Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Mazalán Pál: Fedü- és feküvizes telepek víztelenítésének hidrológiai alapelvei

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952

. 9—10. sz. 347 szigeteli iránycső elhelyezhető. Az ilyen szigetelt cső elhelyezésével megfelelő záró- és mérőszerkezetek elhelyezése után a status quo a víz által kifejtett hidrosztatikus nyomás szempontjából változatlan marad. A biztonsági réteg meghatározása kisebb átmérőjű mélyfúrásokkal vagy újabban geoelektromos módszerekkel végezhető, valamely bányatérből kiindulva. IX. A bányatereik felé torkoló lecsapoló fúrások helyes kivitelezése esetében azok a legtökéletesebb hidraulikai adatszolgáltatásra alkalmasak. Ilyen fúrásoknál ugyanis elesik a külszinről mélyített fúrásoknál kompresszorozással sokszor nehlezen meghatározható leszívott vízszint problematikus lemérése, s így a szállított vízmennyiség és a leszívott vízszint adatai egyértelmű összefüggések megállapításához vezetnek. Kétségtelen, hogv a bányatérben való vízlecsapolás az odavezetett fedü- és feküvíznek a külszín re való kiemelését teszi szükségessé, ami a bányaterek helyi viszonyainak megfelelően további energiát igényei. Ha azonban figyelem bevesszük, hogy a mammut-szivattyús víztermelés hatásfoka 40%-ot alig ér el, úgy valószínűnek látszik, hogy a jó hatásfokú horizontális tengelyű turbószivattyúkkal a lecsapolt víz kiemelése külön többköltséggel nem jár. X. A fedü- és feküvizeknek homokos tározókból való kiemelése feltétlenül maga után vonja a bányaterek fedüjéniek és feküjének tehermentesítését és .ennélfogva a bányaterek biztonságának fokozását. A már említett szempontok szerint kivitelezett vízlecsapolás lehetővé teszi azt is. hogy a lécsapolással kitermelt víz foglalt vezetése a szennyeződés és fertőződés veszélyét kizárja és így egyéb tulajdonságoktól függően vízigényes üzemeknél ipari-vízül és ivóvíz céljára is felhasználható, — (amint ezt az 1950. évi MTA nagyhéten, Vigh Ferenc kts.-nak ,,Karsztvízprobléma a bányászatban" című előadásához tett hozzászólásomban részletesebben kifejtettem.) A fedü- és fekiivizek elmondott lecsapolását a vízáramlási viszonyok megkönnyítésének figyelembevételével tárgyaltuk. Nem vettük tehát figyelembe a különböző kövíesítési eljárásokat, amelyek a bányatér felé való vízáramlás útját az átbocsátóképesség tetemes megcsökkent ésé vei akadályozzák. Hozzászólások Vitális Sándor: Mazalán kartársunk vázolta a bányavizek lecsapolásának elméletét és lehetőségeit. Legyen szabad borsodi viszonylatban gyakorlati szempontból rávilágítani a kérdés fontosságára. A borsodi iparvidék batnakőszéntermelése az ötéves terv alatt soha nem látott mértékben fog növekedni. A bányászat ennek megfelelően mindig mélyebbre és mélyebbre kerül, azaz a bányászatra veszélyes víz mennyisége mindig több és több s mindig nagyobb nyomás alatt álló lesz Nagyon fontos, hogy ezzel a kérdéssel elméleti és gyakorlati szempontból minél részletesebben foglalkozzunk. Vegyük csak például az Egercsehi barnakőszénmedence alsó kőszéntelepének fedőjében jelentkező úszóhomok víz veszélyességének az esetét. Az eddigi gyakorlati tapasztalat szerint a kőszéntelep;! kifejtjük, a homokot víztelenítjük, utánpótlódás bizonyos mélységben a csapadékból nem mutatkozik. Viszont, ha a bányászattal a közeljövőben lényegesebben mélyebbre kerülünk, mondjuk 500 méteres mélységbe, ahol már ennek megfelelő nyomás jelentkezik, nagyon fontos lenne tudni, hogy hogyan tudjuíkl a bányatereket vízteleníteni. Felülről? Mazalán kartárs rámutatott arra, hogy ez milyen óriási költséggel jár, talán megfizethetetlen. Ezekután nem marad más hátra, mint alulról a bányatérből való víztelenítése. Ennek ma már megvan a gyakorlati lehetősége. Ha meggondoljuk, hogy azt az évi vagy napi többezer vagon szenet már az ötéves terv végére a borsodi iparvidékről mindig mélyebbről és mélyebbről kell kitermelni, akikor természetes, hogy a preventív víztelenítésnek igen nagy fontossága van. Ma. a borsodi bányászat összesen '200 liter/ sec vizet emel. Elképzelhetjük, hogy ez a mélység növekedésével és a preventív vízvédelemmel milyen hatalmas tömegre fog emelkedni. Éppen ezért rendkívül fontos, a víztartó rétegek víztelenítése és az ezzel való elméleti és gyakorlati foglalkozás. Szalay Miklós: Mazalán kartárs előadásával kapcsolatban szeretnék egy gondolatot felvetni, amely talán éppen a borsodi bányavidéken nem nagy jelentőségű, azonban országos viszonylatban vizsgálva, — véleményem szerint, — figyelmet érdemel. A mérnöki gyakorlat az élő, felszíni vízfolyások tekintetében már évtizedek óta az aktív és passzív vízgazdálkodást egyesítő komplex, ú. n. tökéletes vízgazdálkodás útját követi. Már régóta nem elégszünk meg azzal, hogy a folyók árvizeit gátak közé szorítva, kártételeiket megakadályozzuk. hanem igyekszünk ugyanazt a vizet a mezőgazdasági és energiatermelés szolgálatába állítani. Hazai bányászatunk, amely kétségkívül sokkal régibb műszaki múltra tekinthet vissza, mint vízi mérnöki szolgálatunk, nézetem szerint a komplex vízgazdálkodás kérdését még mindig nem helyezte kellőleg előtérbe és nem hatolt be olyan tervszerűséggel ennek a kérdésnek a megoldásába, mint azt vízimérnökeink tették. A bányász számára a víz túlnyomóan még mindig csak elemi csapásjellegű természeli erőt jelent, amely el In védekezni kell. hogy ezáltal a művelést lehetővé tegyük. Mérnök létemre a bányászati .vízgazdálkodás kérdéseit természetesen csak felületesen ismerem, és így illetékességem ezekkel a kérdésekkel kapcsolatiban könnyen kétségbe vonható. Mégis szeretném azon a néhány kezdeményezésen kérésziül, amelyek ezen a téren történtek,, a figyelmet i