak a kiinduló oka és folyamatosságának a fenntartója — kell tehát legelsősorban megszüntetni. A zsugorodási repedések keletkezését és a Iái lehasadását megakadályozni nem tudjuk. A magaspart alatti víztelenítéssel a levált részek talpának az átázását csökkenthetjük ugyan, de csak addig a határig, amíg a levált rész ledőlése más Okok. a repedezettség, vagy rétegváltozás stb. miatt is. esetleg be nem következik. Nincs más módunk tehát a partszakadás megakadályozására, mint a terhelés megszüntetése, a part függőlegesen kiálló részének a rézsűbe hozatala. be lehet avatkozni. Hátramaradt azonban még az a kérdés, hogy a biztosítandó partok sokszor több kilométeres hosszúságára való tekintetlel. miként lehet a megelőző biztosítási munkákat, még ezeknek a lehetőségeknek az ismeretében is. az igen változatos partszakaszok adottságainak a kihasználásával a leggazdaságosabban meg

: oldani. Röviden: miképen lehet gyakorlatilag meghatározni azt. hogy melyik partszakaszon nincsen szükség egyáltalában biztosítási munkára, melyiken van, továbbá milyen biztosítási rendszer lesz az adott szakaszon a legmegfele lőbb? A biztosítási megelőzési alapon és veszélyességi sorrendben kell elvégezni. Minden feltárás és tervezés elölt tehát legelsősorban tájékozódnunk kell az egyes szakaszok állékonyságának a mértékéről, a biztonság fokáról Ezért az egész biztosítandó partot külső formája szerint jellemző szakaszokra kell osztanunk és minden szakaszon külön kell a stabilitási viszonyokat megvizsgálnunk. Ez a stabilitási vizsgálat, az általános törvényszerűségek elveinek a felhasználásával megtörténhet részletes feltárások és fúrások nélkül is a következő módszerekkel: 1. Szemrevételezéssel kiválasztjuk és részletesen felmérjük a part minden jellemző szakaszának keresztszelvényét. 2. Minden kiválasztott keresztszelvényben egy-egy jellemző átlag talajmintának mind természetes víztartalom mellett, mind átázott álla-