Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Papp Szilárd: A Sajó vizének szennyeződései

.750 374 Papp Sz.: A Sajó szennyeződései nem használható annak vize. Bár miként azt Papp Szilárd vizsgálatai igazolják egészségügyi szempontból ma még nem ilyen súlyos a helyzet, mert a coli-titer és csíraszám tekintetében a Sajó vize alig különbözik lényegesen a nagyobb vízhozamú Dunáétól, mégis Miskolc város, továbbá a borsodi iparvidék küszöbön álló nagyarányú fejlesztése és a lakosok számának várható lényeges megnövekedése folytán az állapotok nagymérvű súlyosbodását kell várni. Elérkezett tehát a legutolsó pillanat, amikor minden felelős tényezőnek a szennyvíztisztítás terén is össze kell fognia, hogy hazánk eme különösen fontos közgazdasági gócpontjának egészséges kialakulását és fejlődését biztosítsa. Páter Jánosi Az előadó a Sajó különböző szakaszain vett vízmintákat szennyezés szempontjából kémiailag vizsgálta, Habán György ugyanezeket a mintákat bakteriológiai szempontból vizsgálta. Ezekkel a vizsgálatokkal tisztázni kívánták a Sajó különböző szakaszainak szennyezési viszonyait. Ha az előadáson bemutatott grafikonokon a coli-titer és a baktériumszám görbéit nézzük, akkor egv érdekes törvényszerűséget vehetünk észre, ami összefügg a Sajó öntisztuló képességével. Azt láthatjuk, Ihogy ha a Sajót háztartási szennyvizekből inzultus éri, akkor a coli-titer és a baktériumszám felugrik, ez az érték azonban a legközelebbi inzultusig a felhígulás és az öntisztulás következtében lényeges csökkenést mutat. Ott azonban, ahol a Sajót igen erős ipari szennyezésű szennyvíz inzultus éri, ott a várható coli-titer és csíraszámemelkedés helyett egy relatív baktériumszám és coli-titercsökkenés észlelhető. Ezek a ritmikus változások megkülönböztetik a háztartási és az ipari szennyvíz inzultusokat. Nagy kár, hogy a kémiai és a bakteriológiai vizsgálatokkal párhuzamosan nem történtek biológiai vizsgálatok is, mert a kép akkor lett volna teljesen világos. Az idei Nemzetközi Hidrológiai Kongresszussal kapcsolatban a methodikai kérdések lesznek az uralkodók. Kívánatos lenne az, hogy a szennyvízvizsgálatok jelenleg normalizálás alatt álló kémiai, bakteriológiai ós biológiai módszereinek egységesítésével egyidejűleg a Sajón kívül, más jellegzetes természetes vizeinknél is jól megszervezett munkaközösségek tanulmányozzák a vizek öntisztulását. Az öntisztulás folyamata és mértéke mindig függvénye a helyi adottságoknak. Az öntisztulás ismerete viszont Magyarország relatív vízszegénysége miatt ipari szempontból rendkívül fontos lenne a szennyvizek regenerálhatósága miatt. ifj. Szabó Zoltán: 1885-iben lépett hazánkban életbe a vízjogi törvény. 1906-tól, a Hal tenyésztési Kutatóintézet jogelődjének, az Országos Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kísérleti Intézet alapításától vette kezdetét nálunk a szennyvízkérdések szakszerű bírálata. Maucha Rezső 1907 óta, 45 éve tevékenykedik e téren és foglalkozik Miskolc s vidéke szennyvízügyeivel. 1907-ben még tiszta volt a Sajó vagy a Szinva. S ma? Szakvélemények, vízrendőri ügyek végtelen sora előzte meg a Sajó folyó elszennyeződését, a Szinva tönkremenetelét. E múlt után várhatunk-e lényeges javulást az 1885. évi XXIII. t. c. VI. fejezetét lényegesen módosító, szigorító és azt kiegészítő 2/1952. M. T. sz. rendelettől? A hiba — szerintem — a kollektív szellem hiányában keresendő. Még mindig az egyéni érdek dominál a közérdekkel szemben. » Társaságunk keretében megalakult szennyvízbizottság érdemlegesen foglalkozik a szennyvízkérdés minden jelentékeny problémájával. Társaságiunk hivatott arra, hogy szellemi és foglalkozási összetételénél fogva mindig szorgalmazza az illetékes tényezők előtt kellő indokolással a természetes vizeink védelmét. A Sajó nem lehet szennyvízcsatorna; Iha ehhez valaha is hozzájárulunk, akkor lemondhatunk az összes természetes vízfolyásunkról. Ily gondolat már megfordult egyes iparágak felelős vezetőinek agyában. Szerették volna, ha a Ivapos, a Rába, a Sió, a Rábca stb. szennyvízcsatornává lett volna. Súlyos probléma a fenolos szennyvizek tisztítása is. Tudtommal négy intézmény foglalkozik < ma hazánkban a fenolos vizek tisztításának a kérdésével. Nem volna-e célszerűbb e négy intézmény munkáját koordinálni, mint külön utakon járni? Sokkal hamarabb érnénk el kitűzött célunkat. A Sajó szennyvízkérdései számos feladatot rejtenek magukban a kutató és a tervező szaktársak számára. Ilyenkor is érezhetjük kellő felkészültségünk, tapasztalataink hiányát. A szakirodalom viszonylag keveset nyújt, mert más országokban, mint alkár az élenjáró Szovjetunióban nagy ipar, jó recipiens mellett létesül, hol nem képez különös gondot a vízellátás és a víztisztítás kérdése. Érdekes a különbség Papp Szilárd és Lesenyei József vizsgálatai közölt. E különbség nekünk nem jelent mást, mint csak azt, hogy tanulmányi vizsgálatainkat rendszeresen és tervszerűen tovább kell folytatnunk. A fent előadottak alapján javasolom: 1. Kívánatos a természetes vizeink között nagy szerepet játszó Sajó vizének beható vizsgálata a Maucha professzor féle új módszer alkalmazásával, azaz meg kell határozni az oxigén-gradiens vizsgálata útján a Sajó folyó telítettségét, illetve telíthetőségét. 2. Foglalkoznunk kell a jövőben a szennye- zett természetes vizek, valamint az ipari eredetű szennyvizek mezőgazdasági (öntözéses) használhatóságának vizsgálatával. Koordinálnunk kell az országos viszonylatban nagyjelentőségű fenol vizsgálatokat és meg kell teremteni az e kérdéssel foglalkozó intézmények között az összhangot, hogy így munkánk mielőbb sikerhez, eredményihez vezessen.