Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Papp Szilárd: A Sajó vizének szennyeződései

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 367 Az értekezés a Sajó-fcfiyó szennyezettségének körülményeit ismerteti. A Csehszlovákiában eredő folyó már iái magyar határ elérése elölt nagymértékben szennyeződik. Szennyezettsége, mivel a borsodi iparvidékien folyik keresztül, a magyarországi területen is megmarad. Ez főleg az oxigénfogyasztás magas fokában, tová'bbá a jelentős fenol, ammónia, vas és szulfát tartalomban nyilvánul meg. Tervgazdálkodásunk feladatai közé tartozik a Sajó vizének megfelelő tisztítása is. ami áltat a folyó vizét még jobban fel lehet majd használni. UDC. 551.482.213/214:628.3 (439.13 Sajcí) A Sajó vízének szennyeződései PAPP SZILÁRD Hazánk iparosodásának fejlődésével szorosan összefügg ipari vízszükségletünk növekedése. Az ipari vizek túlnyomó része felhasználásuk után kisebb vagy nagyobb mértékben szennyeződve kerül a befogadóul szolgáló felszíni vizekbe. Ezért felszíni vizeink közül főleg a kisebb folyóink mind jobban ki vannak téve ipari eredetű szennyvizek útján történő szennyeződésnek. Ennek következtében az ország egyes területén élővízfolyásaink erősen megváltozott összetételiben, bizonyos szakaszokon majdnem szennyvízzé alakulva, orghnikus és anorganikus szenynyeződésekkel túlterhelve, az öntisztulás elégtelensége folytán nem képesek rövidebb útszakaszuk alatt kellőképen megtisztulni és ezáltal nemcsak vizük újra való felhasználását nehezítik meg, hanem közegészségügyi szempontból is ártalmassá válhatnak a vízfolyások völgyének környezetére. A nehézipar fokozottabb fejlődése következtél>en elsősorban a borsodi medence, vagyis a 'Biikk-hegység folyói azok, amelyek ipari és az ezzel kapcsolatos lakótelepek házi szennyvizei hatásának ki vannak téve. Ezek közül is elsősorban a Sajó völgye az, melyben a házi és ipari szennyvizek felszaporodása a folyó kémiai, biológiai és bakteriológiai viszonyait teljesen megváltoztatta. Ezért elsősorban a Sajó vizének egészségügyi szempontokra is kiterjedő vizsgálatát tartottam szükségesnek elvégezni, hogy megállapíthatók legyenek mindazok a kémiai és bakteriológiai eredetű szennyeződések, amelyek a folyó felhasználását akár ivó-, akár ipari vízként megnehezítik és a környezetre is káros hatással lehetnek. Az ózdi járásiban a Sajó vizét Ózd ivóvízellátásának a biztosítására használják, azonkívül felhasználásra kerül még ipari és fürdővíz céljaira is. A Sajó vizére biológiai szempontból jellemző, hogy a beszerzett adatok szerint az ózdi járásban lévő szakaszán halak nincsenek benne. A putnoki járásban a Sajónak Vadna község feletti szakaszát ivás, főzés és mosogatás céljára nem vaszik igénybe, azonban állatitatás, ruhamosás, öntözés és nyáron fürdés céljából felhasználásra kerül. Halászat e szakaszon nincs, mivel a halállomány nagyon gyér. A miskolci járásban, vagyis Sajószentpétertől egészen Ónodig a Sajó vizét ivásra vagy főzésre * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályából. nem használják, mosás céljaira azonban igénybe veszik. Hatóságilag engedélyezett fürdő ezen partszakaszon nincs, azonban a községek határálban nyáron mindenütt fürdenek a folyóban. Ipari célokra is felhasználásra kerül a Sajó vize, főleg a diósgyőri vasgyár telepén, valamint a völgyében fekvő ipartelepeken is. Igen erősen szennyezi a Sajó vizét Miskolc város tisztítatlan szennyvize, mely Felsőzsolca határában ömlik a Sajóba. Sokszor állatcsordákat hajtanak a folyó vizébe, sőt apróbb állati hullákat is dobnak a vízbe, ami szintén növeli szennyezettségét. A Sajó vizét első alkalommal 1947-ben Sajónémeti határában az ózdi vízmű vízvételezési helyén volt módomban megvizsgálni. A vizet az akkori alacsony vízállás mellett rendkívül'szenynyezettnek találtam. A szennyezés túlnyomó része szulfitcellulózelúg volt, amely már csehszlovák területen került a folyóba. Mivel ez az oxidációs lebontásokkal szemben rendkívül ellenálló, még sok kilométer távolságban is megmaradva a víz rendkívül magas oxigénfogyasztását (152,0 mg/l) idézte elő, még akkor is, amikor a folyóvíz kémiai és bakteriológiai szempontból az öntisztulási folyamaton túlhaladva, már normális tulajdonságokat mutatott fel. A vízben akkor talált 10 mg/l fenol szintén erős ipari eredetű szennyeződésre utalt. A víz baktériumszáma azonban csak 6800 volt cm

3-ként. Kb. ikét évvel ezelőtt Lesenyei József kilenc helyen végzett alapos kémiai vizsgálatot a Sajó egész folyása mentén, amikor is azt szintén erősen szennyezettnek találta.* Szükségesnek bizonyult tehát a Sajó vizének kémiai ós bakteriológiai viszonyait felderíteni egész folyása mentén az országhatártól a Hernád torkolatáig, hogv a víznek ipari, vagy ivóvízellátási célokra való felhasználása szempontjából, valamint a Sajónak a környezetre kiható . egészségügyi ártalmairól képet kaphassunk. Ebből a célból 1951 október 11, 12 és 13-án száraz, derűs, napsütéses időben, amikor a Sajó vízállás a minimumot érte el, az országhatár és a Hernád torkolata között légvonalban kb. 62 km, míg a sodorvonalban mérve kb. 102 km hosszú partja mentén 16 helyen mintáztam meg a folyó vizét kémiai és bakteriológiai vizsgálat céljából. * Lesenyei József: A Sajó szennyezettsége. Hidrológiai Közlöny. 1952. 3—4. 106.