Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Papp Szilárd: A Sajó vizének szennyeződései

Hidrológiai Közlöny .'S2, évf. 1952. 9—10., sz. 357 4. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel biztosítanunk kell kormányzatunknál a természetes vizeink hathatós védelmét. Szilágyi Gyula: A Sajó szennyezettségének folyamata és jelensége a fejlődés természetes következménye és ha nem vesszük elejét, akkor ez a folyamat csak tovább fokozódik, a határokon belül és kívül epvaránt. Itt ugyanis egy sajátos összefüggés van ivóvízellátás és a szennyvíz kérdése között. Ahogy fejlődik a lakosság száma és az ipartelepek méreitie, mindig több és több vízre lesz szükség. A víz egyrésze szennyezve jelentkezik és valahol azt el kell helyezni. Köztudott dolog, hogy ez az elhelyezés úgy történhet, hogy a szennyvizet vagy vízbe vezetjük be, vagypedig a talajban szikkasztjuk el. Mindkét esetben vizet szennyezünk vele. A Sajó völgyében a talajban történő elszikkasztás nem ajánlatos, mert így beszennyezik a talajvizet és ez a házihasználatú vizek szempontjából rendkívül hátrányos lenne. A Sajó vizének szennyvíz folyása növekedni fog. Ezt olyképpen kell megelőzni, hogy — erre az előadó is rámutatott — a szennyvíz tisztítását komolyabban kézbe kell venni. Itt elsősorban az ipari szennyvíz tisztítására gondolok. Ezt tanulmányozni kell és a Sajó viszonylatában következetesen meg kell valósítani. A kérdés másik része a házi szennyvizekre vonatkozik. Az előadásban hangsúlyozottan kiemelt ú. n. miskolci „befolyásnak" nem volna szabad megtörténnie, és mégis megtörténik, de nemcsak Miskolcon, hanem másutt is. Csatlakoznunk kell az egyik felszólalóhoz, aki sürgette a vízkérdéssel fogltdkozó közéj)- és alsófokú kádernevelést. A szakértelmetlenségből kifolyólag egészen különleges esetekről hallunk. Előfordult pl., hogy egy helyen a csepegtetőtesteket nem helyezik üzembe. Meg vagyok győződve, hogy aki ezt elkövette, az tájékozatlanságból tette, mert jelentőségével nyilvánvalóan nem volt tisztában. Az a tanulság ebből, hogy az embereket ki kell képezni a szennyvíz tisztítására. Magam is csatlakozom ahhoz a javaslathoz, hogy a szennyvízkezelő alsó- és középfokú káderek oktatására a lehető legnagyobb súlyt kell helyezni, mert ellenkező esetben hiába csinálunk bármilyen levezetéseiket, azok eredménytelenek lesznek. Az előadással kapcsolatban egyébként végezetül azt szeretném megjegyezni, örvendetes lénynek tartom az ilyen természetű vizsgálatokat és remélem, hogy másutt is sor kerül majd rájuk. Mindenekelőtt a Tarján pataknál lenne erre szükség. Hajós László: A Sajó szennyvízgrafikonja Miskolcnál meglepően felugrik. Ennek okát ellentétben az itt elhangzottakkal, nem a káderhiányban kell keresünk. Ennek egyik főoka az, hogy a miskolci szennyvíztisztító telep a háború alatt annyira megsérült, hogy újjáépítésével nem volt érdemes foglalkozni. A Mélyépterv liárom alternatívát dolgozott ki a szennyvíztisztítótelep részére. A tervek már a Minisztérium előtt vannak. Ha az új derítőt megépítjük, a grafikonon mutatkozó eltolódások ináról holnapra megszűnnek és gondoskodunk arról, hogy megfelelő káderek lelkiismeretesen teljesítsék kötelességüket a szennyvízttisztítás terén. Bolberitz Károly: A tanulságos előadás legnagyobb érdemét abban látom, hogy újólag ráirányítja figyelmünket a vízkincsünk egy jelentős részét képező folyóvizek minőségi problémáira. Mint tudjuk, eljutottunk már végre arra a fejlődési fokra, hogy vízgazdálkodásunk szempontjából minden jelentősebb folyóvizünk hozamára vonatkozóan folyamatos mérési adatok birtokába fogunk jutni. Ezt a munkát azonban éppen az előadottak tanulságai alapján okvetlenül ki kell terjeszteni a minőségi vizsgálatokra is. A mennyiségi adatok ugyanis minőségi adatok nélkül, a felhasználás, kiaknázás szempontjából aligha értékesek. A másik gondolat, amely az adatok láttán felvetődik az, hogy vájjon helyesen gazdálkodunk-e folyóvizeinkkel, midőn különböző városi és ipari szennyvizekkel annyira megterheljük őket, hogy további, vagy rendeltetésszerű felhasználásukat lehetetlenné tesszük. Az ország iparosodása állandó előhaladásban van, a városi lakosság száma növekedik, mind nagyobb tömegek részesülnek a csatornázás nyújtotta kényelemben. Ilyen körülmények között a keletkező ipari és házi szennyvizek elhelyezése naprólnapra fokozottabb gondokat fog okozni. Különösen áll ez az ipari szennyvizekre, melyeknél az öntisztulás, mint az előadott példa is mutatja, gyakran igen hosszadalmas folyamat. E téren tehát feltétlenül új irányba kell beállnunk. Korlátolt mennyiségben rendelkezésünkre álló befogadóinkat nem tekinthetjük szemétdombnak, ahová minden hulladékot, tekintet nélkül annak minőségére és mennyiségére, bevezethetünk. A vonatkozó rendelkezéseket kívánatosnak tartom oly irányban szigorítani, hogy ne a befogadóban okozott összetétel változá's határait szabjuk meg, hanem a gyárakból, vagv a szennyvíztisztító telepekről eltávozó vizekkel szemben kell megfelelő igényekkel fellépni. Amint hogy a vízfogyasztó közönségnek és a vizet felhasználó ipartelepeknek a vizekkel szemben minőségi igényeik vannak, ugyanígy a társadalomnak és a természetnek is minőségi igényeik kell, Ihogv legyenek a rendelkezésünkre visszajuttatott vizekkel szemben. Ahhoz azonban, hogy ezeknek az igényeknek eleget lehessen tenni, feltétlenül szükséges, hogy mielőbb részletes beható tanulmány tárgyát képezzék azok a módszerek, amelyekkel városi és ipari szennyvizeinket nem csupán tisztítani, hanem megtisztítani lehessen. Kétségtelen, hogv ezek az utak nem egyszerűek és nem csekély költséget jelenlenek. Azonban már számos esetben láttuk, így különösen a városi lakosság-tö-