Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Papp Szilárd: A Sajó vizének szennyeződései

.750 Pa-pp Sz.: A Sajó szennyeződései Az elvégzett vizsgálatokból .nagv általánosságban megállapítható, hogy a Sajó folyó vize már szennyezetten lép az ország területére. Szennyezettségét kémiai szempontból kisebbnagyobb ingadozással egész szakasza mentén megtartja. Organikus szennyezettségét okozó anyaga rendkívül makacs, ellenálló, nehezen lebontható, ami minden valószínűség szerint oellulozére enged következtetni. Fenoltartalma is rendkívül nehezen bontható le, s lebontásában talán éppen a házi szennyvíznek lelhet szerepe, amit igazolni látszik az a körülmény, hogy mindkét helyen, ahol házi szennyvíz is kerül a Sajóba (kazincbarcikai erőmű, Miskolc városi szennyvíz) a fenolok kisebb mértékű lebontása következett be. Különösen feltűnő ez Miskolc alatt, ahol a miskolci szennyvizek hatására a csökkenés jelentékeny. Bár kémiai szempontból a viszonyok kedvezőtlenek, bakteriológiai szemponttól eltekintve a Miskolc alatti szakaszt, egyáltalában nem tekinthetők annak. Feltűnő, hogy a nagymértékű, organikus anyagokból álló szennyeződés ellenére is a coli-titer és a csíraszám a folyószakasz túlnyomó részében aránylag kedvező bakteriológiai viszonyokat tüntet fel. Nyilván összefüggésben lehet ez a folyóban egész szakasza mentén található fenollal, vas-, mangán, de főleg még egyéb fémionokkal, amelyek baktericid hatásuk révén a baktériumok elszaporodását nyilván visszaszorítják. Minden valószínűség szerint ennek tudható be, hogy a Sajó vize, bár a környező lakosság fürdésre, állatitatásra, ruhamosásra, meglehetősen használja, nagyobb egészségügyi ártalmat mindezideig nem okozott. Szerepet játszhat a kedvező bakteriológiai eredményben még az a körülmény is, hogy a mintavétel napjaiban is derűs, napfényes időjárás volt. Természetesen ez az egy vizsgálatsorozat csak egy pillanatképet ad a Sajó folyó kémiai és bakteriológiai viszonyairól, mely ezek alapján különösen bakteriológiai szempontból a környezetre és ezáltal a közegészségügyre, Miskolc alatti szakaszának kivételével, nem tekinthető túlzott mértékben aggályosnak. A víznek ivóvízellátás céljára történő felhasználását fenoltartalma rendkívüli mértékben megnehezíti, amint azt az ózdi vízellátás esete is igazolja, mivel a klórgázzal történő fertőtlenítés után képződött klórfenolok a vizet rendkívül kelletmetlen ízűvé és szagúvá teszik. Ezért az ózdi vízmű is hősi küzdelmet folytat, hogy a vizet a szennyeződésektől megszabadítsa. Az iparosodás rohamos fejlődése következtéiben a Sajó és mellékfolyóinak további, főleg ipari eredetű szennyeződéseire mind nagyobb mértékben számítani kell, ezért szükséges már most ezen szennyeződések korlátozásával foglalkozni, nehogy a Sajó folyó oldott oxigéntartalmától megfosztva, mint élő vízfolyás teljesen megszűnjön és szennyvíz jellegűvé váljék, hiszen már most is egyes helyein oldott oxigén tartalmának csökkentett volta miatt a biológiai élet majdnem megszűntnek tekinthető. Ezért tehát a Sajó* folyó további szennyeződéseinek megakadályozása végett szükségesnek tartom az új iparés lakótelepek szennyvizeinek a Sajóba bocsátását csakis teljesen megtisztított állapotban engedélyezni. Az eddigi ipari és házi szennyvizek tisztítására pedig nagyobb súlyt kell helyezni, vagyis az ipari szennyvizek tisztításának-technikáját kell elsősorban továbbfejlesztenünk. Ha ezt a célunkat sikerült elérnünk, akkor az elvégzett vizsgálatok szerint remény van arra, hogy a folyó vize ipari vízellátás céljaira még hosszú időn keresztül használható marad és ezáltal ipartelepeink fejlődését és fejlesztését megkönynyítve, ipari termelésünkbe hasznosan bekapcsolhatóvá válik anélkül, hogy a völgyében létesült lakótelepekre, valamint közvetlenül környezetére egészségügyi szempontból a legkisebb ártalmat is gyakorolná. Hozzászólások Finály Lajos: Az előrehaladott idő, s a rokon tárgykör miatt kérem, hogy hozzászólásomat a Bessenyői István előadásálhoz felkért hozzászólásommal együttesen akkor adhassam majd elő. Lesenyei József: Az elhangzott előadás során megismertük az Országos Közegészségügyi Intézet által 1951 nyarán végzett Sajó-víz vizsgálatokat. Ezzel kapcsolatban önként kínálkozik, hogy ezen adatokat összehasonlítsuk az 1950 szeptemberében és októberében az akkori Országos Vízgazdálkodási Hivatal megbízásából általunk hat ízben végzett Sajó vizsgálat adataival. s Az összehasonlítás elé azonban nehézségek gördülnek. Egyrászt a mi vizsgálataink alkalmával a Sajó vízállása Bánrévénél +1,4 f-1,8 m között változott, átlagos vízhozama 2,5 — 3,0 ni

3/mp volt. ,Egy másik körülmény, amely az összehasonlítást megnehezíti, hogy az 1951. évi vizsgálatok alkalmával a víz hőmérséklete -1-9,0 b 12,0 C° volt, míg az általunk végzett mérések idejében + 14,0 b 22,2 C° között változott. Emiatt az 1951. évi vizsgálatok során az alacsony hőmérsékletű vízben az oldott oxigén értéke jóval nagyobb értéket mutatott, mint a magasabb hőmérsékleten végrehajtott 1950. évi vizsgálatok alkalmával. Egy másik zavaró körülmény az, hogy a mi vizsgálataink során Sajónémetinél komoly méretű kenderáztatás folyt úgy, hogy ez a víz oxigéntartalmát lényegesen csökkentette, ammónia tartalmát viszont ugyanakkor megnövelte. Lényeges különbségek mutatkoznak a különböző szennyezések arányában is. Mi az országhatárnál 20.2 mg/l fenoltarlallimat állapítottunk meg, ez a Hernád torkolatánál 4.4 mg/l értékre csökkent. Az OKI vizsgálatai során a fenolérték 1,25—2,85 mg/l között változott, itehát lényegében a változás mértéke csekély. Ugyanez az eset az ammónia és vastartalmat illetően is, a mi vizsgálataink magasabb értékeket mutatnak.