Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Kézdi Árpád: A Balaton északkeleti peremén bekövetkező mozgások vizsgálata

Hidrológiai Közlöny :!2. évf. 1952. 11 -12. sz. 407 homokrétegek, homoklencsék vannak. Ezek víztartályokként működnek, nedves időben vízzel lelnek meg s jelentős hidrosztatikus nyomási okoznak. Ez a nyomás a környező földtömegeket lefelé nyomja, s a mozgás közben a földtömeg dezintegrálódik. vízzel telített iszap, homok és agyagrögök keverékévé változik, s úgy folyik, mint egy gleccser, vagy mint egy vastag, viszkózus folyadék. Ilyen esetben tehát a rézsű nem állékony voltál a homoklencsékbe zárt víz nyomása okozza, ha tehát ezeket megcsapoljuk Iá lókkal, aknákkal. vagy szivárgókkal a rézsű biztosítható. Minthogy azonban a geológiai szelvény nagyon szabálytalan, e szárítóberendezések tervei csak nagyon alapos talajfeltárás, talajfizikai vizsgálatok és a talajvízszintnek hosszabb időn ál kutakkal való megfigyelése alapján készíthetők el. Mint a történeti visszapillantásból láttuk, a szöbanforgó területen a csúszások meglehetősen hirtelen következnek be s periodikusan, löbbékevésbbé szabályos időközökben ismétlődnek. Maga a csúszó terep, mint a szelvényen láttuk, nem túl meredek, a csúszás pedig a rézsű Iába alá metsz, — 1. az 1908-as csúszást — a terep jóval a rézsű lába előtt felemelkedik. Mint a helyszíni vizsgálatok megmutatták, a csúszás a vízzáró és a vízáteresztő réteg határán köveikezett be. E kiilsö jelek alapján a csúszás legvalószínűbb okát a következőkben kereshetjük. Az agyagréteg vízvezető liomoktala jókkal váltakozik s vékony rétegekben, finom homok. vagy durva iszaprétegeket tartalmaz. Az ilyen rétegekben lévő talajvíz összeköt le tésben van a magasabban fekvő talajvízzel s így nyomása annak megfelelő (1. 7. ábra). A piezometrikus szinteket száraz és nedves időben az ábrán szakadozott vonallal rajzoltuk be. A lejtő minden vízszintes metszetén nyírófeszültségek uralkodnak, mert az agyagnak saját súlya következtében lejtőirányú mozgási tendenciája van. Ha a pórusvíznyoinás a vékony vízvezető rétegekben kicsiny — száraz időszakban vagyunk — a nyírási ellenállás mely a kohézióból származik, jóval nagyobb lehet, mint a nyírófeszültségek összege, csúszás tehát nem fog bekövetkezni. Ha azonban a le jtő mögötti területre hulló csapadékvizek vagy a hóolvadás a piezometrikus szintet megemeli, a pórusvíznyomás nő, minthogy pedig bármely horizontális síkon a teljes függőleges feszültség értéke (p> változatlan marad, a víznyomásból származó semleges feszültség (u) növekedésével a tényleges feszültségnek kell csökkennie. Már pedig nyírási ellenállás csakis tényleges feszültségből származhatik; / (p—u) tg 0 vagyis a piezometrikus szint megemelkedése miatt a nyírási ellenállás minden vízszintes metszeten csökken. Ha a csökkenés olyan nagymérvű, hogy a nyírási ellenállás eléri a nyírófeszültség értékét, a rézsű hirtelen lecsúszik, még akkor is. ha bármely görbe csúszólapon csúszás ellen kellő mértékű biztonság mutatható ki. A talajvízszin emelkedésével nagyobb hótömegek elolvadásakor., vagy rendkívül nedves időjárás esetén feltétlenül számolnunk kell, ekkor pedig minden vékony vízvezető rétegen csökken a nyírási ellenállás s a kedvezőtlen körülmények összejátszása következtében menthetetlenül bekövetkezik a csúszás. «• A fentiekben kell véleményem szerint keresnünk az oly sok nehézségei okozó balatonparti csúszások fő okát. Ezzel magyarázható az is. hogy az eddigi biztosító intézkedések nem járhattak teljes sikerrel, inert a« lejtő lábánál fakadó források foglalása csak az alattuk fekvő altalaj további átázása ellen véd. A szárító célzattal épített szivárgók, aknák és tárók, melyeknek elrendezésére a 2. ábra mutat be példát, bár némi szárító hatást kifejtettek, gyökeres megoldást nem jelenthettek, mert a rövid szivárgók nem nyúltak Ite elég mélyen az átázott talajba s nem érték el a nyomás alatti vizet tároló homoklisztlencséket. Rátérve most már a megoldás lehetőségeire, véleményem szerint két út áll előttünk. Az egyik, mely bizonyos mértékig az ellenség elől való megfutamodás! jelenti, a közlekedési vonalnak a csúszásra veszélyes területekről való elhelyezése. Erre kínálkozik a már több oldalról javasolt, s bizonyos helyeken már végre is hajtott megoldás: a vonalaknak a Balatonban való vezetése. A fenti okok miatt vízáteresztő töltés, tetA fentiekben vázolt folyamat bekövetkezésének minden előfeltétele adott a szóbanforgó területen. A földtömeg erőteljesen átázott, így nyírási ellenállása, kohéziója amúgyis kicsiny (a természetes állapotbeli víztartalom w = 3513%), konzisztenciája sokszor a folyási határállapot felett van. A vízzáró iszap ás agyagrétegeket viszonylag jó vízvezetőképességű iszapos homok- és homoklisztrétegek szeldelik át; ezek közül néhány minden bizonnyal összefüggésben lehel a csúszó terület fölötti tereprész kavicstakarójával. tehát a felszínre hulló és a Balaton felé lefolyást kereső vizek előidézhetik a piezometrikus vízszint megemelkedését. Egyes réte-. gekből ;t víz kifolyást laláihat erre vallanak a lejtő lábainál fakadó források — másutt azonban a teljesen szabálytalan- felépítés, a régebbi csúszások eltorlaszoló hatása miatt zártan, nyomás alatt marad. Ilyen helyeken következtek be csúszások.