Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Kézdi Árpád: A Balaton északkeleti peremén bekövetkező mozgások vizsgálata

Hidrológiai Közlöny :»•_>. évf. 19542. 11 -12. sz. 405 használásával, részletes vizsgálatok alapján kidolgoztassék az a terv, mely a vasúti és közúti közlekedés biztonságát véglegesen megoldja. Veszélyes egyensúlyi állapotban van a Balatonakarattya és Fűzfő közötti vonal több szakasza s az eddig bekövetkezett hegymozgások szerencsés kimenetele senkii sem mentesít egy jövőben bekövetkező katasztrofális csúszás felelősségétől, a veszélyeztetett szakaszok állékonysági vizsgálata és a talajmechanikai alapon gazdaságosan megtervezett biztosító művek terveinek elkészítése elodázhatatlan feladat. Mielőtt a talajmechanikai kérdésekre rátérnék, röviden érintem a geológiai viszonyokat. A balatonkenesei magaspartokat pliocénkori pannóniai-pontusi rétegek és az azokra települő alsó-pleisztocénkori kavics és helyenként vékony lösztakaró építi fel. A kavicslepel vastaglét mutatja, feltüntetve egyben a talajrétegeket is Egy, a területre jellemző talajkutató fúrás szelvényét a ,3. ábra mutatja be. Eszerint az altalaj agyag, iszap és iszapos homoktalajok változatos .sora. Egységes rétegszelvényről a lejtő altalajában egyáltalán nem beszélhetünk, minden valószínűség szerint a geológiai időkben egymást követő csúszások teljesen vegyes talajszelvényt teremtettek, melyben a vízzáró és vízáteresztő rétegek váltakoznak egymással. A legfontosabb talajtípusok szemeloszlási görbéi a 4. ábrán láthatók. Rézsűk, lejtők és hegyoldalak állékonysági vizsgálata a talajmechanikának egyik legnehezebb feladata. A talaj rétegeződése, inhomogenitása, vízszivárgások, vékony csúszódapok, a növényzet, csapadék, talajvíz hatása mind igen nagy jelentőségű. Növeli a nehézséget az is. a-3 metszet S.szfúrás iss/t/rás sz/lirés tszftjrás "T • -j-^ Vasút tenge/y Veszélyes csúszótap 2. ábra. Talajszelvény 1

1 " metszett sága néhol eléri a 3 m-t. Ez védle meg a pannóniai rétegeket a lepusztulástól. Balatonvilágostól egészen a fűzfői öbölig alig alakult, ki a parti lapály, csak igen keskeny parti szegély van itl s efölött közel függőlegesen emelkedik 50- 80 111 magasra a part a Balaton víztükre fölé. A pannon rétegek látszólag vízszintes lelepülésűek, pontosabban megfigyelve azonban azt tapasztaljuk, hogy a m ám a i hegyoldalon a réteglapok E EK felé dőlnek. Az aligai magas partokon 1—2°-os ÉNY-i dőlés figyelhető meg. A Balatonnak Kenese és Világos közötti öblözete teliál egy ÉNY—DK-i irányú antiklinális ívbe vágódott bele. A meredek partfal egész hosszában alsó részében kékesszürke, erősen plasztikus agyagból áll, amely fölött töibbé-kevésbbé vízáteresztő rétegek települnek. E rétegek legtöbbje erősen átnedvesedett állapotában csúszásra hajlamos, belső ellenállásai súrlódás és kohézió — igen kicsinyek. Vizsgáljuk most meg közelebbről az egyik leginkább veszélyeztetett, s a múltban csúszásokkal már többször megzavart területet, nevezetesen a börgönd—tapolcai vasútvonal 126—450 hm szelvényei közé eső partszakaszt. A terület helyszínrajzát az 1. ábra tünteti fel. Az út-és a vasútvonal közvetlenül egymás mellett halad, a Balaton keskeny parti szegélyén. Mögöttük a 100 111 A. f. szintről rövid szakaszon 130 m-re emelkedik a part. A ?. ábra a terület jellegzetes metszehogy az agyagtalajok nyírószilárdsága a talajfizikának egyik legkevésbbé megnyugtató mó1/5-56 Viztaría/om 10 20 30 W SO 60. 70 H' íCf I A. UA § B vl Ya//. y !S KI íy U,VA P/Azy w, A//. Y/. . Jel izelvény