Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Szadovnyikov: Talajtérképezés Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt

38 Szadovnyikov: Talajtétfképezés Oroszországban gításában" (18). P. Sz. Koszovics professzor ezzel indokolta meg azoknak a kutatásoknak és talajtérképezési munkalatoknak a célját, amelyeket az épülő vasútvonalak mentén végeztek. Ezeket a talajtérképeket hüvelykenként 3 és 5 verszt mértékben készítették. Oroszország első, K. D. Glinka professzor által szerkesztett összefoglaló talajtérképe 1914-ben 1 : 12 600 000 mértékben jelent meg „Ázsiai Oroszország atlasza" címmel, a Telepítési Hivatal által kiadott könyvben. Ez a térkép a következő talajnemeket tünteti fel: 1. tundrás övezet; 2. podzolos talajok, pulha hordalékon; 3. podzolos talajok, túlnyomóan kemény kőzeten; 4. a podzolos övezet északi része (a podzolosodó folyamat gyengülése, fokozatos átmenet az erdős tundrába); 5. podzolos talajok, fölös talajnedvességgel; fi. podzolos talajok, nagyszámú lápos talajjal (marik, stb.); 7. csernozjom, degradált csernozjom, agyagos erdőtalajok és podzolos talajok, amelyek degradáció útján keletkeztek; 8. gesztenyeszínű talajok; 9. összetett barna talajok (gyengén elszikesedett talajok szikes homok, és szikesek keveredése) ; 10. egyszerű összetételű Ibarna talajok (turkesztáni típus); 11. a síkság világosszürke talaja; 12. előh egyek szürke talaja; 13. a barna komplexumok átmeneti területe a szürke talajokra; 14. ihomokterületek; 15. Turkesztán függőleges zónái (gesztenyeszínű csernoz jom és hegyi réti tala jok); 16. szikesek és sóstalajok a podzolos övezetben. • Azóta, hogv Oroszországban kialakult a tudományosan megalapozott talajtérképezés, tehát 1882-től kezdve, mikor V. V. Dokucsajev ós tanítványai belefogtak a Nizsnyij Novgorod kormányzóság talajainak tanulmányozásába és térképzésébe, egészen a Nagy Októberi Forradalomig, vagyis 35 év alatt, az orosz talajkutatók mind tudományos, mind gyakorlati szempontból igen nagy és értékes munkát végeztek. Az orosz talajkutatóknak a talajtérképezés terén végzett munkáját nem csupán tőlük szerkesztett talajtérképek képviselik és nem csupán a munkálataik során átkutatott terület nagysága tünteti ki. V. V. Dokucsajev tanítványai és nagyszámú követői sikerrel folytatták mesterük művét, Oroszország talajainak tanulmányozását és térképezését. Tökéletesítették és finomabbra dolgozták ki a talajkutatás természeti-történeti módszerének szabadtéri és laboratóriumi metodikáját, és ugyanezt az eredményt érték el a talajtérképek szerkesztésében is. Elég a talajtérképezés fejlődésének különböző korszakaiban készült talajtérképeket és a térképek konvencionális jeléivel feltüntetett talajnomenklatúrát összehasonlítani, hogy meggyőződjünk arról, hogv az elmúlt évek során menynyire fejlődött és tökéletesedett V. V. Dokucsajev talajtérképezési rendszere és genetikus talajosztályozása. Meg kell azonban jegyezni, hogy a talajtérképezés terén V. V. Dokucsajev nem valamennyi gondolata fejlődött a későbbi munkálatok során. Mint már említettük, a Nizsnyij Novgorod kormányzóság első talajtérképén, amely V. V. Dokucsajev szerkesztésében készült, a kartográfus a konvencionális jelekkel az ..uralkodó altalajokat" is feltüntette, ugyanezen kormányzóság Ivnyagina járásának talajtérképén pedig A. M. Szibircev feltüntette az árterületeket és a száraz völgyeket, az erdőségeket és a cserjéseket, a gleccserhordalék elterjedésének határát, a talaj különböző geológiád típusait, stb. A későbbi talajtérképek az esetek többségében csak a talaj elterjedésének határait jelöli meg, igen ritka az olyan eset, hogy a térkép a domborzatot is feltünteti és a konvencionális jelekkel némelyik talajnemnél megjelöli a talajképző kőzeteket is. Annak, hogy a talajtérképek tartalmilag bizonyos mértékben leegyszerűsödtek, az volt a főoka, hogy elsősortban a földek felbecsülése ós a parasztok megadóztatása céljából készültek, nempedig azért, hogy fokozzák a talaj termékenységét és növeljék a mezőgazdasági kultúrák terméshozamát. Ez lévén a talajtérképek legfőbb hivatása, nem is valósult meg a Szabad Gazdasági Társulat Talajbizottságának a határozata, amely úgy szólt, hogy a talajtérképekre a lehetőséghez képest rá kell vezetni valamennyi talajképző tényezőt, a nizsnyij novgorodi kormányzóságban végzett munka típusa szerint. Nem lehet azt mondani, hogy a talajkutatók nem tartották értékesnek azokat a talajtérképekel, amelyek a talajképződés tényezőit is feltüntetik, mert olyan térképeket is összeállítottak, amelyek nem adózási célokat szolgáltak, hanem a mezőgazdaság érdekeit. N. A. Dimo 1910-ben elkészítette Szaratov kormányzóság zemsztvója kísérleti állomásának a talajtérképét, ezen a domborzatot szintvonalakkal ábrázolta és valamennyi talajnemen konvencionális jelekkel tüntette fel az altalaj jellegét. Ez a térkép 1913-ban jelent meg. Ugyaniilyen jellegű térképeket készített 1912-ben N. Lebegyev a Csufolvó völgyében elterülő földek öntözési tervei elkészítéséhez. Európai és Ázsiai Oroszország óriási kiterjedésű térségein, a legkülönbözőbb fizikai-földrajzi körülmények között, különböző célokból és különböző térképezési mértékek szerint végzett talajkutató munkálatok bebizonyították, hogy a szabad természetben és a láboratóriumban végzett természeti-történeti vizsgálatok anyaga alap-