Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Könyvismertetés

430 szetős megoldás esetén kötöttés útján ez kifogásUilan eredménnyel jár akkor, ha a vasútvonal távolságát úgy állapítjuk meg, hogy már semmiféle mozgás ne veszélyeztesse. Ez' a mérték Jáky szeriát minimálisan 30—-10 m a partvonaltól. Ezt a megoldást a magam részéről is helyesnek tartom, a biztonsági tényező csúszással szemben ebben az esetben, még a fenti pórusvíznvomás hatását figyelembevéve is számításaim szerint legalább kétszeres, inert az eltolt tengelyig kifutó c.súszólap hossza már olyan nagy, hogy a fellépő ellenállások ilyen mértékig növekedhetnek. Hátránya mindenesetre ennek a megoldásnak, hogy a szakadó partot ekkor magára hagyjuk. beletörődünk abba, hogv ott csúszások kisebb-nagyobb időközönként megismétlődnek, ami azonban tájesztétikai szempontból nem kívánatos. A másik megoldás a csúszás okúnak a megszüntetése volna. Itt két lehetőségről beszélhetünk: vagv klasszikus módszerekkel, szivárgókkal, helyesebben tárókkal, aknákkal kutatjuk fel és tárjuk fel a vízliozó rétegeket vizeik megcsapolása céljából, vagy pedig korszerűbb s nagyobb területen hatást kifejtő eljárást alkalmazunk. Az előbbi esetben nagykiterjedésű, részletes lalajfeliárás és talajvizsgálat szükséges s meglehetősen sűrű szivárgó, vagy táróhálózat, melynek elemei a szálban álló rétegig nyúlnak. Ezt a megoldást ajánlotta szakvéleményeiben dr. •Jáky professzor is és egvcs területrészekre konkrét javaslatot is tett. Szóbajöhet végiil a talajnak elektromos úton vdló víztelenítése és szilárdítása. Ez a7. egyelőrenálunk még kísérletezési stádiumban lévő eljárás megítélésein szerint egyidejűleg alkalmazóit külszíni vízrendezés mellett alkalmas volna a talajok kiszárítására, a kohézió növelésére. Gazdasági kérdések hivatottak végső tokon eldönteni azt, hogy az említett, műszaki szempontból közel egyformán megfelelő megoldások közül melyiknek kivitele a legcélszerűbb. Oeger, H.: Az ivó- és használati víz biológiájának vezérfonala. (Nr. 5. der Schriftenreihe des Vereins f. Wasser-, Boden- und Lufthygiene. Herausgeber Prof. Dr. E. Tiegs. 80 Seiten mit 40 Abbildungen. Piscator-Verlag. Stuttgart 1950. Preis : broschiert DM 7,50.) Szerző, aki a vízbiológia alapos ismerője, hosszú évek tapasztalatai alapján átdolgozta az ivó- és használati vizek biológiájának vezérfonalát. A könyvecskében történelmi áttekintést ad a< vízbiológia keletkezéséről és fejlődéséről. Foglalkozik a biológiai mintavétel különböző methodikáival, a biológiai meghatározási módokkal és a meghatározások eredményeképen a vélemény megszerkesztésével, az indikátorrendszerrel, a kis vízszolgáltatás (talaj-, forrás- és esővíz) és a nagy vízszolgáltatás 1 talajvíz, természetes talajszűrés, mesterséges talajvíz kitermelés, forrásvíz, felszíni víz) biológiai problémáival, végül az algákkal és más vízszennyezőkkel. A könyvecske kénhidrogén táblázatot is tartalmaz. Ez a kis könyv kiválóan alkalmas arra, hogy a vízpro'blémákkat foglalkozó nem biológus szakember is áttekinthető képet nyerhessep a biológiai vízvizsgálatok gyakorlati jelentőségéről. * Páter János dr. Oehler, Th. (Karsruhe) : Ankara ivóvízellátása. (Törökország) (Gas- u. Wasserfach (Wasser) 91, 192 (1950).) Az új török főváros, Ankara ivóvízellátási viszonyai nagyon miserábilisek voltak. Az előző vízvezeték vizét csak felfőzött állapotban lehetett ivásra használni. Ivóvizet közvetlenül olyan kereskedőktől lehetett vásárolni, akik a várossal szomszédos forrásokból hordókban szállították eladás' végett az ivóvizet. Ennek a víznek a higiénés állapota igen erős kívánnivalót hagyott maga után. Ivóvizet árultak palackotkban is. Az ivóvízellátás megjavítására megépítették a Tsubuk-vö'.gyi völgyzáró gátat, amelynek víztároló képessége 13,5-millió köbméter volt. Ez a völgyzáró gát 1936-ban lett kész. A völgyzáró gát vizét gyorsszűrövei szűrték és a magas organikus szennyezési száma miatt klórozták. Sem a bennszülöttek sem a Ikülföldiek azonban ezt az tfrősen klórozott vizet nem iszívesen itták. Azonkívül a völgyzáró gát védőterülete sem volt kifogástalan, mert a felduzzasztott víz felszínén igen gyakran lehet úszó állati exreinenlumokat találni. Valószínűleg azóta a vízszolgáltatásnak ezekét az akadályait kiküszöbölték. Gondoltunk itt a lehetséges előtisztításra és más eljárásokra. Páter János dr. Schlifka, J. (Hannover): A hamburgi vízmérnöki továbbképző tanfolyam tananyaga. (Lehrgangfür Wasserversorgungsingenieure in Hamburg.) (Gas- u. Wasserfach (Wasser) 91. 177 (1950).) A tanfolyamon a következő előadók szerepeltek: Schneider (Bielefeld): Tala jvízgazdálkodás, Geológia és talaj vízkémia, mesterséges talajvíz kitermelés és dúsítás, a Ranney-eljárás; Pauvel, (Edemissen): A kúttervezések számítási nehézségei; Truclsen (Hannover): Bevezetés a hidrológiába, egyszerű hidrológiai kutató módszerek, aknás kutalk, a kémiai vizsgálatra szolgáló vízminták vételének előírása, víztermelés a diinákban, a talajvízáramlás hozamának meghatározása, fúrt kútépítési tapasztalatok; Naumann (Hildesheim): Ivó- és használati vízellátás, a szűrés alapvető kérdései, kémiai és fizikai szűrési módok, korróziós technikai kérdések. Kalciumszénsav egyensúly, 'baktériummentesítési módszerek, megoldatlan problémák; HöJme (Hamburg): Geofizikai mód szerek, alkalmazásuk és eredményeik, geoelektromos kutatások, eredmények és hibáik; Kocli (Hamburgi: A geológia, mini a talajvízkutatás alapja; A'eumciyer (Hamburg): A fúrt és aknás kutak egészségügyi mérnöki vonatkozásai. szennyezett kutak tisztítási előírásai. Páter János dr.