Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Papp Szilárd: A Sajó vizének szennyeződései

Hidrológiai Közlöny .'S2, évf. 1952. 9—10., sz. 355 Sajnálatos módon az OKI mérései nem terjedtek ki a vízmennyiség megállapítására és így nem áll módunkban a Ihigítás mértéke alapján sem az összehasonlítás: A két vizsgálatsorozat összehasonlításával kapcsolatban két tanulságot lehet levonni. 1. Ilyen vizsgálatoknál feltétlenül szükséges az azonos mintavétel és azonos vizsgálati módszerek bevezetése, 2. a hidrológiai adatok nagy fontosságuknál fogva minden esetben beszerzendők és ismerte« tendők. Végül rá szeretnék mutatni arra, hogy az előadó összefoglalásképpen megállapította, hogy a Sajó vize bakteriológiai és általános folyamtisztasági szempontból aggodalomra nem ad okot, illetőleg nem kifogásolható. A mi vizsgálataink során a Sajó vizének oldott oxigéntartalma az országhatárnál 1,64 mg/l! volt, ami a megengedett határnál jóval alacsonyabb érték. Ilyen körülmények között a folyam öntisztulása csak igen vontatottan következhet be és az öntisztulást az időközben bevezetett szennyezések még károsan is befolyásolják. A folyó víz közvetlenül semmilyen célra fel nem használható. A felszíni vizek vizsgálata alapján történő kiértékelésnél egyrészt nem szabad megelégedni ' egyízben történt vizsgálattal, másrészt nem szabad a vizet csak egy szempontból kiértékelni. Maucha Rezső: Ezidén immár 41 esztendeje, hogy a Sajó és mellékfolyói szennyezettségi állapotának vizsgálatával foglalkozhatom. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ez idő alatt nemcsak a jelenlegi országhatártól kezdődően, hanem Dobsinától Ónodig, tehát eredettől a Tiszába való torkolatig vizsgálhattam a legkülönbözőbb évszakokiban is számos esetben a Sajó vizét. Ennélfogva kellő tájékozottsággal rendelkezem ahhoz, hogy Papp Szilárd igen tisztelt kartársam most elhangzott értékes előadásához némi kiegészítést fűzni illetékesnek tarthatom magamat. Saját tapasztalataim szerint a Sajó vizének aránylag nagy, (50—150 mg/l között változó) oxigén fogyasztását nehezen bomló szerves anyagok okozzák. Ezek a szerves anyagok kétségkívül a csehszlovák területen működő özorényi celluloze-gvárból kikerülő szulfit-szennylúggal jutnak a Sajó medrébe és legnagyobb részt szulfolignin-savas sókból állanak. A folyóvíz állandó barnás színeződését is elsősorban ezek a vegyületek okozzák. De a szulfit-szennylúggal egyéb káros hatású szerves anyagok is kerülnek a Sajóba, í"v könnyen erjedő és nem erjeszthető cukorféleségek, több-kevesebb szulfit-ion, sőt arzén vegyületek is (a pirit pörkölése révén), amelyek szintén nagv mértékben növelik a víz oxigénfogyasztását, de egyúttal lényegesen hozzájárulnak a folyóvíz természetes karakterének megváltoztatásához. A cukorféleségek erjedése és biogén elbontása során ugyanis nemcsak nagymennyiségű oldott oxigéngáz használódik el, hanem a Sphaerotilus natans nevű szennyvízor3* ganizmus elszaporodása folytán időnként a meder nagymérvű elgombásodása is észlelhető. Súlyosbítja ezt az állapotot az a körülmény is, hogy egyrészt a szulfit-sz^ennylúg lebocsájtása nem folyamatos, hanem szakaszosan történik, másrészt pedig, hogy a hegyifolyó jellegű Sajó vízhozama igen nagy ingadozásoknak van alávetve. A nagy oxigén igényű Sphaerotilus, főleg ha a szulfitlúg levezetése szünetel, vagy nagyobb vízállás idején táplálék hiányában tömegesen pusztulni kezd es az elhalt nagymennyiségű gombatelepen felhalmozott szerves anyag rothadásnak indul. Ennek folytán a víz oldott oxigéntartalma rohamosan elfogy, bekövetkezik az anerob rothadás, amikor ammónia és kénhidrogén hasad le a rothadó szerves anyagokból, vagyis másodlagos szennyeződésként a vízben a bűzös rothadás tünetei jelentkeznek. Ez az oka annak, hogy a Sajó vizének ökológiai jellege az a -mesosaprob és polisaprob zónák határán áll, ami a biológiai egyensúly labilitását okozza úgy, hogy azt már kisebb mennyiségű szerves anyagot tartalmazó szennyvíz bevezetése is könnyen felboríthatja. Ezért kell a Sajó folyó esetében mindenkor a fekália-tarbalmú szennyvizek lehető tökéletes biológiai tisztításáról gondoskodni. De nemcsak az özörényi celluloze-gyár szennyvizei veszik nagymértékben igénybe a Sajó öntisztító erejét, hanem a fenoltartalmú egyéb ipari szennyvizek is. Ilyenek már a Rima folyó útiján csehszlovák területről is kerülnek a Sajóba, túlnyomórészt azonban a hazai ipartelepek juttatnak nagymennyiségű fenolt a folyóba. A Hangony patak útján az ózdi vasgyárból, alább a sajószentpéteri üveggyárból, főleg azonban a Szinva patak útján a diósgyőri vasgyárból kerül tekintélyes mennyiségű fenol a Sajóba. A fenolokról tudjuk, hogy már á szabad oxigén gáz hatására is, de különösen bizonyos hozzájuk akklimatizálódott baktériumok közreműködésével könnyen oxidálódnak, ezért igen nagy az oxigénelvonó képességük. Ilyen baktériumok az odavezetett fekáliás szennyvizek útján nagy mennyiségben jutnak a Sajó folyóba. A fenoltartalmú szenyvizek tehát a Sajó folyó már egyébként is nagy mértékben igénybe vett öntisztító képességét csak mégjobban megterhelik és ezzel a szennyvizek tisztítása kérdésének sürgős megoldását a legmesszebbmenően indokolják. Végül helyesen állapította meg Papp Szilárd kartársam, hogy a Sajó folyónak általában nagy maradandó keménységét és igen nagy szulfát-ion tartalmát részint a borsodnádasdi lemezgyárból kivezetett ú. n. pácvizek és egyes bányavizek okozzák, mindenesetre hozzájárul azonban ehhez még a szulfit-szennylúg nagy kalcium hidroszulfit tartalma is, ami oxidáció útján kalciumszulfáttá alakul át. Kémiai és hidrobiológiái szempontiból tehát a Sajó folyó vizének jelenlegi állapota is a legnagyobb mértékben kifogásolható. A Sajó folyóba rendszeresen halászatról nem lehet szó. Közhasználatokra, tehát ivási célokra, ipari felhasználásra, állatitatásra, öntözésre, fürdésre stb.