Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Mazalán Pál: Fedü- és feküvizes telepek víztelenítésének hidrológiai alapelvei

346 lönösebb gondot igényeli, mert az abban mutatkozó hiba a vízmennyiségre lineárisan érvényesül. Ezzel szemben az R értéke logaritmikus 'kifejezés folytán lényegesen kisebb befolyást gyakorol az összefüggések által szolgáltatott eredményekre és nem követünk cl túl nagy hibát, ha annak meghatározását közelítő becslések útján végezzük. Az összefüggések által kifejezett Q érték megállapodott áramlási, és végtelen utánpótlási viszonyokra vonatkozik és csak akkor érvényes, ha a tározó Re számértéke a kritikus határt nem éri el és szövezete izotrop. A tallajvízmozgásök hidraulikájának legújabb eredményei alapján új irányokat kell követnünk a reális értékek megállapítása érdekében. Célunk, a réteg pórusaiban lévő vizet olyan mozgásra kényszeríteni, amely jelen esetben a bányaterek alatti rétegek vízmentesítése szempontjából a leggazdaságosabb. A réteg és az abban lévő folyadék mozgásviszonyainak ismerete elsőrendű tényezője a lecsapolás helyes megszervezésének. IV. E . művelet másik, fontosságában egyenértékű tényezőjeként magát a termelő egységet kell felfogni, amely a bányászat esetében lehet akár egy függőleges tengelyű kút, vagy bárijiely irányban létesített és megfelelően kiképzett furat, illetve bányatér. Ennek a helyes kialakításától függ annak az ellenállásnak nagyságrendje, mely a tározó-kőzetből áramló víz útjába kerül, mielőtt a lecsapoló bányatér vagy egyéb termelő egység belső terébe érne. Ennek az ellenállásnak kialakítása már nem a természeti viszonyok fiigvénye, hanem az emberi létesítmények helyes vagy hibás kivitelezésének következménye. A bányászattal kapcsolatos vízlecsapolás érdekei azt kívánják, hogv ez az ellenállás minél kisebb legyen és ezért feltétlenül szükséges a további szempontok Szigorú figyelembevétele: 1. a lecsapolási célzó furat palástméreteinek helyes meghatározása. 2. a réteg szemcseszerkezetének megfelelő legnagyobb áramlási sebesség biztosítása anélkül, hogy az áramlás sebessége destruktív legyen a réteg szemcséire. 3. A fentiek szerint olyan kútellenállás biztosítása, amellyel

1 a legnagyobb vízmenyiség leggazdaságosabb kitermelése válik tehetővé a szűrőszerkezet helyes kiképzése folytán. V. A helyes kiképzés alapelvei a következő feltételeket foglalják magukban: 1. Az áramlási sebességnek a lecsapoló egység palástja közelében való csökkentése, s ennek érdekében: 2. Az úgynevezett rétegváz kialakítása, ami azt jelenti, hogy a nem kívánatos szemcséket, melyek nélkül a vízadó réteg állékonysága egyébként biztosítható, a nagyobb szemcsék közül szivattyúzással eltávolítjuk. 3. A kőzet szemcseszerkezetének és a hidraulikai követelményeknek legjobban megfelelő szürőszerkez e I megválasztása. Mazalán P.: Fedü- és feküvizes telepek víztelenítése VI. A bányászati fedü- és feküvízek lecsapólására: 1. szokványos, de helyesen kivitelezett függőleges kutak szolgálhatnak, 2. olyan lecsapoló létesítmények, amelyeket ferde vagy vízszintes tengelyű furatokként a bányaterekből indítunk el a víztartó kőzetek felé. Míg a függőleges kutak lemélyítése a szokványos külszíni eszközökkel történik, addig a bányaterekből kiinduló, úgynevezett csápos lecsapolok a Csugunichin tanulmányában! ismertetett, valamint más hidraulikusan működtetett eszközökkel kerülnek elkészítésre. A csápos "lecsapolok, amelyek a galériák korszerű utódjának tekinthetők, 1934 óta állnak a víztermelés szolgálatában és arra szolgálnak, hogy a kuíak hasznos palástfelületét annak többszörösére növeljék. Az egyes csápok felett kialakuló depreszsziós tölcsér a csáp hosszától és a szemcseszerkezettől függő elipszis. Az egy támadási térből kihajtott különféle irányú csápoknak a lecsapoló tér közelében lévő részei egymást nagy mértékben befolyásolják, úgyhogy a depressziós tölcséreknek a vízszintes síkkal való metszetei a lecsapoló tér közelében egymást átfedik. A bányaterekből kihajtható csápok csapásirányú kivitelezése csak nagyon kivételes esetben lehetséges és így tengelylefutásuk a réteg tömegét a különböző irányokban harántolja. A rétegek anzotropiájánál fogva így az egyes csápok különböző szelvényeinek vízhozama, úgyszintén az egyes csápok összesített vízhozama a legtöbb esetben széles skálában változik. A csápok vízhozamának gyakorlati alapon kiértékelt összefüggését a következő képlet mutatja: Q = a • $ -k ahol: cl a rétegre vonatkozóan megállapítható állandó, s a leszívott vízszint, k az áteresztőképességi együttható. VII. A fedü- és a fekii vizek lecsapolási lehetőségét elhatározóan befolyásolja az utánpótlás. Ennek meghatározása érdekében egv nagyvonalú lecsapolási terv elkészítése előtt a oróbafú rá sokon (függőleges vagy ferde tengelyű) olyan szivattvúzási kísérleteket kell végezni, amelyek az izobár változást az időben is észlelhetővé teszik. Igen lényeges szempont az utánpótlás eredetének megállapítása is. Az e célbó? végzett hidrogeológiai felvételek és vegyvizsgálatok dönt hetik el azt. hogy a fedű- és .fekiivizek rétegvízből, talajvízből, vagy a bányavidéket átszelő folyók. patakok vizéből

1 nyerik eredetüket. A fenti esetek mindegyike más, nagyszabású intézkedéseket tesz szükségessé a lecsapolás lehetőségének biztosítása érdekében. VIII. A bányaterekből elindított lecsapolási munkálat megnyugtató helyes kivitelezése a víztározó és a lecsapoló tér között biztonsági réteg jelenlétét teszi szükségessé. Csak abban az esetben lehet mélyfúrási módszerek alkalmazásával megnyugtató lecsapolási lehetőséget biztosítani, ha ez a réteg olyan, hogy abban egy megfelelően