Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Papp Szilárd: A Sajó vizének szennyeződései

.750 Pa-pp Sz.: A Sajó szennyeződései A mintavételezési helyeket az 1. ábra tünteti fel. Ezeket úgy választottam meg, hogy azok a Sajó mellékfolyóinak és nagyobb szennyvízbeömléseinek torkolata fölött és torkolata alatt legyenek. Ezáltal megfigyelhetőkké váltak azok a változások is, melyeket a mellékfolyók vizének összetétele a Sajóban előidézett, viszont a folyó öntisztulása is figyelemmel volt kísérhető mind kémiai, mind bakteriológiai szempontból az egyes mintavételezési helypárok között. A mintákat a folyó vizének sodrából vettem a felszíne alól kb. 30 cm mélyről, a partról bedobható kémiai és bakteriológiai vízmintavevők segítségével. A vizsgálatok kiterjedtek a víz hőmérsékletére és az ugyanakkor mért levegő hőmérsékletére, az üledék mennyiségére kvalitatív szempontból, majd a szennyeződést jelző vízalkwtrészekre, mint az. oxigénfogyasztás, klorid-, nitrát-, nitrit-, ammónia-, szulfát-, vas-, mangán- és fenoltartalomra is. Meghatároztam a víz állandó, változó és összes keménységét, valamint kalciumés magnéziumoxidtartalmát és összes szilárd alkatrészét. A víz öntisztulásának mértékére, illetve organikus eredetű szennyező anyagokkal való terheltségére az oldott' oxigén mennyiségéből következtettem, amit a víz szabad szénsavtartalmával és pH értékével együtt a helyszínen határoztam meg. A bakteriológiai viszonyokra a colititer és a csíraszám agaron 37 C° hőmérsékleten meghatározva nyújtott támpontot. A bakteriológiai vizsgálatok elvégzését Intézetünk miskolci állomásának vezetője, Hubán György volt szíves elvállalni. Az elvégzett kémiai és bakteriológiai vizsgálatok eredményét az 1. táblázatban és a 2. ábrában tüntettem fel. Ezekből megállapítható, hogv az l-es sz. vizsgálati helyen Sajópüspöki határában a folyónak az országba való belépése helyén, a Sajó közúti hídja alatt, a víz már sok organikus anyagot tartalmaz és amellett fenolés vastartalma is jelentékeny. Coli-titere is már szennyezett vízre utal, bár csíraszáma még nem magas. Szulfát csak nyomokban volt a vízben kimutatható. A 2-es sz. vizsgálati eredmény a Hangonypatak torkolata fölött vett vízmintára vonatkozik, mely légvonalban kb. 4 km-re van az l-es sz. vízmintavételi helytől és azt mutatja, hogy ezen a szakaszon főleg a folyó organikus anyag, vas- és fenoltartalma növekedett meg lényegesen, ami Sajópüspöki és Sajónémeti ^községekből eredő szennyvizekre, illetve szennyeződésekre vezethető vissza. Az organikus anyagtartalom a víz oldott oxigéntartalmának csökkenését idézte elő. Coli-titere és csíraszáma is romlott, illetve emelkedett. A 3-as sz. vízminta a Hangony-patak torkolata alól származik, amely patak a borsodnádasdi lemezgyár és az ózdi vasgyár főleg ipari szennyvizeit tartalmazza. Ennek megfelelően nagyobb mennyiségű vas- és mangánvegyület került a vízbe, úgyszintén a víz szulfáttartalma is ugrásszerűen emelkedett, ami kénsavas ipari szennyvizeknek a következménye. Ez magával hozta a víz fenoltartalmának, valamint összes keménységének, de különösen állandó keménységének a növekedését is. Ezzel ellentétben azonban a víz coli-titere kb. l/lOO részére csökkent és csíraszámában is kb. 25%-os csökkenés következeti be. Bakteriológiai szempontból ez a javulás minden valószínűség szerint a vízbe került fémekre, valamint a fenolokra vezethető vissza. A 4-es sz. vízminta a Bán torkolata fölötti Sajó-vízből származik, amely az előzőtől légvonalban kb. 14 km-re fekszik. A vizsgálatból megállapítható, hogy a vízbe került organikus anyagok ezen 14 km-es szakasz alatt az Öntisztulás folyamán nem változtak, ami esetleg az alacsonyabb hőmérséklettel és a csökkentebb oldott oxigéntartalommal lehet összefüggésben. A víz vas- és mangán-, valamint fenoltartalma is lényegében véve változatlan maradt. Nyilván a fenolok lebontása sem következett be ezen a 14 km-es úton. Bakteriológiai szempontból azonban további javulás állt be, ami különösen a csíraszám csökkenésében nyilvánul meg. Ezért bakteriológiai szempontból ezen a szakaszon a Sajó-folyó egyáltalában nem tekinthető szenynvezettebbnek a Duna pestkörnyéki vizénél. Az 5-ös sz. vizsgálati eredmény a Bán-folyó hatását tünteti fel, mely a Sajó-folyó vizét kismértékben hígítva, elsősorban fenoltartalmának csökkentéséhez vezet. Vas- és mangántartalma, valamint keménysége és organikus anyagtartalma nem változik lényegesen, jeléül annak, hogy a Bán-folyó is közel hasonló összetételű lehet. Bakteriológiai szempontból azonban romlott a helyzet, ami coli-titerének megváltozásában és csíraszámának emelkedésében nyilvánul meg. A 6-os sz. vízminta a kazincbarcikai erőmű szennyvízbetorkolása fölötti Sajó-vízből szárma-